Fayer László: Bűnvádi eljárásunk reformájához (Budapest, 1884)
A törvényhozás körei, miután most már a tények mutatják, hogy a törvényszékeknek is felebbezési hatáskörrel való felruházása által újólag czéltalanul gyengítették az igazságszolgáltatás garanciáit, az önmegadás tompa nyugalmával nézik a viszonyok folytonos bonyolultát. A kérdéssel tüzetesen jelenleg csakis a szakkörök foglalkoznak; a közvetlen nyomás itt szünetlenül ébren tartja a kibontakozási törekvéseket; folyton it meg új experimentális javaslatok jutnak napfényre. A jelen dolgozatban megkíséreljük ismételve felvetni a bűnvádi eljárás reformjának kérdését esküdtszéki alapon. Nézetünk szerint azok a kigondolt megoldások, melyeket a pár év óta felmerült tervek nyújtanak — milyen elsősorban a bűnvádi eljárás előadói javaslata, nem különben a jogászegylet múlt évi vitáinak alapul szolgáló eszme (a decentralizált királyi tábla mint első fokú bíróság) és a Jogászgyűlés által kitűzött kérdés közvetítő módozata (a Schöffengericht) népen oly kevéssé alkalmasak a reform kiindulási pontjául szolgálni, mint a jogorvoslatokat tárgyazó eddigi törvényhozási intézkedések. Magyarországot a jogszolgáltatás feladatai és az egyéni szabadság tekintetében ugyanoly aspiratiók uralják mint a többi művelt nemzeteket, s azon fejlődési következetesség alól, mely Európát a bűnvádi