Érdujhelyi Menyhért: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon (Budapest, 1899)
Előszó
k kiválóan fontosak. A hazai levéltárak közül felkutattam a budapesti országos, a veszprémi püspöki, a pannonhalmi főapátsági, a bártfai és eperjesi városi levéltárakat, melyekben különösen az apostoli és császári közjegyzőségre vonatkozólag találtam becses adatokat. Habár az említett levéltárakban az oklevelek töméntelen sokasága állott rendelkezésemre, mindazáltal nem használtam fel az összes anyagot; csupán csak azokat az adatokat dolgoztam fel, melyek tárgyam kidomborításához szükségesek voltak. Ezeknek az adatoknak fő fontosságuk éppen eredetiségekben rejlik. Az írott adatokon kívül felhasználtam a már nyomtatásban megjelent hazai és hazai vonatkozású külföldi oklevélgyűjteményeket s egyéb forrásmunkákat, melyekben különösen a hiteles helyekre vonatkozólag találtam értékes adatokat. Munkám megírásában vezérlő elvem volt annak kimutatása, mikép fejlődtek hazánkban egy évezreden keresztül azok a jogi intézmények, melyek a közhitelesség szolgálatában állottak? E czélra megidéztem a rég elmúlt időkből a pristályok, királyi jegyzők, hiteles helyi személyek, királyi emberek, apostoli és császári közjegyzők s egyéb hiteles személyek letűnt tisztes alakjait. Az okleveleket nem méltattam diplomatikai szempontból, csupán annyiban használtam fel azokat, amennyiben a jelzett célra vonatkozással bírtak. Európa egyéb kulturállamainak közhitelességű intézményeit annyiban tárgyaltam, amennyiben azok története megvilágítja a mi intézményeink fejlődését. Midőn munkámat a nyilvánosságnak átadom, hálás köszönetemet nyilvánítom tisztelt bírálóimnak: Zimányi Alajos, Rupp Zsigmond és Horváth Károly uraknak, kik bölcs útbaigazításaikkal és szives jó tanácsaikkal támogattak művem hiányainak pótlásában. Fáradságom legszebb jutalma az a kitüntető elismerés, melyben a magyar kir. közjegyzők országos egyesületének