Baloghy László: Nemzetiség és alkotmányi mozgalmak honunkban (Pest, 1841)
ha apáink fel-ébrednének, álmélkodnának rajta , hogy a’ mosti világba, milly különösen szét font hajtásokkal, szó kövséggel tudnak számos szónokaink közül, csaknem rég az oskolai pályát elhagyva, a’ tárgy’ jobb , ’s bal oldala mellé , — és hozzá szóltani, — a’ midőn amazok, a’ dologhoz csak kiszemelve, és nyelvekben igen elkészülve , a’ törvényekben nagyon is jártasságok mellett tudtak, és mertek szóllani!!. — Igaz, majd felejtem is, hogy belső„reform“ háború létez most hazánkban, — a’ nyilvánoság, és egyenlőség jogán kiki felszólhat; főkép hogy a’ divatos új modorú szavak’ bövsége, azok szőt font gyors elő adása, fellengős képrajzok, többnyire non quid iuris-t, — harem de verbis quantum vis-t képezik; abban köszörüljük a’ vivő fegyvert egymás ellen, arra pedig az ifjabb kor legügyesebb, azért is könnyen emeli, ’s forgatja az önkény ezen könnyű, fegyverét, azon édes remény alatt, hogy a’ szellemi sophismákkal a’ haza boldogságát ki vívja. — Szellemileg szaporodik a’ hazafiak száma, például: Schmét milly buzdulással vontatták diadalmas kocsijában, mint hajdan Julius Caesárt, ’s több nagyokat;— még is a’ pajkos milly megvetőleg búcsúzott magyar rokonitól! — L..t milly fényes küldöttségek környezték , — őt mondom— , ki magyarél sem beszélt vitéz karddal felevedzték, hogy újjai erőt, ’s bátorságot nyerjenek, zongorán pénzért játszhatni. — K. L. .t, pártja milly hatalmas zenével lepte meg névnapján; kár hogy a’ szabad ég alatti szónoklatok , mellyek olly nagy számú publicum előtt tartattak , közvilágot nem nyernek; kár hogy a’ hírlapok is hallgatnak e’ névnapi zenéről (hihető, meg nem felejtkeztek a’ szónokok Nagy Lajos Királyunkról is, a’ ki egyetlen egy tette le királyi hitét a’ haza előtt magyar nyelven, és mindenben valódi nagy volt!) — valóban szép nemzeti energia jelei tűnnek fel egünkön.