Almási Antal: A dologi forgalom (Budapest, 1910)
1.§. A dologi forgalom joganyaga
1. §. A dologi forgalom joganyaga. Dologi jogunkban az osztrák törvény szelleme kísért. A német törvénykönyv közzététele és életbelépte előtt a magánjog egészén érezhettük e hatást és a felsőbírósági elöntésekben állandóan visszatérő formula, mely a megállapodott bírói gyakorlatra utalt, gyakran nem volt egyéb, mint az osztrák törvény szakasz nélküli felhívása. Dologi jogunk persze tételes alapon: az országbírói értekezlet 21. és 156. szakaszainak akaratából támaszkodott az osztrák törvénynek az 1860. évben megmerevedett holttestére, mi azonban nem volt akadálya, sőt egyenesen előidézője annak, hogy az alkotmányos élet helyreállta után a dologi jog két amúgy is diszharmóniában szenvedő eleme : az ingó- és az ingatlanjog a kelleténél is élesebben ütött el egymástól. Bekker heidelbergi professzor előadásaiban többször hangsúlyozta, hogy e különbözőségnek mélyebb okai vannak. Szerinte az ingók feletti dologjogi uralom a természeti erők korlátlan működésének lehetőségén, az ingatlanok feletti pedig azok államilag megengedett kiaknázási módjain sarkal, így az ingójog inkább egyéni, az ingatlanjog pedig mintegy kat h exochén társadalmi jogérvényesítés, mi onnan magyarázható, hogy az elsőrendű életszükségletek, lakás és élelem, vagy közvetlenül vagy legalább is közvetve az ingatlanokból nyernek kielégítést. Nem vonja le Bekker ezen észlelet végső konzekvenciáját, hogy tudniillik az ingójogra vonatkozó intézkedések dispozitív tételek, az ingatlanokat tárgyalók pedig jus publicum. Mindenesetre el kell fogadnunk azt, hogy az ingatlanjogban az egyéni autonómia nem érvényesül oly mértékben, mint az ingóban. Pr. Almási A.: A dologi forgalom.1