Imrik József: A Pragmatica Sanctio keletkezésének története (Pest, 1866)
A Pragmatica Sanctio keletkezése
i rálynak is csak férfi maradékaira terjesztetett ki az örökösödési jog, ámbár közönségesen tudjuk, hogy már jóval előbb I. Ferdinánd 1543-ki magán végrendeletében, s ehhez csatolt 1747-iki mellékletében (codicillus) a férfiág magvaszakadása esetére a leányág örökösödését még Alagyjá*- €sdi«3^s%p^ra«iés^ed^M^e^2 t ette. E miatt többen, s jelesül Schwartner az austriai ház trónralépésével, az örökösödési jogra nézve új időszakot kezd, de véleményem, szerint helytelenül, mivel ebben törvényileg I. Lipótig csakugyan semmi változás nem történt. Igaz ugyan, hogy az 1547-iki 5dk törvénycikkben következő szavak olvashatók : „Nam cum sese Ordines et Status Regni non solum Majestati suae, sed etiam suorum haeredum imperio et potestati in omnetempus subdiderunt, stb.“ , de e szavakból az austriai ház trónralépésének nem tulajdoníthatni új trónörökösödési korszakot, mert ily forma kitételek már előbbi királyok decretumaiban is olvashatók, például L Mária 1389-ki decretuma előszavában, az 1439-ki 12-ik törvénycsikkben, továbbá V. László 1464-ki decretumában. De a III. Frigyessel és I. Miksával kötött egyezkedéseikből is, bármily elmésen vitassanak azok Wiedeman által, következtetni semmit nem lehet, mert ily forma szerződéseket az ország rendei mindigtörvényteleneknek tartottak. Ezekből világos, hogy i a magyar nemzet " szabad királyválasztási joga egész az 1687 tiki 2-ik törvénycikk hozataláig, melyben á trójaörökösödés a felséges austriai uralkodóház férfi ágának az elsőszülöttségi sorázbányt örök időkre ját fedtetett, sértetlenül fedásrtte.