Horváth János: Magyar Jogászegyleti értekezések 146. - Az 1722/23 II. III. Törvényczikkek által elfogadott pragmatica Sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban (Budapest, 1898)
tegyem, s annak helyességét 1741-től kezdve napjainkig a nemzeti élet minden nyilvánításában, országgyűlések tanácskozásaiban, irataiban, megyei föliratokban,— egyes tekintélyek nyilatkozataiban, 1848., 1861., 1867. közti hírlapirodalomban fölkutassam. Szerény képességeim és tehetségeimhez mérten a lehetőség szerint igyekeztem a nemzeti élet írott nyilvánulásait tárgyamra vonatkozólag átnézni, s annak utánna arra az eredményre jutottam, hogy sem az elméletekből kiindulók, sem a Révész Imre-féle tételeket vallókhoz nem csatlakozhatom. Tocquevillével szólva elmondhatom álláspontomra nézve: «Az ember erősen hisz, mert mély vizsgálat nélkül szokott valamit elfogadni. Mikor ellenvetések adják elő magukat, kételkedni kezd. Gyakran reá megy, hogy megfejti minden kétkedéseit és ekkor újra elkezd hinni. Most már nem vaktában és sötétben kapja föl az igazságot, hanem szinről-szinte látja azt, s annak világánál teszi lépteit». (A Democratia Amerikában. Fábián Gábor fordítása II. k. 25.) Az elméletek mérlegelésénél figyelembe veendő, hogy: «theoriákkal szemben lehet theoriákat állítani. Nincs oly elmeél, melyet meg nem csorbítana egyik-másik elme még élesebb pengéje. (Beksits.) De az elméletek híveit arra is utalhatom, hogy van ezekben, különösen az osztrák publicisták elméleteiben, a magyar közjog létjogosultságát érintő oly irányzat, amelyet soha magamévá nem tehetek, — mert ez elméleteket főleg az 1860—65 közti osztrák kormánynak a «jogvesztést» hirdető tudósai és hírlapjai terjesztették, s azzal akarták Deák Ferencz álláspontját megingatni. A mely elmélet t. i. a «jogvesztés», mint Csemegi írja: «a kiegyenlítés legelső kísérletével, sőt még annak megkezdése előtt........visszavonatott; ezen tény leginkább igazolja, hogy az elv fölállítása politikai bűn volt. (Jogvesztés elmélete 50. 1.) Nem akarom hinni, hogy akadna magyar jogász, ki magáévá tenné tudatosan p. o. a következőket: A «Donau-Zeitung» 1861. évi julius 16-án kiadott számában így ír: «véleményünk szerint nemcsak a personal unio, hanem az úgynevezett kétoldalú szerződés, t. i. a pragmatica sanctio fogalmával is határozottan és örökre szakítani kell». (Erre felel Kemény Zs. Pesti Napló 1861. júl. 18. sz.) 85