Nagy Lajos: A Jászkun birtokviszonyok fejlődése és jogi alapja (Karczag, 1878)
Előzmények
— mint mondom — perbeszédeknek nyilvánosságra hozása : az elvitázhatlanul áll, hogy szerző az általa felölelt tárgyat nem is tanulmányozta. Ki a Jászkun redemptio története megírására vállalkozik, attól méltán megvárhatnék, hogy azt legalább tanulja meg, mikép a Jászkun kerületeket leső Lipót császár absolut kormánya adta el a német vitézi rendnek még 1698-ban és művének mindjárt második sorában ne állítson oly badarságot, mintha az eladás vagy elzálogosítás III-ik Károly királytól eredeti volna; azon III-ik Károly királytól, ki a szathmári békekötés után (1711.) lépvén a trónra, nemhogy ily törvénytelen tetteket engedett volna meg akár magának, akár kormányának, de sőt teljes igyekezettel az alkotmány megszilárdítását és a nemzet kibékítését tűzte egyik fő feladatává. Ily tájékozatlanság és ismerethiány tűnik ki lépten-nyomon szerző soraiból. A Jászkun kerületek részére 1745-ben adományozott kir. kiváltság levelet hiányosan ismerteti; annak kiváló jelentőséggel bíró záradékát, mely pedig a redemptioból származó minden jogoknak alapja, — vagy szándékosan, vagy mert maga sem ismeri, elhallgatja. Az ország nádorától, Jászkun kerületek hal .