Kelemen Kajetán: A Jász-Kun Redemptio története és fejlődése a jelen korig. Tekintettel a Jász-Kunk birtokviszonyok rendezésére (Szeged, 1877)
Előszó
ELŐSZÓ: „latnérek egy édes, fth árva anyát« Mely búnak eredten eménati magát, Elhagyva, kerülve leányaitól, Bár értek epedve a hís anya aadl Óh jertek ölembe Szép gyermekeim, Áldásra emelte^ Várnak kezeim, óh jertek, Ah jertek as édes anyálma, Itt Ur lekötötte» a szörnyű magányhoz.' Vörösmarty, a mű is egy anya, a Jászkun nép, keserveit kívánja ismertetni, melyet szinte saját gyermekei hagytak el és taszítottak a Jászkun birtokviszonyoknak — önzésből, téves jogi felfogásból, vagy mindkettőből-e, nem fürkészem — a jelen állapotba lett juttatása által a szegénység szörnyű magányába; ez anya, a redemptióból eredt jogaitól megfosztott Jászkun nép is áldásra emelt kezekkel várja és hívja hűtlenné vált gyermekeit, a közös szülőföld fiait, kik az igazság útjáról letévelyedve, a redemptio áldásait a redemptor köznép kizárásával maguk számára foglalták el, hogy megtérve fognak elébe futni, s felvilágosodva eljárásuk jogtalanságáról, az elvont jogok visszaengedésével fogják az elhagyatott anyát megvigasztalni. A Jászkun redemptio története ugyanis, melyet e mű tárgyal, a Jászkunokon kívül oly kevéssé van ismerve, hogy ezen sajátságos intézmény ismertetése jogtörténelmi- s tudományi szempontból is érdekes anyagot szolgáltatna a jogász kutató elméjének ; de mert a redemptio vetette meg a Jászkunságban a jelen birtokviszonyok alapját, s az rendezve s megoldva máig sincs, s nemcsak, hanem maguk a Jászkunok közt több helyen kiegyeztethetlennek látszó ellentétes felfogás uralkodik a redemptióból eredt jog- és birtokon