Králik Lajos: Hitbizományi jogunkról - Pálffy János Gróf végrendelete (Budapest, 1909)

I. A mai hitbizományi jogról

I. MAI HITBIZOMÁNYI JOGUNKRÓL. I. Hitbizományi jogunk története még nincs megírva és fájdalom, úgy látszik, közel jövőben nem is lesz meg­írva. Annyit tudunk, hogy biz’ az semmiképpen sem «nem­zeti» jog. Nem hoztuk Ázsiából. Sőt positivumot e jog fej­lődéséről sem tudunk többet, mint azt, hogy az minden ízében királyi jog. Bizonyítják az 1687 és 1723-iki törvé­nyek és az 1862-iki királyi és 1869-iki miniszteri leiratok. Ezek a jogforrások azonban az intézménynek inkább csak külső keretét adják. Annak belső élete, az egyes hit­­bizományok alapítása, kezelése, sőt megszűnése is zárva van a közönség előtt. A királyi kanc­ellária, mely vagy 200 évig, az igazságügyi minisztérium, mely 40 éve kezeli ezeket a legfontosabb momentumokat, azoknak az eljárá­sát a múlt homálya, a hivatalos titok leple fedi. Még dr. Katona Mór is, művében, talán túlozva, szűkkeblűnek mondja a minisztériumot. Az országos levéltárban levő do­­kumentumok jóformán hozzáférhetetlenek, talán kipakkolva sincsenek, ládákban szabad ég alatt rothadnak. Az egyes családok irattárai szintén, így tehát csak az általános történetből vehetünk ada­tokat és a pragmatikus kidolgozást az utókorra kell hagy­nunk. Tudományos irodalmunk tökéletlen. Dr. Katona Mór és dr. Lányi Bertalan újabbkori dolgozatai értékes mun­kák, de a kérdést inkább csak exegetikai alapon tárgyal­ják. Az intézmény filozófiájával, azzal, hogy nekünk való-e, de még csak azzal is, elég jól van-e magyar szempontból szervezve, nem foglalkoznak.

Next