Králik Lajos: Hitbizományi jogunkról - Pálffy János Gróf végrendelete (Budapest, 1909)
I. A mai hitbizományi jogról
I. MAI HITBIZOMÁNYI JOGUNKRÓL. I. Hitbizományi jogunk története még nincs megírva és fájdalom, úgy látszik, közel jövőben nem is lesz megírva. Annyit tudunk, hogy biz’ az semmiképpen sem «nemzeti» jog. Nem hoztuk Ázsiából. Sőt positivumot e jog fejlődéséről sem tudunk többet, mint azt, hogy az minden ízében királyi jog. Bizonyítják az 1687 és 1723-iki törvények és az 1862-iki királyi és 1869-iki miniszteri leiratok. Ezek a jogforrások azonban az intézménynek inkább csak külső keretét adják. Annak belső élete, az egyes hitbizományok alapítása, kezelése, sőt megszűnése is zárva van a közönség előtt. A királyi kancellária, mely vagy 200 évig, az igazságügyi minisztérium, mely 40 éve kezeli ezeket a legfontosabb momentumokat, azoknak az eljárását a múlt homálya, a hivatalos titok leple fedi. Még dr. Katona Mór is, művében, talán túlozva, szűkkeblűnek mondja a minisztériumot. Az országos levéltárban levő dokumentumok jóformán hozzáférhetetlenek, talán kipakkolva sincsenek, ládákban szabad ég alatt rothadnak. Az egyes családok irattárai szintén, így tehát csak az általános történetből vehetünk adatokat és a pragmatikus kidolgozást az utókorra kell hagynunk. Tudományos irodalmunk tökéletlen. Dr. Katona Mór és dr. Lányi Bertalan újabbkori dolgozatai értékes munkák, de a kérdést inkább csak exegetikai alapon tárgyalják. Az intézmény filozófiájával, azzal, hogy nekünk való-e, de még csak azzal is, elég jól van-e magyar szempontból szervezve, nem foglalkoznak.