Osváth Pál: Közbiztonságunk múltja és pandur korom emlékei (Budapest, 1905)
Rendőri és igazságszolgáltatási emlékeink - Előszó
ő hatóságok is ítélkeztek, úgy a nemesek, mint a jobbágyság fontosabb ügyeiben, úgy azonban, hogy némely hatalmasok saját jobbágyaik felett pallos vagy kivégeztetési joggal bírtak. Az Árpádházból való királyaink, ahol jelenlétük inkább szükségeltetett, nyílt mezőn, szabad ég alatt a főispánokkal és Pristaldusokkal gyűléseket tartottak és a közügyeken kívül a nemesség ügyeiben ítélkeztek. IV. Béla alatt 1245-ben jön elő elsőbe a szolgabíró neve. Ezután Kálmán királyunk egyik törvénye már azt rendeli, hogy a királyi vagy nádori törvényszékeken, két nemes bírónak mindég jelen kell lenni, mit 1291-ben III.-ik András törvénye akként módosít, hogy mikor a Nádor a megyékben megjelenik, mindig vele legyen a főispán és négy szolgabiró. Erre következett az 1298. évi 32-ik t.-czikk, mely azt rendeli, hogy a Nádor nyílt mezőn, szabad ég alatt évenként legalább is három törvényszéket tartson és ha a Nádor nem ítélhetne minden ügyben, ítéljenek a megyei bírák. Róbert Károly alatt megyénként már nyolcz esküdtről van emlékezet, de ezek csak I-só Ferdinánd alatt lettek rendszeresítve. (Ladányi Alkotmány Tört. 32, 37, 38 és 51 lap.) Amint a vármegyék a várispánságokból magukat kinőtték és az egyházi bírákat világiak váltották fel, a Pristaldusok teendőit a várparancsnokok, majd a szolgabirák vették át. Ez időből emléke maradt, hogy a hatóságok a Poroszló névvel nevezett rendőrszolgákkal rendelkeztek. Ezekről a Pallas lexikona XIV-ik kötete 121 lapon azt mondja, hogy a Poroszló nálunk törvényszolga volt, ki a hatóság által kijelölt egyént elfogta. Némely államban a Poroszló, katonailag szervezett rendőr csapat tagja volt. Még ekkor a szolgabirák hatásköre a helyi viszonyokhoz képest változó volt, így Biharban a XV. és XVI-ik században Belényes vidékén a korona által az egyháznak adományozott őserdőségekbe telepített oláhok is ily kivételes helyzetűek voltak. Ezek 1480-ban uruk, a váradi püspöktől oly önállóságot nyertek, hogy csak a saját kenézeik közzül, maguk által választott 12 tagú biráik által voltak elitélhetők, de fogsággal, emberölés, paráznaság, pénzhamisítás esetén is csak akkor sujtattak, ha a rájuk mért birság vagyonukból ki nem telt.1) E korból való emlékeink szerint a felségsértés kivételével más polgárok sem vettettek fogságra, ha az általuk sértett felekkel ki .) A nagyváradi püspökség története II. 299, 300.