Mattyasovszky Miklós: Törzsöröklési jog és törzsöröklési szokás (Budapest, 1904)

Előszó

ELŐSZÓ. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének megjelenése napirendre tűzte azt a kérdést is, hogy a föld­birtok, illetve a földbirtokos különös helyzete mennyiben indokolná egy, az általános szabályoktól eltérő külön örök­lési jog megalkotását. A gazdatársadalom, a sajtó és főként az Országos Magyar Gazdasági Egyesület behatóan tárgyalta e kérdést. Minthogy az agrár­öröklési jog kérdése úgy az iro­dalomban, mint a törvényalkotás terén a Német Birodalmi Polgári Törvénykönyv alkotásával kapcsolatban Német­országban nyert legteljesebb kifejtést, Darányi Ignác volt földmívelésügyi minister e sorok íróját 1901. évben a kérdés tanulmányozására Németországba küldte. Tanulmányutamban egyaránt figyelmet fordítottam az öröklési szokás és öröklési jog megismerésére s ezért a szo­kásra vonatkozólag az eredeti birtokátadási szerződéseket, a jogra vonatkozólag pedig annak alkalmazását s a végre­hajtás gyakorlati oldalát igyekeztem megismerni. A tanul­mányozás e kettős iránya érlelte meg bennem azt a meg­győződést, hogy öröklési jogi reformokat az öröklési szokás ismerete nélkül tárgyalni nem lehet. Ezért már 1901 novem­ber havában magánlevél formájában kérdőíveket küldtem szét a kir. közjegyzőkhöz, hogy a válaszokból általános képet nyerjek a magyarországi földmívelő nép öröklési szo­kásáról. Ez a magán adatgyűjtés nem járt a kívánt ered­ménynyel — számos kérdőív nem érkezett vissza — s azért

Next