Mattyasovszky Miklós: Törzsöröklési jog és törzsöröklési szokás (Budapest, 1904)
Előszó
ELŐSZÓ. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének megjelenése napirendre tűzte azt a kérdést is, hogy a földbirtok, illetve a földbirtokos különös helyzete mennyiben indokolná egy, az általános szabályoktól eltérő külön öröklési jog megalkotását. A gazdatársadalom, a sajtó és főként az Országos Magyar Gazdasági Egyesület behatóan tárgyalta e kérdést. Minthogy az agráröröklési jog kérdése úgy az irodalomban, mint a törvényalkotás terén a Német Birodalmi Polgári Törvénykönyv alkotásával kapcsolatban Németországban nyert legteljesebb kifejtést, Darányi Ignác volt földmívelésügyi minister e sorok íróját 1901. évben a kérdés tanulmányozására Németországba küldte. Tanulmányutamban egyaránt figyelmet fordítottam az öröklési szokás és öröklési jog megismerésére s ezért a szokásra vonatkozólag az eredeti birtokátadási szerződéseket, a jogra vonatkozólag pedig annak alkalmazását s a végrehajtás gyakorlati oldalát igyekeztem megismerni. A tanulmányozás e kettős iránya érlelte meg bennem azt a meggyőződést, hogy öröklési jogi reformokat az öröklési szokás ismerete nélkül tárgyalni nem lehet. Ezért már 1901 november havában magánlevél formájában kérdőíveket küldtem szét a kir. közjegyzőkhöz, hogy a válaszokból általános képet nyerjek a magyarországi földmívelő nép öröklési szokásáról. Ez a magán adatgyűjtés nem járt a kívánt eredménynyel — számos kérdőív nem érkezett vissza — s azért