Herman Ottó (szerk.): Védjük az állatokat (Budapest, 1882)
HÖLGYEIM ÉS URAIM! ANASZOk késztettek arra, hogy az állatvédelem nemes eszméjéért itt, az Önök kegyes színe előtt, emeljem föl szavamat, s amidőn teszem, arra kérem Önöket, hogy ez alkalommal ne várjanak tőlem egy hideg észszel kiokoskodott előadást. Egy nemes, emberies eszme szolgálatában, a minőnek én az állatok védelmének eszméjét tartom, az értelemnek a szívvel együtt kell működnie. És hogyha az én értelmem és szívem elégséges arra, hogy az eszméhez illő hangot eltalálja és megszólaltassa, akkor, és csak akkor van kilátásom arra, hogy az Önök értelmében és szívében is fölébreszthetem a viszhangot, s hogy ekkor a fölvetett eszme szolgálatában is találkozni fogunk. Hogy igaz hanggal igaz viszhangot keltsek, arra értelmem és érzelmeim legjavával törekszem. 1*