Lakatos Károly: Magyarország nappali orvmadarai (Szeged, 1882)
Előszó
ELŐSZÓ: Nemzeti irodalmunk máskülönben virányos mezeje, általánosan a természetrajzra és különösen az erdészek, vadászat kedvelői sat. számára itt alaposabb leíró művekben — illetőleg tankönyvekben — igen szegény, sőt teljesen kopár; innen van az a bábeli zűrzavar, mely a vadtan dolgában az erdészek és vadászok közt — majdnem általánosan — uralkodik. Noha a „Vadász- és Versenylap“ eléggé nem méltányolható buzgalommal törekedik a lővadászat ügyében, ügyéért s érdekében minden lehetőt elkövetni, s e lovagias sport szellemi érdekei emelése céljából és annak más kulturnemzetek e nemű irodalmával egy színvonalra emelésénél hervadhatlan érdemei vannak, és az ügyet valósággal lelkiismeretesen megszolgálja ; mégis mint egyetlen, az ügy természeténél s a viszonyoknál fogva korlátolt hatáskörrel rendelkező közeg, nem terjeszkedhetik ki mindenre a legapróbb részletekig, s nem ölelheti föl mindazt egész teljében, mely munkásságának keretébe tartoznék. S igy, példa vadtan is, habár nincs is teljesen elhanyagolva, de nem a kellő méltánylásban részesül — általa. Egyébiránt ezen egyetlen szaklapunk célja nem is az, hogy az egyes vadfajokat természetrajzilag rendszeresen és szigorú pontossággal ismertesse ; s talán épen ezért, hazánkban a vadtan mindeddig