Blau Lajos: Az ózsidó bűvészet (Budapest, 1898)
I. Babona, varázslás és a szellemekben való hit
tágabb majd szűkebb körre terjedt. Azért a babonát már olyképen is definiálták, hogy nem más, mint egy túlhaladott vallásos világnézlet hite. Mindenesetre helyes az, hogy a túlhaladott pogányságot babonának tekintik, helytelen azonban az a nézet, hogy a vallás valamennyi túlhaladott fokú babona. Ez minden további magyarázat nélkül világos. Ezen definitió igaz magva csupán az, hogy babonáról csak a hit kérdéseiben lehet szó, más kérdésekről való hamis nézetek csak tévedések, de korántsem babona. A hit és a babona „közös ismertető jele valami érzékfelettire való vonatkozás“, a kettő között lévő különbség azonban abban áll, hogy a babonában, mint a varázslásban, érzéki eszközökkel érzékfeletti hatások elérésére törekszenek. „Az érzékfeletti dolog szolgaeszközzé és az érzéki dolog mértékadó czéllá válik, az érzékfelettiség eszméje épen ezáltal kivetkeződik a lényegéhez tartozó erkölcsi jellegéből és az emberi szenvedély erkölcstelen czéljainak martalékává válik.“1) Azonban nem kell tovább feszegetnünk a babona határozott és pontos körülírására vonatkozó kérdést, minthogy a tévhitnek sokféle jelensége közül bennünket csak azok érdekelnek, melyek a varázslat neve alatt mindenki előtt ismeretesek. Mindenki tudja, mi az élet, ha a fogalmat nem is képes definiálni. Azt hisszük, hogy nem vétünk az igazság ellen, ha azt állítjuk, hogy minden varázslat babona, de nem minden babona varázslat. Ress a kettőnek egymáshoz való viszonya felől akkép nyilatkozik: „Már a megnevezésben rejlik, hogy a babona valami nyugvó, mediális dolog, hit és nem tevékenység. De valamint a vallás nem elégedhetik meg azzal, hogy istenekben higyyen, hanem gyakorlatilag kultuszszá alakul át, épp igy a babona is a varázslásban, amely mintegy kultuszát képezi, gyakorlativá válik. A varázslás által a babonás ember az őt fenyegető és irányító hatalmakat maga számára megnyeri, vagy a védő hatalmakat felidézi, hogy amazok befolyását megtörje.“* 2) 1) Pfleiderer, Theorie des Aberglaubens, Berlin 1872, 1 s. köv. 11., a hol ezen definitió — nyilván az Ujtestamentomra való tekintettel — megokoltatik. 2) Pauly, Real-Encyclopüdie der classischen Alterthumswissensehaft. Neue Bearbeitung herausgegeben von Georg Wissowa, I. köt.