Demkó Kálmán: Polgári családélet és háztartás Lőcsén a XVI. és XVII. században (Lőcse, 1882)
Polgári családélet és háztartás Lőcsén a XVI-XVII. században
vetkezetesen mondhatták, hogy a nemesek nem ismervén a polgárok törvényes szokásait, nem alkalmazhatók a városi hivatalok betöltésére. A társadalmi, közigazgatási és törvénykezési elkülönzöttségnek következménye azon elzárkózottság is, mely egészen a XVI. század végéig ősi alakjában változatlanul fenntartja a német ruházatot és hagyományos családi szokásokat. A XVII. század folyamán már sok pontban történik közeledés a két kiváltságos osztály közt, s lassú bár, de folytonos változáson megy keresztül a családi élet és háztartás is. Ezen változás leginkább a magyar urakat utánzó fényűzésben nyilvánul. Lőcse virágzása korát a XVI század közepétől a XVII. század harmadik negyedéig élte. Az árumegállítás joga a Bécs, Boroszló Nürnberg, Dantzig, Krakkó és Németalfölddel folytatott élénk kereskedelem gazdaggá tette a polgárságot. A céhszabályok erélyesen védelmezék az iparosokat nemcsak az idegen ipar betolakodásával, hanem a házi készítményekkel szemben is; kényszerítik a polgárságot arra, hogy szükséges iparcikkeit itthonn vásárolja; de a verseny kizárása mellett a vásárló közönséget a a készítmények jóságáról is biztosították. A céhbeli mesternek fia, ha atyjának mesterségét akarta folytatni kiváló előnyökben részesült. Előnyökben részesítek azt is, ki mesternek leányát vagy özvegyét vette nőül. Ezen rendszer alkalmas volt az anyagi jóllét kölcsönös biztosítására, de arra is, hogy a polgárság közt az osztálykülönbséget állandóvá tegye. Míg tehát házi életében a magyar nemesség kivétel nélkül szabad ura tetteinek, a városi polgárság minden viszonyaiban alá van rendelve a hatóságnak és a hagyományos formaiságoknak. Ha még ezek mellett tekintetbe vesszük, hogy a kényére hagyott magyar nemességnél is utódokról utódokra szállva állandó jelleggel bír a bútorzat és ruházat, az oly sokféleképpen korlátozott polgárság körében még kevésbé kereshetünk nagyobb változatosságot. A XVI. század politikai viszonyai a magyar urakat oly közvetlen érintkezésbe hozták Bécscsel, minőben azelőtt soha sem voltak. Ennek tulajdonítható, hogy azoknak körében is nagytért hódít a német divat, s egyik másik ilyen öltönydarab a