Frankenburg Adolf: Bécsi élményeim 2. (Sopron, 1880)
I.
. Schmerling úr a földicsért urak munkálkodását azonnal igénybe vette. Kinevezett ugyanis egy bizottságot, melynek elnöke Gosztonyi, tagjai a nevezettek lettek, irányadó vezetője pedig a minisztérium részéről az ifjú Sommaruga báró volt. Ezek az urak a magyarországi „ideiglenesen“ teendőkre nézve tanácsadói voltak nemcsak a miniszternek, hanem — a világosi katasztrófa után — a teljhatalmú császári királyi biztossá nevezett báró Gehringernek is, akinek oldala mellett Priviczer, a legutóbbi pozsonyi országgyűlésen Fiume követte, és Cserghe, volt kanczelláriai udvari titkár, állottak. Az említett bizottsághoz járult még a pesti egyetem jogtanára Frank Márton is, akit a magyar jognak megszűnte, s ennek folytán tanszékének elvesztése annyira mélabússá tett, hogy pár heti Bécsben tartózkodása után valóságosan megőrülvén, a „Wandl“féle szálloda udvarára leugrott, s azonnal szörnyet halt. Ez a bizottság, s jelesen ennek lelke, Járy, akinek kodifikáczionális ügyességét kiválólag igénybe vették, dolgozta ki ama rövidke „Proczesz-Ordnung“-ot, melyet sárga táblája miatt az országban csak „sárgakönyv“-nek neveztek, de amely egyszerű, rövid, olcsó és gyors — tehát a fönforgó viszonyok közt alkalmas igazságkiszolgáltatási normát tartalmazott. — „Provizorisch“ volt ugyan, mert a német világban akkor mindent, még a pofonütéseket is provizorisch osztogatták, de a szóbeli perekre nézve a