Frankenburg Adolf: Bécsi élményeim 2. (Sopron, 1880)

I.

. Schmerling úr a földicsért urak munkálko­dását azonnal igénybe vette. Kinevezett ugyan­is egy bizottságot, melynek elnöke Gosztonyi, tagjai a nevezettek lettek, irányadó vezetője pe­dig a minisztérium részéről az ifjú Sommaruga báró volt. Ezek az urak a magyarországi „ideiglenesen“ teendőkre nézve tanácsadói voltak­ nemcsak a miniszternek, hanem — a világosi katasztrófa után — a teljhatalmú császári királyi biztossá nevezett báró Gehringernek is, a­kinek oldala mellett Priviczer, a legutóbbi pozsonyi ország­gyűlésen Fiume követte, és Cserghe, volt kan­­czelláriai udvari titkár, állottak. Az említett bi­zottsághoz járult még a pesti egyetem jogtanára Frank Márton is, a­kit a magyar jognak megszűnte, s ennek folytán tanszékének elvesztése annyira mélabússá tett, hogy pár heti Bécsben tartózko­dása után valóságosan megőrülvén, a „Wandl“­­féle szálloda udvarára leugrott, s azonnal szörnyet halt. Ez a bizottság, s­ jelesen ennek lelke, Járy, a­kinek kodifikáczionális ügyességét kiválólag igénybe vették, dolgozta ki ama rövidke „Pro­­czesz-Ordnung“-ot, melyet sárga táblája miatt az országban csak „sárgakönyv“-nek neveztek, de a­mely egyszerű, rövid, olcsó és gyors — tehát a fönforgó viszonyok közt alkalmas igazság­kiszolgáltatási normát tartalmazott. — „Provi­­zorisch“ volt ugyan, mert a német világban ak­kor mindent, még a pofonütéseket is provizorisch osztogatták, de a szóbeli perekre nézve a

Next