Meiszner Alajos: Hogyan lakik a nép a XIX. század végén (Budapest, 1896)

I. Bevezetés

Bevezetés. Mindinkább tért hódít manapság az a meggyőződés, mi­szerint: „ipar nélkül állam nem boldogul.“ A technikai gya­korlat, és művészet­ fejlődésével, midőn újabb és újabb utakat tör magának a prüszkölő mozdony, a nyugodtan tova sikló hajó egyaránt hegyen-völgyön át, tengerről-tengerre , mind szá­mosabban emelkednek a füstölgő gyárkémények a föld talaján. A legtávolabb északtól az idegen földrészeknek alig mű­velődés­ül vett pusztaságáig, mindenütt óriási mértékben tö­mörül össze ama szorgalmas hangyanép, melyet gyűjtő néven munk­á­sokn­a­k nevezünk el. S habár tagadhatatlan, hogy éppen szárazföldünk legré­gibb és legkifejlettebb forgalmi központjain a munkások ijesztő nyomora társult a legnagyobb luxus mellé, nem következhetik abból, hogy ezért mellőzzük az ipart. Ebből kétségtelen csak az, hogy a­hol a viszonyok any­­nyira elfajultak, ott a kellő időben elhanyagoltatott gondos­kodni ama munkásosztály legelemibb fizikai szükségleteiről, mely azoknak egy helyen való süni összetömörüléséből szük­ségkép előáll. . . E gondatlanság a lakásszükséget is szülte, mely különö­sen a népes városokban keményen sújtja a kevésbé tehetőseket. Hogy a lakásügy mennyire nagy fontosságú, kivált a munkás­sztály fizikai és erkölcsi jóléte tekintetéből, alig szo­rul külön bizonyításra. Újabb időben egyre szaporodik amaz emberbarátok száma, kik a szociális viszonyokkal alaposan és állhatatosan foglal­koznak s kik utánajárnak kipuhatolni a szükséget szenvedők életkivánalmait, arra fordítván elméjüket, föltalálni azok or­voslására a tervszerűen hasznos gyógyszereket. Hazánkban ugyan még nem ismerjük azt az ínséget, amely a Nyugat nagy központjaiban magát befészkelte, de épp e miatt kell, hogy gondoskodásunkat kiterjesszük oda, hogy ná­lunk be se következzék. Az 1885-iki országos kiállítás mintegy alapkövét képezte amaz erős elhatározásunknak, meghonosítani és állandósítai nálunk az ipart. Jelen ezredévi kiáll­átásunknak hivatása ezt fokozódott súlylyal erősíteni. Ez elhatározás foganatosításánál rá leszünk­­utalva, sok munkás kért idegen művelődési térről, idegen földről ide vonzani. Gondunk kell, hogy legyen arra, e munkáserőket állan­dóan ide kötni tűzhelyünkhöz, nehogy az oly nagy áldozatok Hogyan lakik a nép a XIX. század végén. 1

Next