Széchényi Dénes: Adalékok a lovaglás tanitásához (Pest, 1871)
Bevezetés
időt, sem pedig alkalmat szakkönyveket olvashatni, de kik mégis kívánnák fiaikat a lovaglásra tanítani, vagy legalább lovaglási leczkéikre felügyelni. „Give me the facts and I will make the conclusions myself.“ — Add nekem a tényeket és a következtetést megtalálom magam — mondja az amerikai. Azért rendszerem fentnevezett három főmozzanatát könnyebben vélem az olvasóval megértetni, ha őt kártyámba hagyom tekinteni, és a rendszer keletkezését, úgy a benne tapasztaltakat vele ismétlem. Szenvedélyes lovas voltam mindig és egyszersmind oly kényes lovaim szájára, mint a hegedűs vonójára; mi végett lovaimat mindig magam tanítottam ki. Szinte irtóztam lovaim száját egy lovásznak durva kezeivel összeköttetésben látni, azért ilyennek nem is engedtem előbb lovaimra felülni, míg ezek egészen kitanitva nem voltak, és akkor is csak csikó-zablával volt szabad lovagolnia. Mindamellett valahányszor csak egy pár hétre hazulról eltávoztam, mindig némi roszabbulást találtam lovaim szájában. Mikor később derékbajban kezdettem szenvedni és minden erősebb rázást kerülnöm kellett, kénytelen voltam más módokról gondoskodni lovaim tanítására és elkezdettem magamnak egy lovászt képezni. Tudtam hogy a jó kéznek első kelléke a biztos és független ülés. Hogyan is kormányozza valaki jól a lovat.