Wosinsky Mór: Karczolatok dán- és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)
Előszó
ELŐSZÓ. A szülőknek gyermekeik iránti szeretete és viszonya lényegesen különbözik a szerzőnek szellemi szüleményei iránt tanúsított érzelmeik magatartásától. A testi szülők soha sem szűnnek meg gyermekeik iránt a leggyengédebb érzelmeket táplálni. Amily gondosan ápolták azokat évek hosszú során át gyermekségükben, és oly kevéssé szűnnek meg róluk gondoskodni még akkor is, ha már felnőttek s az önállóság szárnyaira keltek. Szinte természetellenesnek látszik, hogy a szerző szellemi termékeivel, szemben általában a szülői érzelmeknek majdnem ellentétét tanúsítja. Érzi ugyan a szülői örömöket, midőn életet adott érzelmei s gondolatainak, de midőn a maculatura, e mosdatlan gyermek, a nyomda szurkos helyiségéből kikerülve, hófehér ünnepi köntösbe öltözött, átadja azt a szerző a nyilvánosság dajkájának s csakhamar megfeledkezik róla. Legfeljebb elsőszülött gyermekét dédelgeti a magzatjára büszke szerző hosszabb időn át s csak akkor pazarol még anynyi időt reá, hogy önönmaga is végig olvassa nyomtatásban megjelent szüleményét.