Révai Sámuel: A társadalmi jólét föltételei (Budapest, 1901)

Előszó

ELŐSZÖ. I. Feladatomul tűztem ki a társadalmi kérdés tanul­mányozását. E kérdés állandó izgalomban tartja korunkban a világot s nemcsak a­ hivatásszerű állam­­bölcselőtől, nemcsak a társadalmi tudományok szakava­tott művelőjétől, hanem az igénytelenül megfigyelő közembertől is szinte megköveteli, hogy behatóan fog­lalkozzék vele. Országok és nemzetek életbevágó kér­dései ugyan első­sorban azokra tartoznak, a­kiknek hivatalból feladatuk, hogy a felszínre taluló jelentős eszmékkel és új irányokkal számoljanak, de nem hanya­golhatja el e kérdéseket egyetlen komoly, gondolkodó ember sem, a­ki elfogulatlan elmével, tiszta szemmel tekint bele a jelen gazdasági élet izzó kohójába, a­melyben zavarosan és zajosan forrong és alakul a jövő. Századunk első évtizedeiben csak kevesen foglal­koztak még a gazdasági és társadalmi kérdésekkel, mert a kenyérkérdés nem volt annyira égető, mint manapság, s valamint az erejében bízó fenevad csak akkor jár zsákmány után, a­mikor éhezik: a „homo

Next