Révai Sámuel: A társadalmi jólét föltételei (Budapest, 1901)
Előszó
ELŐSZÖ. I. Feladatomul tűztem ki a társadalmi kérdés tanulmányozását. E kérdés állandó izgalomban tartja korunkban a világot s nemcsak a hivatásszerű állambölcselőtől, nemcsak a társadalmi tudományok szakavatott művelőjétől, hanem az igénytelenül megfigyelő közembertől is szinte megköveteli, hogy behatóan foglalkozzék vele. Országok és nemzetek életbevágó kérdései ugyan elsősorban azokra tartoznak, akiknek hivatalból feladatuk, hogy a felszínre taluló jelentős eszmékkel és új irányokkal számoljanak, de nem hanyagolhatja el e kérdéseket egyetlen komoly, gondolkodó ember sem, aki elfogulatlan elmével, tiszta szemmel tekint bele a jelen gazdasági élet izzó kohójába, amelyben zavarosan és zajosan forrong és alakul a jövő. Századunk első évtizedeiben csak kevesen foglalkoztak még a gazdasági és társadalmi kérdésekkel, mert a kenyérkérdés nem volt annyira égető, mint manapság, s valamint az erejében bízó fenevad csak akkor jár zsákmány után, amikor éhezik: a „homo