Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1858
1858-08-01 / 31. sz.
243 hogy —a már egyénileg kiosztott legelőnket, mint e czélra igen alkalmast, szőlővel ültessük be, s 1856-ban a mintegy 600 birtokos kezén levő 584 hold föld beültetése elkezdődött, s nekem tágas tért, elég alkalmat nyújtott, sokféle ültetési módot, időt s az eredményt látni, arra figyelni, abból következtetést s talán e tárgybeli felvilágosodást, ismeretet szerezni. Mellőzve az e téren gyűjtött többféle jegyzeteim s tapasztalásom részletes előadását, csak a feltűnőbbeket, s ezekből vont következtetéseket jegyzem ide, mint az e tárgybeli ismeret alapjául szolgálandókat. Az ültetett vessző nem lehetett valami szigorúbb figyelem tárgya, csak annyit tudok felőle, hogy mindenféle faj különböző helyekről összehordva, s az elültetésig különbféle eltartásban részesítve jön. A beültetendő földet némelyek őszszel és tavaszszal fölszántották, mások egyedül öszszel vagy tavaszszal, mások ismét szántatlanul ültették be, mindeniknél volt jobb, roszabb — de nem valami feltűnő — ezen föld előkészítésnek tulajdonítható — eredmény. A vesszőültetés átalában futó után történt, úgy azonban, hogy a nagy rész csak szárazon szorította a vesszőhöz a földet, mások tiszta homokkal, vagy porhanyó jó apró földdel tömték körül a veszszőt, s aztán némelyek megöntözték, mások nem, mások jó földből készült péppel vagy kásával töltötték tele azon lyukat, melybe a vesszőt előbb vagy azután dugták, mindeniknél mutatkozott jobb, roszabb eredmény, hanem átalában a jó földdeli kitömés, megöntözése, vagy a péppeli ültetés bizonyult legjobbnak. Nagyon feltűnő eredményi különbség azonban az ültetési idő hasonlításból tűnt ki. Én is jókor hozzá fogtam az ültetéshez, de mikor én elkezdtem, ketten már el is végezték, ezek ültetvényét azonnal jegyzékbe vettem, arra leendő különös figyelés végett. Április 1-je hetében az én földemen a két szélső sort végig egyenes vonalban mi is kiültettük, ezektől véve a közbe eső sorok egyenkezű kijelölését, s ezután az ültetés félben maradt, mert több helyen a dűlő utak, s a szomszédok közti egyenetlenkedés eligazítása végett új mérnöki kijelölés lett szükséges, mi három hétig eltartott, az én két sorültetményem azonban változatlanul megmaradt, nem lévén körülötte semmi hiány. Mire ismét ültetéshez foghattam május hóban — a vesszők nagyon kifakadtak, kétségbe voltam esve, hogy a budai, buda-eörsi hegyekből nagy költséggel összeszerzett 45,000 szál legjobb fajú kadarka vesszőm — mert ennyi kellett a 4548 • ölnyi földem egyedül e fajjak beültetésére — haszonvehetlenné vált, a haszontalan ültetési költséget is sajnáltam, a vesszőt eldobni, az ültetést jövő évre halasztani szinte igen fájt; szerencsémre egy vidéki tapasztalt szőlész vetődött hozzám, kinek aggodalmas helyzetemet elpanaszolván, ő azzal vigasztalt meg, hogy legelőjök kiültetésekor ő is elkésett, s vesszeje annyira ki volt fakadva, hogy azt markával végig lesimítva kellett elültetni, s az övé legjobb lett. Tehát bátran hozzáfogtam május elején, s egy kötél hosszát kiültettünk, erre egy három napos csendes eső következett, mi miatt a föld lágy s az ültetés néhány napig lehetlenné lett, azután lett áldozó csötörtök, jöttek a pünkösdi ünnepek, a napszámos lányok mind elmentek Bodajkra búcsúra, haza jővén ismét pihentek, bekövetkezett Úrnapja, ennyi fönakadás után az utolsó ültetés csak június első hetében végződött, a midőn arra aratásig tartó szárazság következett, az utóját már épen nem akartam elültetni, tökéletesen haszontalannak tartván azt, inkább kukoriczát szándékoztam venni; de mikor vesszőm jutott eszembe, s annak eldobása, megint csak rászántam magamat arra, hogy ha hiába lesz is, legalább tapasztalás kedvéért elültettem, s úgy tettem, és beteljesült rajtam az, hogy aki mer, az nyer. Az ültetési idő összehasonlításából tapasztalt eredmény: 1. A legkorábban elültetett két szélső sorban, mely négyszer, ötször jól megázott, 700 vessző közül alig 10 —12 szál eredt meg. 2. A május első hetében ültetett, s jól megázott egy kötél hosszú darabon e-nyi megeredt. 3. A későbbi ültetvények fokonként a szerint, miként később ültettettek jobbak lettek, legszebb lett — s most is az — azon darab, mely legutóján, vagyis junius első hetében lett ültetve, ezen darabon a mult 1857-ik évben 35 töke hozott gyümölcsöt, egy pár nap előtt — t. i. mikor e sorokat irom — egy sorban 40 tőkét számláltam meg, melyen 4—8 fürt szép szőlő van, az először ültetett darabon mindössze alig van 20 töke, melyen szőlő van, de annál több az üres hely. — Ez saját földemen szerzett tapasztalásom. A már említett legelső más két szőlész ültetésén ezt tapasztaltam: az egyiknek elültetett földjéből félölnyi széles a szomszédjáéhoz hasíttatott, helyette másik felőli szomszédjától kapott ugyan annyit, de üres földet, ezt május hóban beültette ; a korai ültetés épen oly rosszul eredt meg, mint az én két sorom, az utolsó ültetés pedig kielégítőleg megeredt. A másiké változatlan maradt, de oly rosszul eredt meg, miként a jövő évbeni újra szántásra s ültetésre határozta magát. Ezen — úgyszólván — két szélsőség közötti eredmények az ültetési időhöz képest mindenütt hasonlókul mutatkoztak. A következő, vagyis 1857-iki ültetmények szinte ilyen eredményeket mutattak. Ezt mutatta a tapasztalás, s én jelenleg azon véleményben — még nem ugyan tökéletes meggyőződésben — állapodtam meg , hogy a sima vesszőt későn jobb mint korán ültetni, s hogy május hó előtt épen nem, hanem inkább május hó közepén vagy végén, vagy még inkább június elején történik legbiztosabban a sima vessző ültetése. E tapasztalást vegyük most természettani észlelés alá. (Folytatása következik.) Tóth István: 26*