Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1858
1858-11-21 / 47. sz.
A SZŐLŐMÍVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKEI ELŐMOZDÍTÁSÁRA S EMELÉSÉRE. Megjelen e lap hetenkint egyszer —vasárnap — nagy tömött íven, több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten, a szerkesztőségi irodában (Egyetem utcza 6 sz. 1 em.) és Táth Mór könyvkereskedésében (váczi utcza 5. sz. alatt), valamint minden cs. kir. posta hivatal útján egyszerű levél által. Előfizetési ár : helyben házhoz küldéssel, vidékre postán bérmentve szállítva egész évre 6 ft, félévre 3 forint pp 47. szám. AZ ANGOL BORKERESKEDÉS MÚLT ÉS JELEN ÁLLAPOTÁRÓL, TEKINTETTEL A MAGYAR BORRA. Gyürky Antalhoz. I. London, october 28-án 1858. A magyar bornak külföldön vásárt nyitni — ez most a feladat. Azért kiséri oly élénk érdekkel a legkisebb moczczanást, mi ez irányban történik, nem csak ön, tisztelt barátom, ki hazafiúi törekvéseinek czélpontjáúl tűzte ki a magyar borügyet, s ettől sem szellemi sem anyagi áldozatot nem kimél, hanem mindenki közülünk, ki boraink értékesítésében egyik főpostulátumát látja nemzetgazdasági állapotaink javulásának. Azért érdeklenek bennünket annyira P. M. működései Schweizban, mikről ön becses lapjaiban olvasónk ; s azért nézünk oly feszült várakozással azon jelentésnek elébe, melyet a derék Korizmics ez ősz elején Konstantinápolyba tett kémlelő útjáról a „Gazdasági Lapok"ban igér. Schweiz, a mint P. M.-től értjük, még kevéssé járt — a török birodalom fővárosa, Korizmics első leveleiből ítélve, egészen új tér a magyar borra nézve. De ennek az igaziját még Londonban sem sokkal jobban ismerik ám, mint Stambulban! Nem ismerem még közelebbről az akadályokat, mik boraink kelendőségének a török földön netalán elébe gördülendnek; de ha lesznek akadályok, reményleg azok nem lesznek olyan súlyosak, mint azok, mikkel nemcsak a magyar, hanem minden még be nem fogadott boroknak itt az angol piaczon eddigelé küzdeniök kellett. Ez tény, mely felett magunkat áltatni balgaság volna. De legújabb időben a viszonyok bor tekintetében itt olyatén fordulatot látszanak venni, mely derültebb kilátásoknak enged helyet a magyar borokra nézve. E fordulatot az idézi elő, hogy a fő kútfőket, amikből az angol borpiact eddig merített végkiapadás fenyegeti, az ismert mellékforrások közül pedig néhány máris kiapadt, s a többi szegényebb, mintsemhogy a rettegett hiányt csak távolról is pótolhatná. A vagyonos angolt, ki szintoly örömest hörpent, ha hozzá férhet, egy jó pohár bort, mint akármely más nemzet fia, már piszkálni kezdi a scrupulus, hogy valljon igaz-e az, amit már gyermeksége óta fülibe beszélnek, t. i. hogy az a bor, amely az ő szájízéhez illik, nem kerülhet egyebünnen, mint Villa Nova és Xeres de la Frontiera butégáiból ? — és a britt kereskedő bármi makacsul ragaszkodjék is üzletének kényelmesre kiegyenlített ösvényeihez, hova tovább mindinkább kénytelen lesz új források után körülnézni. Magyar hazánk és Angolország közt oly borkereskedés alapját megvetni, mely reánk magyarokra nézve idővel nemzetgazdasági fontosságra nője ki magát, ha akadának egyesek vagy társulatok, kik s melyek ezt kellő készülettel, elegendő tőkével, és czélra vezető módon megkísérték, — eddig sem lett volna megfejthetlen probléma; ezután, amint a körülmények mutatkoznak, még kevésbbé lesz az. Megfejtése azonban, mint eddig, úgy ezután is, messze nagyobb részben önnön magunktól függend, de erre mindenekelőtt az szükséges, hogy a terrénumot, melyen működni akarunk, tökéletesen ismerjük. Ezen ismeret terjesztéséhez kívánok én is járulni, amennyiben néhány levéllel ahhoz járulni lehet. Száraz levelek lesznek biz ezek, mint a falevél, 47