Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1859
1859-01-02 / 1. sz.
Mikép lehet segíteni, hogy a szőlővessző szeme télen meg ne vakuljon. A szőlőtőkéket azért szokták befedni télre, hogy a fagy ne ártson a rügyeknek (szemeknek), de sokszor a hidegtől megmentjük ugyan tőkéinket, hanem a melegben párlanak le a szemek. Ez akkor szokott történni, ha a szőlőt, melynek földje még nem volt eléggé megfagyva, nagy hó lepi be, s ha havazás után eső esik, mely a hótakaró felső bőrét kérgessé teszi, mi által a be nem fagyott föld gőze a kérgessé lett havon keresztül el nem gőzölöghetvén, a szőlőszemek elpárlanak vagy megfulladnak. Ily esetben tehát legtanácsosabb néhány embert a szőlő alján bizonyos távolságban egyet a másiktól felállítani, s mindeniknek egy hegyes karót adni a kezébe, s úgy indítani őket végig a szőlőn. Ezek minden lépten egy lyukat ütnek a havon, mi által a hó alatt kifejlett gőznek az elszállásra út nyittatik. Ha az emberek ekkor a szőlő tetejére értek, ismét más részen kezdhetik meg e munkát, mely csekély fáradságba kerül, miután nem kell a lyukakat sűrűn szurkálni, elég ha az emberek két öl távolságra állnak egymáshoz, s ha menetközben minden második lépésnél egy lyukat ütnek. 4 trágyalével megöntöztetik s földdel befedetik, mig fülledni kezd) igen jó trágyaszert ad a szelek javítására. A mit én igen nagyon elhiszek, de nekem is lévén e tekintetben tapasztalásom, kötelességemnek ismerem azt ezen lapok olvasóival közleni. Én kis városban lakván, észrevettem, hogy szabók, csizmadiák sat, igen sok posztós bőrhulladékot hordanak a közös szemétdombokra, én azt mind összegyűjtöttem, sőt még a szíjgyártók, fésűsök s esztergályosok által eldobott hulladékot is, mit először jómenynyiségű fűrészporral összekevertem, mert ez nálam bőven volt, s azután egy gödröt ásatván, e keveréket abba rakattam ; de rétegenkint földet terigettettem el ezen hulladékokon. Mikor e gödör így megtelt, befedettem kevés földdel, s időnkint azon sovány konyhamosadékkal, mely a sertéseknek már nem szük, öntöztettem, s midőn tapasztaltam, hogy trágyám érett, akkor a szőlőbe kihordattam. Egy darab szőlőmet, melynek minden része egyforma földdel birt, s mely mindenütt egyformán sovány volt négyfelé osztatván, s mind a négy részét másnemű trágyával javítattam, és pedig egy részét jó érett juh-, másikat vegyes marhaganéjjal, harmadikat szőlőről összevakart polyvás trágyával, s a negyediket az említett csinált trágyával. Minden részről külön szedettem a szőlőt, s ezen általam készített trágyával javított részen már harmadik évben egymásután a termés arányához képest 50 % több bor volt, mint másnemű trágyák után. Tapasztalásom szerint a zsíros és tüzes trágya nincs jó hatással a szőlőre, de legjobb az, mely sok sós és ásvány részeket tartalmaz, és mely a földjavítás mellett a földet is porhóvá teszi. Azért énaz említett trágyaszeren kivül) folyvást szőlőharasztból, szőlővesszőhulladékból, polyvából s mindenféle hulladékból vegytrágyát készítek, s azt (ami fődolog) állati vizelettel és konyhamosadékkal szoktam öntöztetni, s csak azután használni, ha érni kezd, minek mindig jó sikerét tapasztaltam. Baráti. Vidéki levél. Eger, dec. 28-án 1858. A gyöngyösi kiállításnak — hol t. szerkesztő úrhoz is szerencsénk volt — meg van a maga hatása. Borainkat az összehasonlítások után jobban megtanultuk ismerni, s most folyvást a borászatról beszélünk, borászati érdekeink tehát újra s még jobban felébredtek. Sokat vitatkozunk mi, valljon melyek voltak a kiállításon a legjobb borok. (Mi bátran mondhatjuk, hogy egy-kettő kivételével mind dicsőségére váltak termesztőiknek. Szerk.) Aminek azután az a jó következése van, vagy inkább lesz ,hogy még nagyobb szorgalommal fogunk boraink kezeléséhez látni. Csak még egy ösztönre lenne szükségünk t. i. vevőre. Ha borainknak az ő jeles tulajdonaik szerinti áras kelete lenne, akkor bizonyosan még jobb kedvvel űznénk borászatunkat. Addig is azonban támaszt ezen jeles „Borászati Lapok"ba találhatunk, melyből már annyi jót és hasznost olvastunk, s melyben egymást borászatunkról, helybeli viszonyainkról felvilágosítani képesek vagyunk, és látjuk hogy áll a borkereskedés, hol s merre nyilik valami kilátás. A remek tollal irt angol levelekből nemcsak ottan működő jeles hazánkfia törekedéseit, de boraink viszonyát is megtudhatjuk, és mégis mily kevesen tartják nálunk e lapokat, itt hol szőlőbirtokosaink mind igen mívelt s felvilágosodott férfiak ismeretesek. Bizony kár ezen lapokért a 3 írtot sajnálni, hiszen sokszor egyetlen egy czikk száz frt hasznot hajthat. Azonban hiszszük, hogy a jövőre majd több előfizető kerül innen is. (Adja Isten, akkor csak az előfizetők nyernek, mert akkor képesek lehetünk bővebb s érdekesebb tartalommal ellátni lapunkat. Szerk.) X. Y. Kérelem levelezőinkhez. Mi azt hiszszük, hogy a t. olvasó közönségre nézve nemcsak kedves, de érdekes s tanulságos is, ha az ország különböző részeiből folyvást tudósítást kaphat szüleink állapotáról, boraink keletéről, s átalában borászati ügyeinkről.Minélfogva levelezőink (kik közé minden résztvevő ügybarátot számítani óhajtunk) igen lekötelező szolgálatot tesznek az ügynek, ha vidéki viszonyaikról szőlőbirtokos társaikat e lapok hasábjain mennél gyakrabban tudósítják. Szívesen veszszük mi a hosszú értekezéseket is, de nagyon megfogjuk köszönni, ha csak néhány sorba fognak értesíteni, (és pedig inkább röviden de gyakrabban, mint hosszasan s ritkán). Közlésre való tárgy minden vidéken van, miről elég egykét szóval írni, például: hogy állnak a szőlők? mit s mikép dolgoznak ez időtájban? mi a bornak ára? kik s mennyit vettek a vidéken? mit fizetnek a napszámosnak? mikor kezdettek nyitni, kapálni, metszeni? stb. Mily szép kimutatást adna ez borászatunkról minden számban, ha szívesek lennének vidéki szőlőbirtokosaink egymásnak cserébe ily érdekes tudósításokat közleni. Nem csinálunk titkot belőle, hogy lapunk kiadásait jóval kellett pótolni a múlt évben, mégis rendes levelezőinknek, kik bármily rövid tudósítást, de havonkint közlenek, szívesen szolgálunk e jövő évben ingyen példánynyal. Sőt érdekes s tanulságos értekezéseket örömmel dijazunk. Szerkesztő. Vegyes hírek. — Ezen lapok szerkesztője felsőbb helyen engedélyt nyert Borászati Lapokat német nyelven is kiadni, melyek első száma e napokban jelenik meg. Nehezen tudta magát a szerkesztő ezen vállalatra elhatározni, mely minden tekintetben ál-