Borászati Lapok – 4. évfolyam – 1877.
1877-10-25 / 20. sz
Budapest, 1877. október 25. 20. szám. IV. évfolyam. Megjelennek minden hó 10-én és 25-én. Szerkesztősek, ezek dijai és a reclamatiók intézendők. 16/IS 8/n Vi6 V,6 Vl6 kiKD^.rfcsi m.T 1 —1| 1—3| 1—fl |1—15|l—18| 1—24 szeri hirdetéskor frt |krjfrt |nr frt ;ki;frt ;krjfrt kr frt [kr 14-361— 70 — 120,— 160,— 200 — 7-181-35!— 601— 81)1-100! — 3 30 9|— 17 50 30!— 40!-501— 1|75 4 25 8 75 15— 20 — 25 — - jso 4]1,o 4 40 750 1 6|— 12|5( Minden hirdetésért 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Egész évre 3 frt, mely egyszerre fizetendő. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Molnár István , a budai vinczellérképezde igazgatója, Budapest, Tiziváros, kihez a kéziratok, tudósítások és a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdető lap Egy új borszürőgép. Vollmar, rajnamelléki bortermelő és gépgyáros találta föl az első borszürő gépet s erre 1862-ben a hessen-darmstadti kormány utján szabadalmat is nyert. Ezen szürőgép egy hengeridomú edényből állott, mely rendes s likacsos mozgatható fenékkel volt ellátva. Az ép és likacsos fenék közti térség üresen hagyatott; a két fenék belső felületei gyapjúszövetlgppal voltak bevonva, s a két szövet közti térség megpustott fehér papíranyaggal töltetett ki. A két fenék csavarral egymáshoz szoríttatott s igy a felülről folyó bornak saját súlya folytán kellett a szövet s a papíranyagon áthatolni, minek folytán a bor egészen megtisztult. Miután a szürőgép sikeres munkája a fér nékre nyomást gyakorló bor sulyától függött, hogy ezen nyomás a körülmények szerint kisebb vagy nagyobbá tétethessék, a gép egy szivós egy nyomószivattyúval lőn ellátva. E szivattyú kétféleképen használtathatott. Ugyanis uj borok, melyeknél a, nagy szénsavtartalom elvesztése az egyik czél, vagy nyúlós, zavaros s megtörött borok ezen szivattyúval a szürőgépen áthuzatván, a szürőgép s a kéfenék közt légritkított tér keletkezett a s s folytán, de ugyanekkor felül a zavaros borra futó légnyomás annyival erősbült, amennyivel felül a levegő ritkítottabb lett a felsőnél. Idősbb borok ellenben,ahol a légritkítás által készsav kisugároztatása, elvesztése nem czéloztatott, alléról nyomattak a szivattyú által felfelé és így tisztíttattak. 1869-ben szerkesztett Vollmar egy második borszürőgépet, imént leírttól lényegesen különbözik ezkedetére nézve. Ezen szürőgép épen azon elvre lett alapítva, mint a czukorgyáraknál már hosszabb idő óta alkalmazásban levő Taylor-féle szürőgépek. Vollmar s Taylor szürőgépe közt a lényeges különbség főleg mégis abban áll, hogy ez utóbbinál egy hengerben függélyesen állíttatott fel bizonyos számú szürőzsák, melyek megtöltetvén czukoroldattal, a czukoroldat azok falán átszivárog, s, a hengerfenekén gyűlik össze; evvel ellenkezőleg a Vollmar-féle szűrőben az egyes legyezőnemű fabordákra kifeszített alul felül zárt szűrőzsákok vannak 6—40 számig függélyesen felállítva egy hengeralakú szekrényben, melynek gyűjtőcsövében végződnek, egymáshoz szorosan illesztve a zsákok üres s hegyes végei. A zsákok fölé öntetik rár most a derítendő bor, s a nyomásnál fogva kívülről befelé szivárog a folyadék, nem pedig a zsákokból kifelé, mint a Taylor-félénél. A Taylor-féle szürőgép szolgai utánzását képezték az egy időben igen felkapott s feldicsért Stonnel-féle hollandi borszürőgépek is. Ezeknél is a bor a szenes szürőzsákokba öntetik s cseppenkint szivárogván át a zsákok falain, folyton a levegővel érintkezik, mi a bornál igen veszélyes s még a fiatalabb boroknál sem ajánlható deritési mód. Midőn először Keszthelyen az első Stennel-gépet megpróbálták, csekélységem volt egyedül az, ki a dicsérők sokaságából kiválva, abbeli nézetemet fejeztem ki, hogy czukorgyáraknál az ily szerkezetű szűrők czélszerűek lehetnek , de a borderítésére épen nem alkalmasak. A Vollmar-féle szűrőknek egy gyengéjük volt csupán eddig, amennyiben a munka velük lassan ment, s a filter megtöltésénél arra kellett figyelni, hogy a szűrő folyton tele legyen, továbbá, hogy a megtisztult bor lehúzassék a kellő időben.