Borászati Lapok – 10. évfolyam – 1883.
1883-06-30 / 18. sz
— 142 — intézkedések elhagyása miatt amazokkal egyformán lakoljon. Valóban igen kívánatos volna, hogy ha már felhagyott a kormány a phylloxera terjedése meggátlása iránti eddigi eljárásával, legalább venné kezébe a gyámkodást egész erélylyel az új szőlőtelepek jövő alkotása érdekében. Rendelné el szigorúan, hogy innen tova senki fia se ültethessen más mint konstatált phylloxera-ellenes önállólag termő amerikai, vagy ugyanilyen alanyokra oltott minden tekintetben kitűnő európai fajú csemetéket, s ez esetben aztán nyújtana módot, hogy az ilyen fajú vagy alkotású szőlő csemetékhez a szőlő birtokosok könnyen s lehető olcsó szerrel juthassanak. Előbb-utóbb ezen az úton lesz megoldva a phylloxera-kérdés s azzal együtt, habár évek hosszú sora után szőlőseink jobb és bővebb termő fajokkali átalakítása. Mint tudjuk, Kecskeméten egy nagy terjedelmű állami szőlőiskola alkottatik, csak innen Beregszászból vagy 80 ezer darab sima szőlővessző szállíttatott oda e tavaszon. Nos hát ezzel az a czél eléretik ugyan, hogy lesz olyan forrás, ahonnan a szőlőt ültetni kívánó közönség phylloxera-mentes csemetéket kap, de az nem, hogy ezen csemetéket ne a phylloxera számára ültesse. Mit ér az, ha én Kecskemétről teljesen biztos csemetéket kapok, s azokat nagy költséggel elültetem, s itt meg ha ma nem tehát holnap beleüt a phylloxera? Kérdem, lehet-e azt ma már jó lélekkel állítani, hogy ezen az úton bárki is nem a phylloxerának ültet? Van olyan ember ezen a világon, aki e részben biztosítást nyújthat? Mire való tehát ez a czélellenes költekezés? Bizonyára sokkal okosabb dolog volna, ha az állam azt a pénzt, melyet ilyen fajta szőlőiskola alkotására kiad, konstatált phylloxera-ellenes amerikai alanyok beszerzésére fordítaná, s azokat néhány legjobb minőségű s legbővebben termő európai bor és csemege fajtáinkkal benemesitve, ezen az úton alkotna szőlőiskolát — országra szólót. Vagy tán épen is ez uton akar az az országos szőlőiskola alkottatni? ablaktálással, mint ahogy uj ültetéseit a fenn tisztelt vinczellérképezdei igazgató úr megkezdette? s ezért lettek a fenn érintett tömeges sima vesszők beszerezve? Ha igy van a dolog, akkor az a kecskeméti állami szőlőiskola kitűnő téren mozog s oly alkotást nyer benne az ország, mely államgazdászati szempontból magát mérhetlen arányokban kifizetendi. Teljességgel nem lenne felesleges ezen szőlőiskola szervezésével a hazai közönséget hiteles helyről közzététellel előre megismertetni, hogy a jövőre új szőlőültetést tenni kívánó a szerint tehetné ezen szőlőiskolára nézve magát várakozó állásba. A jövőbeni új szőlőültetések érdekében kívántam szerény soraimban felszólalni, azonban felhasználom az alkalmat ezúttal még egy dologról érintést tenni. Az újabb időben nagyon emlegettetik s ajánltatik a Nádor-Izabella, mint teljesen phylloxeraellenes fajnak ültetés alá vétele. Nem tudom milyen termőképessége van más szőlővidékeken ezen fajnak? nálam legalább a lehető legjobb expositióban, semmi kivánni valót nem hagyó ápolás és mivelés mellett is oly csekély hozama van ezen fajnak, hogy biztosra vehetem, mikép talán egy cat. holdról sem volnék képes pár akó bort nyerni. Hát bizony ez nem érdemli meg a költséges ültetést és művelést. Mit érünk vele, ha e fajt nem bántja a phylloxera, ha épenséggel nincs is mit benne bántania. A szőlészet s borászat terén alig beszélhetünk fontosabb érdekű valamiről, mint tekintettel a phylloxera járvány kikerülhetlen veszélyére: a jövőbeni új szőlőültetések s telepítések dolgáról. Szóljanak hozzá a hivatottak s ha ezen az úton valamely legczélszerűbb megállapodás jöhet létre, bizony nem fog a fáradság kárba veszni.*) Guthy Ferencz: Borászat és még valami.**) II. Esztergom, jun. 27. Volt idő, még pedig nem is nagyon régen, midőn épen ezen lap tisztelt szerkesztőjének szíves utánjárása és fáradhatlan buzgalma folytán, mármár egy vinczellériskola felállítását tartottuk bizonyosnak, maga a magas kormány késznek nyilatkozott városunkat ezen iskola létrehozásánál tetemes anyagi segélylyel támogatni, nem kellett volna egyéb, mint a szakminisztert egy kis személyes kérelemmel megnyerni. Azonban mi, kik oly bőségesen bírjuk a szőlészet és borászat emelésére irányuló hasznos tudnivalókat, szépen itthon maradtunk, vártuk, hogy a sült galamb majd csak a szánkba repül. Tudjuk, elismerjük mindnyájan, hogy a kereskedőnek, az iparosnak csak úgy van keresete, úgy élhet meg még nálunk mindig, ha annak a szőlőt munkáló földművesnek bora terem, aztán jó áron eladhatja, tehát megélhetésünk esetleg anyagi *) Magunk is hozzászólunk a jövő számban. Szerk. **) Lásd lapunk 16. számát.