Borászati Lapok – 34. évfolyam – 1902. 27-52. sz.
1902-07-06 / 27. sz
2?. SZÁM: 34-IK ÉVFOLYAM. 533 távolítjuk, vagy pedig kettéhasítjuk a bütyköt és egy ékalakú fadarabkát illesztünk belé, hogy a hasadékot nyitva tartsuk abból a czélból, hogy a föld hozzáférhessen és a gyökérképződést elősegítse. (L. 85. és 86. ábrákat.) A cserepet — mint mondottuk —jó földdel, szétvagdalt mohával vagy cserrel kitöltjük és azután mohával befedjük és nyáron át nedvesen tartjuk. A cserépszőlő nevelésének másik módja abból áll, hogy a már apró szőlővel megrakott tőkét gyöngén összekötjük, a cseréplyukat kalapács segítségével kiszélesítjük, hogy azon keresztül az összekötözött tőkét keresztülhúzhassuk. (L. 87. és 88. ábrákat.) Ezzel tökéletesen czélt érünk. Ha ez megvan, akkor már megválogathatjuk az apró szőlőt. A további kezelés abból áll, hogy a nagy lyukat mohával jól befedjük és csak azután adunk rá földet. Később úgy járunk el, amikor a szőlő érni kezd, akkor a tőkének szabadon álló részét közvetlenül a föld felett lassan levágjuk, azonban nem egyszerre, hanem bizonyos időközökben ejtünk egy-egy kis metszést, mert a hirtelen lemetszés következtében a nedvkeringés megakadna. Lassanként hozzá kell szoktatni a tőkét ehhez az operációhoz. Ha már teljesen lemetszettük, akkor az előbbi cserepet egy nagyobb cserépbe állítjuk és a közöket kitöltjük, a tőkét szépen elosztva, egy karóhoz kötjük, vagy bokorformában vagy ivarakban és me készen vagyunk. Ha azt akarjuk, hogy a cserépszőlő a következő télen hajtson, akkor hűvös, szellős helyen deczemberig állani hagyjuk. Ebben a hónapban eltávolítjuk a földet egész a gyökerekig, vigyázva, hogy azokat meg ne sértsük és jó erős földdel töltjük meg ismét a cserepet. A tőkét 3—4 szemre metszük és meleg 87. A cserép alulnézete és az összekötött tőkeszobában az ablakhoz állítjuk. Jobb, ha az ablakok közé helyezzük, mert így napvilágot is kap. Amíg a szemek kihajtanak, addig nem árt a meleg, később ügyeljünk arra, hogy a hőmérsék ne tegyen ki többet 12—14 foknál. Ha ilyen meleg betartása mellett a kellő nedvességről is gondoskodunk, akkor májusban már érett szőlőnk lehet. Virágzás alatt vigyázzunk a tőkékre, mert légvonat, por és nedvesség árt nekik. Mértékkel adjunk hozzájuk vizet, a túl nagy nedvesség káros hatással van. Később a tőkéket is bepermetezhetjük vízzel finom szóró segítségével, ha az idő kedvező, kivihetjük a szabad levegőre. Ha sok üres helyiség fölött rendelkezünk, igen jó üzletet csinálhatunk ilyen cserépszőlővel, mert azt drágán fizetik. Ott, ahol alkalmasak a helyi viszonyok, kipróbált módon még a következő eljárással nyerhetünk korán szőlőt. A fal mellett nevelt tőke egyes hajtásait vagy pedig az egész tőkét egy a falba ütött nyíláson keresztül a szobába húzzuk és bent a szobában az ablak köré csoportosítjuk. (L. 89. és 90. ábrákat.) Ez már őszszel történhet, mert ily esetben a téli hideg nem érvényesíti kártékony hatását, mert tavaszszal a nedv nem a gyökerekből kerül a tőkébe, hanem a tőke fájában megalvadt tartaléktápanyagok a szobameleg által szabaddá és folyékonynyá tétetenek, miért is a tőkék a szobában akkor is hajtanak, ha kint a legnagyobb hideg uralkodik. A hajtásokat a szobában gyakran vízzel megpermetezhetjük. Ha kellő nedvességről és mérsékelt melegről gondoskodunk, akkor már májusban szüretelhetünk érett fürtöket. R. 85. ábra. A tőke gyűrűzése. 86. ábra. A bütyök széthasitása. 88. ábra. A beállított tőke. 89. ábra. A tőke behúzása a szobába. 90. ábra. Az ablak körül elhelyezett hajtások. 1902. julius hó 6. A szőlő pathologiája. írja: Pósch Károly. XXVII. VII. FEJEZET. II. Cladosporium Roesleri Catt. Grinád, julius 3-án. Mig az előző czikkemben leírt gomba, mely előbb szintén a Cladosporium nevet viselte, a szőlőn saprophytikus életmódot folytat, addig a most leírásra kerülő Cladosporium már valódi élősdi, miután myceliuma a gazdanövény szövetében élősködik. Ezen mycelium a levélparenchum sejtközeit, úgyszintén a bogyónak az edénynyalábokat körülvevő húsát tölti be, s a levél alsó részén levő szájnyílásokból, illetve a bogyónak a kocsány körül levő részéből konídiumtartókat fejleszt, melyekről hosszú, henger alakú, rendesen tagolatlan, némelykor két vagy három részre tagolt spórák válnak le, melyek ugy mint a többnyire csomókban álló, ritkán elágazó konidiumtartók világosbarna színnel birnak. (Lásd 91. ábra a) és b). A gomba ezenkívül úgy a levélben, mint a bogyóban pyknidákat is fejleszt, melyek későbben onnan előtörnek. (Lásd a 92. ábrát.) A betegség rendesen július végén vagy augusztusban lép fel, amidőn a tőke legalsóbb levelének alsó részén eleinte csekély számú, majd több apró világosbarna folt mutatkozik, melyek mindinkább nagyobbodnak s össze is folynak. Ezen foltok a gomba konidiumtartótelepei. Ezen telepek felett az illető levélszövet elszárad s megbarnul, a levél felső részén ugyanazon helyeken pedig — valamivel későbben —