Borászati Lapok – 35. évfolyam – 1903. 27-52. sz.
1903-07-05 / 27. sz
25. SZÁM: 35-IK ÉVFOLYAM. 459 megtizedelő — szőlőbetegségek, különösen az azokat okozó penészek, ezek életfolyamata s az ellenök való védekezés legegyszerűbb, legbiztosabb és legsikeresebben alkalmazandó eszközei. Vizsgálódás és kutatás tárgyát fogja képezni továbbá a must és más cukros folyadékok erjedésének étettani folyamata, az erjedést előidéző élesztők működése, fajtánként való különválasztása és tenyésztése s a mustnak a megfelelő tisztatenyészetű élesztők közrehatásával a bor jellegének természetes úton elérendő biztosítása és állandósítása czéljából való elerjesztése. Mindezekben a műveletekben kiváló szerepe van a vegytani laboratóriumnak, amelynek külön feladata is lesz a bor vegyi összetételét sokkal mélyebbrehatóan kutatni és tanulmányozni, mint az az eddigi módszerek szerint történt, az összes búvárkodásoknál és munkálatoknál hivatásszerűen közre fog működni. Amit aztán ez a három laboratórium akár a szőlő élettani folyamatára, akár a szőlőbetegségekre nézve, akár a bor fejlődése vagy az ennek tökéletesítésére vezető emberi beavatkozás tekintetében a természet titkaiból ellesett, az át fog adatni a gyakorlati szőlőmivelés laboratóriumát tartalmazó pavillonnak, hogy az, a kutatás és vizsgálódás eredményével — különösen a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából — gyakorlati czélokra, gyakorlati tekintetből is tegyen kísérleteket, hogy ezen az úton az, ami beválik, a termelés gyakorlati terére ültettessék át s mint közkincs szőlősgazdáink rendelkezésére bocsáttassék. Nagyon természetes, hogy ezek a laboratóriumok teljes és tökéletes felszerelést igényelnek mindazokkal az eszközökkel és műszerekkel, amelyek ily irányú búvárkodáshoz és kutatáshoz szükségesek s természetes az is, hogy ezen laboratóriumok felszerelése czéljának csak akkor fog megfelelni, ha a természettudományok mai fejlettségének színvonalán álló legújabb és legtökéletesebb műszerek fognak alkalmaztatni, amint az tényleg terveztetik is, mert a kellő eszközök és műszerek alkalmazása munka- és időmegtakarítást jelent, tehát rövidebb idő alatt elérhető eredményt biztosít. A központi épület előtti teret, úgyszintén az épületcsoport mögött levő, az intézethez tartozó, területrészt szőlőültetvény foglalja el. Ez ültetvény részben különféle európai és amerikai szőlőfajtákból s különféle módon (fásan és zölden) készült szőlőoltványokból áll. Különösen érdekes és figyelmet érdemel az ültetvénynek az a része, amely 5—6 éves, tehát már teljes termőképességben levő ojtványtőkékkel állíttatott elő. Ezek a tőkék a ménesi, egri és tarczali vinczellériskolák telepeiről ásattak ki és szállíttattak fel Budapestre s teljesen kielégítő, erőteljes fejlődésük megcáfolni látszik annak az eddigi nézetnek a helyességét, hogy idősebb szőlőtőkék átültetése nem szokott sikerülni. Ezekkel az ültetésekkel előretett az, hogy az intézetnek a megfigyelések, kutatások és házi kísérletek végrehajtásához különféle, részben már termőképes szőlőtőkék anyaga a saját telepén már rendelkezésre áll. A laboratóriumok felszerelése iránti intézkedések folyamatban lévén, remélhető, hogy az intézet működését új laboratóriumában — a pavillonokban — még ez év őszén meg fogja kezdhetni. A központi épület elkészítése és felszerelése még hátramaradottabb állapotban lévén, az csak a jövő év tavaszán lesz rendeltetésének átadható. Lehetnek, akik talán úgy vélekednek, hogy ennek az intézetnek a kelleténél nagyobb keret jelöltetett ki. Ily esetleges vélemények ellenében utalunk arra, hogy alig van az utolsó harminc év alatt létesített oly középépületünk vagy közintézetünk, amely alig néhány évvel elkészülte után ne bizonyult volna szűknek, szorultnak, a czéljának többé meg nem felelőnek. Aztán rámutattunk már fentebb arra a jelentőségre, amelylyel a szőlőmivelés hazánkban bír. S eme termelési ág jelentőségében évről-évre gyarapszik, mert a termelés s a termésmennyiség folyton fokozódik. Ha meggondoljuk, hogy a szőlőmivelés termésmennyiségének értéke már jelenben is túlhaladja a százmillió koronát s évről-évre nagyobb lesz, nem fogjuk nagynak találni azt az 1896 : V. t.-cz. által engedélyezett 1.200,000 frt (~ 2.400,000 korona) befektetési költségből e czélra igénybe vett, illetőleg felhasznált 1.200,000 korona beruházási költséget, amibe ezen intézet létesítése kerül. Annak illusztrálására, hogy minő előnyök származhatnak emez intézet működéséből a szőlőmivelésre, csak annyit említünk meg, hogy ha például ez intézet valamely oly eljárást fedez fel, amely a szőlőbetegségek (peronospóra, oidium stb.) ellen való védekezést olcsóbbá vagy oly sikeressé tegye, hogy kat, holdankint csak 20 koronával nagyobb tiszta jövedelem éressék el (akár a védekezési költség apasztásával, akár ezen értéktöbbletnek megfelelő terméstöbblet megmentésével) ez — a szőlőmivelésnek csak mai kiterjedését tekintve — évi 8 millió korona jövedelemgyarapodást jelent a nemzeti vagyon javára. S ez az eredmény, a központi szőlészeti kísérleti állomásnak csak eddigi működése révén is, minden valószínűség szerint már eléretett, mert az említett állomásnak sikerült a szőlő fakórothadása ellen, amely betegség eddig a termésnek rendszerint mintegy 10°/o-át pusztította el s a melylyel szemben a szőlősgazdák eddig tehetetlenül állottak, teljes sikert igérő védekezési eljárást megállapítania, amelylyel a gyakorlati kísérletek most vannak folyamatban. Lakásaink a szőlőben. Irta: Zelles Aladár. II. a) Hová ültessük gyümölcsfáinkat? Szent-Endre, jul. 2. Felépült a családi ház. Jó távolságra látjuk már kis tornyát, mely nélkül ma vityilló sem épülhet. Ügyesen alkalmazott erkélyek és árnyas tornáczok intenek barátságosan a látogatónak, kit széles vendégszeretettel óhajt a tulajdonos e helyen fogadni. Szerény személyiségem is részesült már akárhányszor ilyen kedves fogadtatásban, s ha valami különös előérzet nem homályosítaná el ilyenkor örömömet, mindig sietnék a barátságos meghívásnak eleget tenni. Hisz a családotthon építése (szőlőinkben) ideámmal is találkozik, mint elv és eszme és valahányszor szőlőben látok lakházat épülni, szinte örömrivalgásba tör ki jó kedvem, mert képzeletem szerint mindannyiszor egy boldog családélet kezdetét vélem látni. Ha mindemellett elhomályosodik örömöm, az említett Tuskulánum látogatása alkalmával, ezt nem is a családház ittléte okozza, hol ezentúl a csendesen uralkodó szorgalom üti fel tanyáját, hanem egész más apró dolgok felett bánkódom, melyek a tapasztalatlanság miatt honosulnak e helyen, anélkül, hogy az illetők róla tehetnének. Máskülönben csak kívánatosnak kell efélét tartanom, hisz vele együtt országunk szőlészete is halad és ennek alapján egészséges gondolatnak kell deklarálnom otthonunknak szőlőinkbe való áthelyezését. Ámde ezzel együtt más igények is plántálódnak a tőke mellé és ezek között találkozik számtalan olyan is, mely szőlészeti szempontból épen nem egyeztethető össze a nevezett mivelés érdekeivel. Ide számítottam én a többek között, elsősorban a gyümölcsfa meghonosítását szőlőinkben, a mi összeférhetetlenségi törvények miatt itt csak bizonyos korlátok között lehetséges. Bár nem tagadom és be is kell látnom, miszerint ilyen exponált helyen lakó családnak egyéb gyümölcsszükséglete is lehet a szőlőnél, de azért még nem zárkózhatom el ama véleménytől, mely a gyümölcsfa távoltartását e helyről hangsúlyozza. A szőlőtőke természete már úgy hozza magával, hogy itt egyéb növényzet térhelyet nem találhat, mert a területnek minden köbcentiméterje szükséges a tőke számára, ha ezt szőlészeti czélokra használjuk. Az 1 méteres táv- és térköz úgyis legvégső mérték, melyet aszőlőtőkének kiszabunk, ennél kevesebbet tőketávolságnak már gondolnunk sem lehet, vagy szabad, tehát itt más ültetvény, legyen az azután bogyós gyümölcs vagy díszcserje, zöldségféle vagy gyümölcsfa, térhelyet semmi körülmények között nem kaphat. Ennek kapcsán azt is kell állítanom, hogy a meghagyott utakat is beültetnénk tőkével, ha ezt a kezelés és légjárat így nem követelné. Ezen elv, bár széles körben ismeretes és szőlészeti törvényként annyira szentesített, hogy erről egyebekben beszélnem sem kellene, ha a lakhelyek idehelyezése óta a kérdés aktuálissá nem vált volna, mely a szőlő melletti gyümölcsfa tenyészetét a tehetségek közé óhajtja helyezni. Minthogy azonban ilyesmivel naponta találkozunk, el nem mulaszthatom ezen ügy szakszerű letárgyalását, melyről különben beszélnünk sem szabadna. Mielőtt azonban szélesebb részletekbe bocsájtkoznék, el nem mulaszthatom, hogy rá ne mutassak, hogy honnan ered tulajdonképen ezen nézet. Az eszme t. i. importált és bármennyire téves, mégis oly nagyon kecsegtető, hogy a legkülönféle alakban lát nálunk napvilágot és igy nem csodálkozhatunk felette, ha ma termelőt és szaktudóst egyformán foglalkoztatja. Eredetét mindenesetre a délvidék országaiban kell ezen eszmének keresnünk, hol mai napig is egy kalap alatt űzetik a gyümölcsfatenyésztés, szőlőtermeléssel. Meg kell vallanom, hogy a gondolat e tekintetben nagyon is csábító és ennek alapján majd természetesnek is kell találnom, miszerint ezen ötlet a családnak minden egyes tagjában találja pártfogóját és szószóló protektorát — és mert a családotthon szőlőterületének küszöbén áll — nem is igen csodálható, ha az ifjú termelő enged a befolyásnak és meghonosítja a gyümölcsfát ott is, ahol nem kellene. Nem fél az ilyen úriember sem az árnyéktól, sem az említett növények túlközellététől és készen áll a felelettel, bárminő alakban közelít is hozzá a jó tanács és óvó figyelmeztetés. Szívesen megígéri a bő trágyázást és fáinak korlátozott fejlesztését, csupán törpefával ültet és megkettőzött szorgalommal űzi az ültetvények gondviselését, csak kedvencz eszméjétől meg ne kelljen neki válni, szóval el nem tér attól, hogy itt ezentúl szőlő és gyümölcsfa egymás mellett foglaljon helyet. Részben megerősíti őtet képzeletében gyermekkori emléke is, mely élénken áll szeme előtt ama zamatos baraczk és harmatos szilva emléke, melyet annak idejében a családnak szőlője szolgáltatott, rendületlenül ragaszkodik tehát a megszülemlett tervének kiviteléhez. Ha valamire rávehető, legjobb esetben annyit enged meg, hogy gyümölcsfáit nem a táblák közepére, hanem ezek körül ülteti, semmiesetre sem tágít azonban eredeti felfogásától és így azt kell végeredményben látnunk, hogy néha az amúgy is csekély területű szőlő, a gyümölcsfaültetés miatt számos apró táblára hasittatik, melynek mindegyike úttal és gyümölcsfasorral van szegélyezve. Két rossz között természetesen a veszélytelenebbet kell választanunk s igy én is a gyümölcsfaszegélyt tartom helyesebbnek, mint a szőlőben való ültetést, de azért csak elvetni való rossz gondolat marad mind a kettő, mely ellen jogosan fel kell szólanom. Tudtommal lapunk is foglalkozott már és pedig több izben e tárgygyal és mégis szükségesnek vélem az ügy ujabb tárgyalását, mert a család-otthonok létesítésének eszméje ismét beszédtárgyává tette a kérdést. 1903. június hó 21.