Borászati Lapok – 36. évfolyam – 1904. 27-52. sz.
1904-07-03 / 27. sz
28. SZÁM: 36-IK fIVFOLYAM: 561 És tekintet nélkül arra, hogy esik-e rá az eső és lehűlt-e a levegő. Sőt annál inkább. A legtöbb gazdasági növény az idén semmi vagy pedig igen vékony jövedelmet fog szolgáltatni. Még a gyümöcstermés is, mely kezdetben kanaáninak ígérkezett, már sok kívánni valót hagy hátra. A javát elhullatták á fák, ami megmaradt, az apró és idő előtt érik meg. Ha valami hozhat jövedelmet, úgy az csak a szőlő lehet. Mert a tavaszi készletek fogyatékán vannak. Az olaszországi szerződés mikénti alakulása ismeretlen lévén, a kereskedők közül sokan most tavaszszal magyar borral töltötték meg pinczéiket. Annál is inkább, mert a tavalyi termés minősége igen kiváló s így vámzárlat esetén jó áron lesz osztrák szomszédainknak eladható Ausztriában tavaly ugyan elég bő termés volt, de a minőség épen nem első rendű és az idei év kilátásai sem épen kitűnőek. Fel is ment a bor ára az őszihez képest 15—20%-kal. Nem mindenütt, de sok helyen, különösen ott, ahol már csekély a készlet. Oly nagy termés pedig az idén semmi szín alatt nem lesz, hogy a tavalyi óriási olasz import elhelyezése mellett a mi termékeinkre is ne kerüljön a sor. Főleg, ha a borellenőrző bizottságok is hajlandók lesznek magasztos hivatásukat betölteni. Jó lesz eziránt a megyék alispánjait meginterpellálni, hogy vonják ezeket a kényelmes bizottsági tagokat felelősségre. Aki ezen állás betöltésére hivatást nem érez, az mondjon le róla és engedje át helyét olyannak, aki ambícziót is, munkakedvet is érez ezen sok vesződséggel, de semmi díjazással sem járó fontos megbízás betöltésére. Szerezzenek szőlőbirtokosaink jogos követeléseiknek érvényt a megyéknél és ne engedjék, hogy honoris causa ezek a állások olyanokkal töltessenek be, akik a vele járó vesződségtől irtóznak. Lépten-nyomon szidják a törvényt és még inkább a végrehajtási rendeletet. Mindenesetre sok túlzás van ebben a kritikában, de miután nem valószínű, hogy záros határidőn belül ezek meg legyenek változtatva, jó lesz — faute de mieux — ezt a törvényt úgy végrehajtani, ahogy az meg lett alkotva, mert mégis csak sokkal többet ér az a semminél. Filloxera helyett drótféreg. — A bécsi szenzáczió. — Budapest, június 28. (D. J.) A Bécsben megjelenő „Wiener Morgen-Zeitung" június 19-iki száma ugyancsak meglepte a nagyközönséget. Első helyen, ott, ahol egyébkor a politikai vagy közgazdasági vezérczikkek szoktak napvilágot látni, hívta fel az érdeklődő közönség figyelmét Tuscherc Ede bécsi lakos abbeli felfedezésére, hogy azokat a nagy pusztításokat, a szőlők visszatartózhatlan tönkremenetelét, nem a szőletet okozza, mint ahogy ezt harmincöt év óta hiszi és hirdeti természetbúvár, gyakorló szőlész és szakember egyaránt, hanem ezeknek tulajdonképeni okozója egy drótféreg (bélféreg, amint ő elnevezte) és a filloxera voltaképen egy mellékes jelenség, egy oly parazita, amely csak oly tőkék gyökerein él, miket az a veszedelmes drótféreg már előzetesen tönkre tett. El kell ismernünk, hogy, ha ez az epochális felfedezés, — amint azt az újdonságot feltálaló újság elnevezte —a valóságnak megfelel, úgy ez alkalmas lenne, nemcsak az eddigi védekezést, hanem a szőlőtelepítéseket is egészen más, a mostanitól talán teljesen eltérő irányba terelni. Az a mód, miképen a „Wiener Morgen-Zeitung" a Tuschek-féle megfigyeléseket felszínre hozta, mindenképen alkalmas volt a laikusokat és a kérdés részleteiben nem jártas szőlészeket, ha nem is meggyőzni, de hitekben ideig-óráig megingatni. Képzeljük el, hogy a ,W. M. Z." nem valami efemer-jellegű és szenzácziókban utazó krajczáros újság, hanem egy már 54 év óta megjelenő nagy politikai napilap, melynek komolyságához eddig kétség nem fért. És ez a lap azt a felfedezést nem valahol a közgazdasági hírek közt vagy a mezőgazdasági mellékleten, hanem az első oldalon, háromféle betűtípussal szedve öt hasábon át tárgyalja, tehát feltehető volt róla, hogy teljesen tisztában volt a szenzáczió óriási horderejével, — ha az a valóságnak megfelel — és a hivalkodó feltálalással szinte kihívta maga ellen az egész világ kritikáját. De épen azért, mert az abban foglalt kijelentések százezer ember által olvastattak, a lapot — pláne vasárnapi szám volt — kézről-kézre adták, a felfedezés napokon át közbeszéd tárgyát képezte, teljes lehetetlen, hogy a szaksajtó efelett egyszerűen napirendre térjen és legalább kivonatilag ne közölje a bécsi nagy kutató megfigyeléseit, nincs-e azokban egy szemernyi igazság vagy legalább — némi valószínűség. A felfedezés közzétételének módja feltétlenül elitélendő. Az ily fajta tapasztalatokkal sem szokás ajtóstól rohanni egy oly közönségre, mely fogyatékos szakértelménél fogva a tárgy felett bármely bírálatot mondani képtelen. De helytelen eljárás ez azért is, mert a napilapok ily jellegű közleményeinek nincs meg az az állandó olvasóközönségük, mint a szaklapoknak; azt a szenzáczióvá felfújt felfedezést ezernyi ezer olyan ember olvasta és adta tovább, aki soha a filloxérakérdéssel nem foglalkozott és ezentúl sem fog többé vele vesződni, de ez az olvasmány lelkében nyomot hagy, az többékiirtható nem lesz és holta napjáig fogja hinni és hirdetni, hogy a világ összes tudósait lefőzte egy bécsi esztergályosmester, kisütvén, hogy nem a filloxéra teszi tönkre a szőlőket, hanem más valami. Hiába jelenik meg erről ugyanabban a lapban, (persze nem oly feltűnő helyen és módon) itt cáfolat, azok elkerülik az olvasók figyelmét és a hiba többé helyre nem hozható. Igen alkalomszerű volna itt arra kitérni, hogy a napilapok legtöbbje felháborító — szinte vétkes — tudatlansággal tárgyal néha igen életbevágó szakdolgokat. Aki figyelemmel kiséri ezek hít-, tárcza- sőt közgazdasági rovatát, megbotránkozással tapasztalja, hogy a legfontosabb kérdésekről, melyekkel egy gazdasági ág egész exisztencziája van összeszövődve — felületes, sőt könnyelmű véleményt nyilvánít az illető tudósító vagy rovatvezető. És így gyakran oly felfogása a dolgoknak megy át a köztudatba, mely homlokegyenest ellenkezik a valósággal és a szakemberek által megállapított véleménynyel. Ez nálunk annál is veszedelmesebb, mert sajnos, a szaklapok olvasóközönsége még mindig igen csekély. Van akárhány oly intelligens szőlőbirtokos, gyümölcskerttulajdonos vagy tejtermelő, aki soha szőlészeti, gyümölcsészeti vagy tehenészeti szaklapot nem járatott, szakkönyvet vagy legalább és zsebnaptárt nem vásárolt, a gyakorlati tudományok irodalma iránt nem érdeklődik. Napilapot azonban ez mind olvas. Hogy az ilyennek szelleme azután sokkal fogékonyabb a szenzácziók és a leleplezések iránt, sokkal könnyebben ad hitelt bármely alaptalan felfedezésnek, az magától értődik és ez ellen a küzdelmet mi szaklapjainkban hiába vesszük fel. De azért fel kell vennünk. Evvel tartozunk annak a szakmának, melynek szolgálatába szegődtünk, melynek tudományos színvonala a mi erősségünk, mely iránt rendületlen hittel kell eltelve lennie azon olvasóközönségnek, mely szaklapot azért járat, mert tanulni akar és szívesen áldoz évenkint néhány koronát azért, hogy a haladás anyagi előnyeit élvezze és magát esetleges károsodástól megóvja. Így fogta fel ezt a bécsi szenzácziót az egész külföldi szaksajtó. Egymásután jelennek meg a német lapokban cáfolatok a bécsi felfedezésre és intik nyugalomra, higgadt megfontolásra az ingadozó szőlőtermelőket. Különösen Németországban kétszeresen indokolt ez az azonnali kemény állásfoglalás, mert ott — mint lapunkban már több ízben közöltük — a birodalmi törvényhozás asztalán egy új filloxératörvény fekszik és nem volna ajánlatos, ha ennek mielőbbi megvitatását és szentesítését holmi esztergályosi dilettantizmus késleltetné. Nekünk sem lehet kötelességünk a bécsi „korszakos" felfedezés egyszerű agyonhallgatása. Azért is bő kivonatban ismertetjük a „Wiener Morgen Zeitung" feltűnést keltő czikkét és nem leszünk akadályozói annak, ha ehhez a tárgyhoz hivatott szakembereink egyike vagy másika ££ VÉDEKEZÉS A BURGONYAVÉSZ ELLEN! 38 A magyarországi burgonyatermés egy jelentékeny százaléka évről-évre áldozatul esik egy betegségnek, melyet a Phytopthora infestans nevű gomba okoz. Ennek legbiztosabb ellenszere a rézgálicz-oldattal való permetezés. Külföldi és hazai tudományos kísérletek és gyakorlati megfigyelések szerint a legtökéletesebb eredményt a rézgálicz-praeparatumok közt a dr. Aschenbrandt-féle BORDÓS PORTA oldata adja, könnyű alkalmazhatósága és kitűnő tapadása folytán. Szükséglet egy kat. holdra 8—10 kg. A termés fokozása és a keményítő-tartalom nagyobbodása együtt jár a kellő időben alkalmazott permetezéssel. Ennek ideje junius és julius hóban érkezett el. — Megrendeléseket elfogad, ismertető füzeteket küld: a MAGYAR MEZŐGAZDÁK SZÖVETKEZETE, BUDAPEST, V., Alkotmány u. 31. 1904. julius hó 3.