Borászati Lapok – 39. évfolyam – 1907. 27-52. sz.

1907-07-07 / 27. sz.

31. SZÁM 39. ÉVFOLYAM. A szőlőtörköly legjobb értékesítése. — Az „Italia agricola"-ból. — Az olasz vegyészeti társaság f. évi február 28-án Milanóban tartott ülésén érdekes eszmecserét folytattak a szakemberek a borkőnek és a borkősavnak a szőlőtörkölyből való kivonását czélzó eljárás értékéről. Az elnöklő Dianoli tanár, miután a saját tapasztalatai alapján az e tárgyra vonatkozó technikai ismeretek mai állását összefoglalta, véleményét a következőkben fejezte ki: „A termelőnek könnyű dolog a nyers borkőért és élesztőért előnyös árakat elérni, ha ezeket a termékeket nagy piaczokra hozza; ugyanez azonban nem mondható a szőlőtörkölyre vonatkozólag, mely túlságos térfogatot csekély értékkel és a feldolgozásnál a legnagyobb nehézségeket egyesíti magában. Feltétlenül ennek a körülménynek tudható be, hogy az Olaszországban termelt szőlőtörkölyben foglalt borkősavnak több mint a fele, amely 20 millió lírán felüli értéket képvisel, veszendőbe megy. Kétségtelen, hogy eljárásokban nincs hiány, amely elmek czélja úgy a borkövet, mint a borkősavas kalcziumot kivonni, azonban arra vonatkozólag, hogy mely eljárás felel meg legjobban a czélnak, a nézetek nagyon szétoszlanak és a követett út nem mindig a leggazdaságosabb. Minthogy olyan nehezen szállítható és eltartható termékről van szó, világos, hogy a szőlőtörköly kihasználásának kedvezőbben kell alakulnia, ha ez a kihasználás magán a termelőhelyen történik, amikor is ugyanazokat az eszközöket használjuk, amelyek a borkészítés után rendelkezésre állanak. A központi gyárakba való szállítás nemcsak a szállítás közben tapasztalható alkoholveszteség folytán, hanem tekintettel arra a gyorsaságra sem tanácsos, amelylyel a penészgombák a borkősavat elpusztítják. A technikus figyelmének főként arra kell irányulnia, hogy ezt a kellemetlenséget csökkentse és meg kell javítani a törkölynek szokásos eltartási módját, amely agyagos krétával fedett hordókban való kompresszióból áll, olyformán, hogy antiszeptikus anyagokat (kénsavat és folyó kavicssavat) használunk a penészgombák fejlődésének megakadályozása czéljából. A feldolgozásnak az egyes szőlőbirtokokon kell történni. A rézkészülékek alkalmazását, gőzgenerátorok és motorok felállítását, amelyek a kisbirtokkal , és olyan üzemmel, amely néhány hónapra szorítkozik, össze nem egyeztethető, ki kell zárni. Ugyanabból az okból azokat a reakciós szereket, amelyek már forgalomba kerültek és amelyeknek készítéséhez külön e czélra szolgáló berendezés szükséges, ki kell zárni. Ezeknek a feltételeknek nem felel meg a bortörköly szokásos extrakciós eljárása forró vízzel zárt vagy nyílt rézkatlanban, nemcsak a telep költsége miatt, hanem azért is, mert gőz kihasználását szükségli és nem teszi lehetővé a borkőnek ugyanebben a tartóban való kivonását, amelyben a törkölyt tartottuk, hanem szükséges a törkölyt máshová nem csekély költséggel szállítani. A hideg kivonás, higított kénsavoldatokkal a Cladysz-féle eljárás szerint, egy készülék felállítását teszi szükségessé, hogy ezeket a savakat megkapjuk és zárt rézkészülékek használatát, hogy a gázalakú savat a kapott kalibiszulfitborkősavoldatokkal való felmelegítés által kiűzzük. Nem áll azonban bizonyosan, hogy ezt az eljárást mindig biztos előnyös eredménynyel alkalmazhatjuk, bár sikerül segítségével a borkősavas kalciumot és a borkövet külön kapni. Sokkal többet ígérő a Cambiaggi-féle eljárás, amely a szőlőtörkölynek szénsavas nitronoldattal való kimerítésén és a borkőnek kénsavval való lecsapásán alapszik, amennyiben hideg úton és ugyanabban az edényben, amelyben a törkölyt eltartottuk, anélkül, hogy hozzájuk nyúlnánk, miután vízzel kilúgoztuk őket, hogy az alkoholt nyerjük, operálhatunk. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy fehér és kereskedelmi czikknek alkalmas, jó borkövet szolgáltat, úgy, hogy azt nem kell utólag még finomítani, ha az oldatot komprimált szőlőtörkölynek különböző, kellőleg szétterjesztett rétegein át előre megállapított gyorsasággal szűrjük. A törköly sava megakadályozza, hogy a semleges borkővel a fehérnye- és színanyagok, amelyek egymásután tisztátalanná tennék a borkövet, feloldódjanak. Az alkalikus oldatokkal való kilúgozás nem mentes hátrányoktól, mert a kénsav előállításához szükséges berendezést kívánja és ami ennél többet jelent, a borkősavas kalciumot nem használja ki és nem akadályozza meg a borkősavnak penészgombák által való elpusztítását. Valóban úgy látszik, hogy az ipari feldolgozásban nem sikerül 2x 3—3 százalék borkőnél többet nyerni, 4—5 százalék helyett, amely rendesen foglaltatik a szőlőtörkölyben. A teljes kimerítés szempontjából kétségtelenül azt az eljárást kellene előnyben részesíteni, amely a törkölynek higított klórhidrogénsavval hideg úton való mosásából áll, hogy a törkölyben foglalt borkősavas kalcziumból is hasznunk legyen. Azonban, ha az egész borkősav borkősavas kalcziummá alakíttatik át, akkor az az észrevehető különbség, amely a borkő tekintetében a kereskedésben észrevehető, elenyészik, azért az eljárás megválasztásánál nemcsak a klórhidrogénsav árát kell tekintetbe venni, hanem azt a kisebb árat is, amelyet a borkősavas kalcium eladásánál elérünk. Ha a berendezési költséget a legkisebb mértékre akarjuk csökkenteni és a borkősavat a törkölyből hideg úton akarjuk kivonni, akkor tanácsos ezt a kivonást az alkohol kivonásával egybekapcsolni, olyformán, hogy vízzel, amely klórhidrogénsavval vagy kénsavval van savanyítva, azt kivonjuk, a kapott oldatot mészszel semlegesítjük és szűrjük, miután kicsapással a borkősavas kalciumot elkülönítettük. Ezt az utóbbi műveletet a központi gyárakban is lehetne keresztülvinni, mert tudjuk, hogy a borkősav szeszes oldatai kevésbbé vannak alávetve káros változásoknak és ily módon az a nehézség, hogy a borkősavas kalciumot szűrőkben gyűjtsük és száradni hagyjuk, kisbirtokokon elhárítható lesz. Az eső lecsapódása folytán előidézett derítés lehetővé teszi az alkoholikus oldatnak retortákban való desztillálását, anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy a rektifikáló gyűjtők bedugulnak." Cianoli tanár nézete szerint a gazdasági egyesületek és a vándortanító székek igazgatóinak feladata volna szövetkezeti vállalatokat létesisíteni, amelyek azzal foglalkozzanak, hogy a szőlőbirtokok törkölyét kimerítsék és a kapott oldatokból külön központi gyárakban kellene az alkoholt és a borkősavas kalcziumot kivonni. Frigorio mérnök konstatálja, hogy az a törkölymennyiség, amely kihasználatlanul marad, az össztermelés felénél többet tesz ki és hogy azok a vizsgálatok, amelyeket oly törkölyökkel végeztek, amelyeket kimerítetteknek tekintettek, azt mutatták, hogy az előbb jelen volt törkölynek még 40 — 60°/o a foglaltatott bennök. Továbbá arra is figyelmezteti a gyűlést, hogy a higított klórhidrogénsavval való kivonás és a mészszel való semlegesítés alacsony tartalmánál (40%) fogva nem mindig értékesíthető borkősavas kalciumot szolgáltatott és hogy a higított nátronoldattal való mosás inkább oly törkölynél alkalmazható, amelyek a musttal sokáig erjedtek, mint olyanoknál, amelyek a czukor tökéletes eltűnése előtt a bortól elválasztottak. Különlegességi gyár: „Garvenswerke" Központi igazgatás: WIEN, II., HÆNDELSQVAI no 13.ld. Városi mintaraktár: flARWELS W. WIEN, I., Schwarzenbergstrasse 6. 448 1907. augusztus hó 4. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Rovatvezető: Kecskeméthy Géza. Kérdések. 36. kérdés. Chilisalétrommal mikor trágyázzunk ? Igen leköteleznének, ha értesítenének, hogy chilisalétrommal lehet-e július elején homokszőlőt trágyázni? B.Gyarmat. F. T. KÜLÖNFÉLÉK. Hány százalékos oldattal permetezzünk ? Nemcsak Magyarországon tett tavaly a peronospora óriási kárt, hanem a külföldön is. Így Francziaországban azokat a szőlőket, ahol a júliusi permetezés elmaradt csaknem teljesen elpusztította. Ebből kifolyólag felmerül újra a permetezés kérdése. A peronosporától augusztusban, sőt még szeptemberben is kell tartanunk. Még ebben a két hónapban is hirtelen lepi meg a szőlőt, rohamosan terjeszkedik, lemarja a leveleket, csökkenti a czukortartalékot és gátolja a vesszőnek a beérését. Az 1903-iki év örökké emlékezetes marad Francziaországban azon pusztítások miatt, amelyeket a peronospora augusztus és szeptember havában véghez vitt. Ez indította Cazeaux-t és Capus-t arra, hogy behatóan tanulmányozzák azt a kérdést, hogy milyen rézgalicz-adaggal lehet ezt a bajt megelőzni. Cadillac vidéken július havában a vesszőket a harmadik huzaltól felfelé lemetszik és azután jól megpermetezik. E czélra egyes helyen l°/o-os, másikon pedig 2°/o-os rézgaliczoldatot használnak. Az első peronospora-járvány az összes vesszőket érintetlenül hagyta. A következő inváziók, melyek az augusztus 5., 12., 16. és szeptember 12., 15. és 16. nyomában keletkeztek, az 1%-os oldattal permetezett leveleket szeptember 20-án már mind elpusztították, míg a 2°/6-os oldattal kezeltek teljesen épek maradtak. Látjuk tehát, hogy az 1%-os oldat nem felel meg annak, amikor tartósabb, vagyis két hónapra kiterjedő hatást czélozunk. Egy másik példa is rámutat arra, hogy az oldat idővel veszít a hatásából. Loupiac vidékén egy parczella június hó 26-án lett utoljára permetezve és pedig 2%-os oldattal, szeptember hó közepén már nem volt levél a szőlőkön. A többi parczella, amelyet július hó 26-án permeteztek ugyanolyan adaggal, épen került szüret alá. A júniusi permetezés tehát még az öregebb leveleket, amelyek összesen 5-ször lettek 2%-os oldattal elárasztva, sem tudta megmenteni, mert az idő folyamán a 2%-os adag is sokat veszített a hatásából. Ezekből a kísérletekből levonhatjuk azt a tanúságot, hogy peronospora-járvány idején július végén, avagy augusztus elején, újra kell permetezni és még akkor is feltétlenül 2%-os oldattal.