Borászati Lapok – 46. évfolyam – 1914.

1914-01-04 / 1. sz.

1. SZÁM. 46-IK ÉVFOLYAM. 11 térmi az olcsóbb s így jövedelmezőbb műtrágyá­zásra, a lefolyt évben egyelőre csak a káli­trágya lett kipróbálva. A terü­let fele, tehát 1500 • -ös kapott 100 kg. 40%-os káli trágyát, a másik fele trágyázatlan maradt. A két terület termése külön lett szedve és kisajtolva s a kapott eredmény szerint a termés a trágyázatlan részen 18'— 100 kg. 40°/o-os kálitrágyával megtrágyázott részen ... — 24'20 Többlet a kálitrágya javára ... 6'20 hl. A kálitrágya árát 14 K.-val, kiszórását 2 K.-val, a must hl.-jét 20 K.-val számítva 80 liter termés­többlet megtérítette a trágyázás költségét, maradt tehát tiszta jövedelem 6'20—0'80 ·= 5'40 hl. must ára a 20 K.-val a 108 K. A jelen eset­ben tehát a kálitrágya egymagában is igen jelen­tékeny jövedelmet adott. Ismerve a szőlő nagy trágyaigényét és az istálló­trágyában az általános hiányt, minden gazda saját jól felfogott érdekében jár el, ha a mű­trágyázást felkarolja, mert a termőerő fokozását ezen olcsó eszközzel is biztosan elérheti. Hogy megtudjuk, mely növényi tápanyagokat igényli talajunk elsősorban, illetve melyeknek külön vagy együttes alkalmazásával kapjuk a legtöbb ter­mést és jövedelmet, czélszerű erről kísérlet út­ján meggyőződni. A műtrágyázási kísérlet helyes beállításának első és legfőbb kelléke, hogy a kísérleti hely talaja egész terjedelmében egyforma minőségű legyen, a legutolsó trágyázás az egész területen egy évben és egyformán történt legyen, szüksé­ges azonkívül, hogy a kísérleti terület egy fajtá­val legyen egy és ugyanazon évben beültetve. Mindezen kívánalmakat azért kell betartanunk, mert a termés nagyságát a talaj különböző összetétele, az ültetvény fajtája és kora lénye­gesen befolyásolják, sőt lényeges a metszés módja, a tőkék távolsága, illetve száma, továbbá tenyé­szet idején a növényzet ápolása is, melyekre nézve szintén követelmény, hogy az egész terü­leten egyforma legyen. E tekintetben egykorú és fajtájú szőlőknél általában nem is szokott eltérés lenni, csak ilyen előfeltételek mellett tulaj­doníthatjuk a termésben lévő különbségeket a trágyázás hatásának. A fentiek szem előtt tartásával kijelöljük az egyenlő nagyságú parczellákat, melyek közül az első parczella trágyázatlan marad, a második kaphat tisztán foszforsavtrágyát, a harmadik foszforsav -­- kálitrágyát, a negyedik foszfor+ káli­­1- nitrogéntrágyát. A foszforsav egymagában is emelheti a termést, ha legnagyobb hiányt ebben szenved a talaj. Ámde a homoktalajok jóformán mindig káliumban is szegények, épen ezért ha kevés a kálium, a foszfor adagolása egymagában nem képes a termést növelni, hanem igenis jelentékenyen növekszik a káli és foszfor együttes alkalmazásával. A legtöbb esetben mind a három tápanyag alkalmazásával érjük el a legnagyobb terméseket. Természetesen mindig számításba kell vennünk, hogy a nitrogén hozzá­adása az ily módon nyert többletben jövedel­mező-e. A nitrogéntrágyázás ugyanis pl. chili­salétrom alakjában, 100 kg.-ot számítva egy kat. holdra, 32—35 K.-ba kerül, 20 K.-s mustár mellett tehát a nitrogéntrágyázásnak a tisztán csak foszfor-kálitrágyázáson felül még legalább 2 hl.-rel kell növelni a termést 1 kat. holdra számítva. Elég gyakori­ eset, hogy a beállított kísérletek az első évben nem mutatnak megfelelő termés­növekedést, illetve látszólag arra az eredményre vezetnek, hogy a műtrágyák termésfokozó hatása és jövedelmezősége gyenge. Ennek azonban egy sajátságos magyarázata van és ott lehet ilyenről szó, ahol a kísérlet túlságosan kizsarolt talajon történt. Az eddigi kísérletekből az tűnik ki, hogy a műtrágya látszólagos eredménytelensége az alacsony, 10—15 hl. átlagtermést adó, tehát kizsarolt szőlőknél észlelhető az első évben, míg a nagyobb terméshozamú, tehát jobb talajú szőlők a műtrágyázás évében már jelentékeny többletet adnak. Az erősen kizsarolt talajnak ugyanis megvan az a sajátsága, hogy a beléje került növényi tápanyagok jelentékeny részét eleinte leköti a benne lévő más tartaléktápanyagok kiegészítésére, ezáltal mintegy kiegyenlítettségi (egyensúlyi) állapotba jut s csak az ezen felül adott trágyázással adhat terméstöbbletet. Egy másik nevezetes körülmény, mely szintén magya­rázatát adja a termésnövekedés elmaradásának, a termőcsapok hiányában rejlik. Az erősen ki­zsarolt szőlőt mindjárt a trágyázás első évében neta lehet termőre metszeni; az első trágyá­zással csak azt érhetjük el, hogy létesíthetünk termőcsapokat. Mármost ha a következő évben ismét megtrágyázzuk szőlőnket, akkor már termő­csapokra metszhetünk s az első trágyázással előre jutott talajban elégséges tápanyag hozzá­adásával a termés most már lényegesen növekszik. A kizsarolt szőlőnek erőállapotát tehát előbb jó­korba kell hozni s csak az ismételt trágyázás fokozza a termést és jövedelmet, miként azt ilyen talajoknál a kisérletek a második évi meg­figyelés alkalmával mutatták. Erre való tekin­tettel nem elégséges a beállított kísérleteket csak az első évben megfigyelni, egyrészt mert erősen kizsarolt talajban a műtrágyázás hatását és jövedelmezőségét a fent vázoltak alapján csak ismételt trágyázás után, tehát több évi megfigye­lésből állapíthatjuk meg, de másrészt a jobb talajokon beállított kísérletet is c­élszerű több éven át figyelni, mert a műtrágyázás hatása több évre terjed, az általa elért jövedelmet tehát pontosabban több év termésadataiból állapít­hatjuk meg. Ha a műtrágyázással a talaj termőerejét kellő mértékig fokozzuk, akkor lehetővé válik a keve­sebb termést adó kopasz fejmivelésről áttérni a bővebben termő csaposmivelésre. A nagyobb terméshozás elérése végett szükséges ezt mind­azon fajtáknál tennünk, melyeknek természeti sajátságai ezt megengedik, ámde erre csakis a talajnak jó trágyaerőbe való hozása után gon­dolhatunk és a bő trágyázást állandóan foganato­sítani kell. A szőlő telepítése és fenntartása nagy tőkét igényel, tehát nagy termésekre van szükségünk, mert számításunkat csak így találjuk meg. A megfelelő termést és így a jövedelmezőséget a gondos ápolás mellett csakis erős trágyázással érhetjük el, a gazda tehát csak önmagát káro­sítja, amikor a nagy befektetés a sok ápolási munka mellett ezt elmulasztja, mert a trágyázás elhanyagolásával megfosztjuk magunkat a telepí­tési költség méltányos kamatozásától és attól az uzsorakamattól, amelyet főként a műtrágyák helyes alkalmazása részünkre juttat. Szeged szőlőművelése és bor­termelése. irta: Szűcs Mihály volt gazd. egy. titkár. Szeged, jan. 1. Sajátságos jelenség, hogy hazánk egyes vidé­kein, a síkföldön, ahol nem termett a szőlő, vagy hogy még telepítve nem volt, messze vidékekre elmentek a gazdapolgárok, hogy maguknak nemesebb bort termő szőlőt szerezzenek. Erre egyik példa az Alföld felső részén Debreczen, a déli részén Szeged. A debreczeniek az Érmellékre irányították figyelmüket s ott szereztek szőlőbirtokot, míg az ősi szegedi gazdák a Szerémségben vásárol­tak maguknak szőlőket. Volt ezenkívül néhány szegedi birtokosnak Baranyában is szőlője. A szerémségi szőlőszerzést érthetővé teszi, hogy a szegediek hajós népek lévén, a Tiszán meg a Dunán hajókon elérhették szőlőiket s a bort olcsón szállították haza. De volt bizonyo­san másik oka is, hogy a Szerémségbe mentek szőlőföldet vásárolni. A rómaiak által telepitett szerémi boroknak nagyobb volt a hite, mint akármelyik másiknak s ezt előbb is ismerték, meg kedvelték, mint a tokajit. Már a XI. század­ban Magyarország lakosainak a szőlőmüvelés egyik kedves foglalkozása volt. Egykorú okleve­lekből két tényt világosan lehet bizonyítani. Az egyik az, hogy a talaj és éghajlat hazánk­ban különösen kedvezett a szőlőmivelésre. Pan­nóniában már a rómaiak sok szőlőt telepítettek s a későbbi lakosok csak folytatták, amit a rómaiak kezdeményeztek. A másik meg az, hogy a nyugatról idetelepe­dett szerzetesek a szőlők mivelésének és a bor készítésének nagyon csekély ismeretét hozták magukkal, azzal nagyobbára itt ismerkedtek meg s az itteni viszonyok közt továbbfejlesztették. A frank királyok kapitulataiban a szőlőmivelés­ről és borkészítésről csak nagyon röviden van szó; az angol­szász naptárban pedig nem is említtetik. Az óvilág klasszikus íróinál csak a Geoponikában van körülményesen leírva a szőlő­mivelés s az ott való szabályok voltak betartva a szerémi bor termelésénél. A hazánktól nyugatra eső szomszéd országokban a szőlőmivelés és borkészítés Magyarországból terjedt át. A szőlőmivelés, mint a XI. századi okiratok bizonyítják és a XII. és XIII. századok oklevelei igazolják, nemcsak a Dunán túl­­való részeken, hanem a Duna balpartján, a Tisza középvidékén és az Alföldön is termesztették a szőlőt, szüretel­ték a bort. Ezek az okmányok némi felvilágosítást adnak a szőlőművelés és borkészítés módjára nézve is. Így például a lábbal taposott szerémi bort tartották a legjobbnak. hl. TR­AGYASZAR ITOGYAP BUSÁI1Y1,SGHIETRUMPFteTÁRSA iloDDieter eredmenyGZ a szárított kőbányai hizó-sertéstrágya. Ingyen küld utasításokat, bizonylatokat a Budapest-kabányai k­ill­szi­ilisu­r BOSANYI, SCHIETRUMPF és TARSA BUDAPEST, IX., ÜLLŐI­ UT 21. SZ. 1914. január hó 4.

Next