Borászati Lapok – 52. évfolyam – 1920.

1920-09-23 / 39. sz.

39. SZÁM, 52. ÉVFOLYAM. Általában azt kívánjuk, hogy a must minél hamarább erjedésnek induljon. Ámde a rothadt szőlőből kisajtolt musttal kivételt teszünk, amennyiben azt előbb lenyálkázzuk, vagyis erő­sen megkénezzük és azután lefejtjük. Előbb a lenyálkázandó must befogadására kiszemelt hor­dót kénezzük be erősen s miközben a hordót megtöltjük musttal, mégegyszer kénezü­nk. Az erős kénezés hatására a must nem indulhat erjedésnek, hanem pihen s pihenés közben a mustban foglalt sok szilárd anyag, piszok és penész leülepedik . 24 vagy (hideg időben) 48 óra múlva a mustot üledékéről lefejtjük s jól (szük­ség esetén kétszer is) megszellőztetjük. A szel­lőztetés czélja a most már feleslegessé vált kénessav eltávolítása. Ilyen módon nem ugyan tartalmasabb, de legalább egészségesebb s tisz­tább bort nyerhetünk a rothadt fürtökből. Borászatunk fejlesztése. Irta: László Ede műegyetemi rendkívüli tanár. Budapest, szept. 22. Most, mikor ott állunk, hogy hazánkat uj életre keltsük, minden energiaforrásunkat igénybe kell vennünk, hogy az uj életre kelt Magyar­ország erős, egészséges legyen, hogy fejlődését ma már alapvető munkássággal biztosítsuk. Az általános jelszó: a termelés fokozása csak úgy váltható valóra, ha szakavatott kezek intézik, ha szakavatott elmék irányítják a termelést. Minden szakember tartja kötelességének minden tehetségét és alkotó erejét a köz szolgálatába bocsátani. Minden intézmény, melyet felállítunk, szak­emberek, ne pedig műkedvelők által legyen kezelve, mert eredmény csak ott várható, ahol tudás, szakértelem és szorgalom a mozgató erő. Magyarország, mint bortermelő állam, elég jó hírben állott már annakelőtte is, de daczára annak, kötelességemnek tartom azon hibákra rámutatni, melyek útját állják, hogy fejlődése, a mai súlyos időben is, lehetővé tétessék, mely hibáknak kiküszöbölése termelésünk fokozása czéljából nagyon kívánatos. A legnagyobb hibája a mi szőlőinknek; az, hogy a beültetett szőlők, minden fajta szőlővel vannak beültetve, tekintet nélkül arra, hogy a talaj vagy az éghajlat egyes fajoknak megfelelő-e, vagy sem. Ennek az ósdiságnak, mely mai napig is fennáll a kisszőlősgazdáknál, nagyon káros hatása van az előállítandó bor minőségére és mennyiségére. Csak felemlítem, hogy annyira kritika nélkül történik a szőlők beültetése, hogy sokszor találunk különböző érési idejű szőlő­fajokat egy táblában, ennek következménye pedig az, hogy minthogy a szüretelést nem lehet válogatva végezni, éretlen és érett szőlőt együtt szüretelnek és így szenved az előállítandó bor minősége. De még a mennyiség rovására is megy a dolog, m­ert sok olyan fajt találunk, mely abban a talajban, azon éghajlat alatt kevesebb termést szolgáltat, mint más talajban, más éghajlat alatt. Ennek tulajdonítom leginkább azt a mindennapi jelenséget, hogy egyazon szőlőhegyen minden szőlősgazdának más és más szú bora van. Ehhez hozzájárulnak a sző­lősgazdák egyéni hibái is, melyek akár tudat­lanság, akár hanyagság által is, a termelt boron jutnak kifejezésre. A nagyobb borgazdaságoknál ezek a hibák majdnem teljesen ki vannak már küszöbölve, mert a vezetéssel szakemberek vannak meg­bízva. De a kisebb szőlősgazdák nem alkalmaz­hatnak szakembereket és így a termelés foko­zása­­ tőlük ilyen módon nem várható. Minthogy pedig bortermelésünk nagy része még mindig kisgazdák kezében van, módot kell találnunk arra, hogy az ő kezükben is fokozódjék a ter­melés mennyiségileg is minőségileg is. Ugyancsak fontosnak tartom a szüretelés módjának, nemkülönben a borkezelés legelemibb feltételeinek ismertetését a kisgazdákkal. A laikusnak sejtelme sincs, hogy a bor milyen kényes természetű anyag. Minősége függ leg­inkább a szőlőfajtól, melyből előállíttatott, függ a talajtól, melyen termett, függ az időjárástól és függ a kezeléstől, melyben a szőlő részesül a szüreteléstől kezdve mindaddig, míg a bor a már félig szakemberszámba menő borkereskedő kezébe kerül. Midőn így rávilágítottam a meglevő hibákra, megpróbálom módját adni azok kiküszöbölésé­nek. Nem mai keletű ezen, a következőkben leírandó gondolatom, de ma, a bevezetésben elmondott oknál fogva kötelességemnek tartom annak nyilvánosságra hozását, m­ert azt c­élra­vezetőnek tartom. Magyarország bortermelő vidékei kerületekre oszthatók. Minden borkerület egy központtal bír, mely központ irányítja a kerület bortermelését. A központ mindenekelőtt kijelölné azokat a szőlő­fajokat, melyek a kerület talajának és éghajla­tának legjobban megfelelnének. Megjelölné a ter­melőknek azokat a szőlőfajokat, melyek minő­ségre vagy mennyiségre leginkább ajánlhatók, tetszésére bízva a termelőnek, hogy finomabb bort akar-e termelni avagy sokat-e. Minden ke­rület központjában vándortanító van alkalmazva, aki a téli hónapokban beutazza a kerületet és előadásokban oktatná a termelőket az okszerű szőlőművelés-, szüretelés- és borkezelésre. Ezáltal elérendőnek tartom azt a célt, hogy a borkerületekben lehetőleg egyöntetű bor teremjen, mely nagyon megkönnyítené a bor értékesítését akár itthon, akár külföldön. Minden termelő a központban szerzi be a szükségletet, milyenek szénkéneg, rézgalicz, kén­por, raffia stb. Minden termelő borászati kér­désekben a központtól ingyenes felvilágosítást, útbaigazítást kaphat. Minden termelő köteles termésének egész mennyiségét a központnál bejelenteni, valamint az eladásra szánt bor mennyiségét is. A bor árát azonban a termelő szabja meg. Minthogy ilyen módon az egyes borvidékeken egyöntetű borok fognak teremni, nagyon valószínű, hogy egységes árak fognak kialakulni, anélkül, hogy a bor árát maximálni kellene. A borok eladása csakis a központ közvetíté­sével történhetik, mert hiszen a központ tudja az egész kerület bortermését és így nagyon megkönnyíti a kivitel számára a bor vásárlását. A kereskedő is sokkal jobban szereti, ha egy­azon minőségű bort nagy mennyiségben egy kerületben találhat meg és így elkerüli a sok utazgatást és az azzal járó költségeket. A borközpont mindezek fejében az eladott bor árából részesedik, mert hiszen természetes, hogy a központok fenntartási költségeit a ter­melőnek kell fedeznie. Magáneladás nincs, de a rendelkezés kijátszása szigorúan büntetendő. Ilyen módon elérhetendőnek tartom azt, hogy bortermelésünk fokozódni fog és minőségileg is üss Pálinkafőzőüstök, lekvárfőző- és mosóüstök, vendéglős főzőedények vopási rézből nagy választékban raktárról azonnal kaphatók. Ócska fémeket legmaga­sabb áron állandóan vásárolunk Szontágh Pál rézműárugyár, Budapest, IX., Üllői­ út 19. szám. Legprímább rézgálic, raftta, rézkénpor, kénpor, kénlap állandóan raktáron. 477 kölcsön és eladás. Szőlőkötöző fonalak. NÁGEL ADOLF zsák- és ponyvagyár Pu­fjonoch v.­ A.,Ray János-iltása 10. és kölcsönintézet, UUUfl|Jvrij Fiókok: Fiame, Zagreb, Triest, Wien. TELEFON : 85—92, 80—82, 101—10, 164—00 és 117—79. 211 1920. szeptember 23. LINDNER DÁNIEL LINDNER ANTAL Budapest, I., Bertalan­ utca 26. szám. Wien, 111/2., Rudolf von Alt-Platz 3. Telefon : József 86—54. Telefon : 26—83/VIIT. SDrginscini: „Lindneid,Budapest" Sürgönyeim: „Cremor, Wien" állandóan vásárolnak 616 BORKŐSAV tartalmú NYER*SANYAGOKAT mint BORKÖVET, (hordó- ás­olyborkövet) borkősavas MESZET SSK4" ^^^ WIW—IWMBi^W . MII. I —ÍM—Wigljm llll még nem neves vidékeken is, elsőrangú borokat fogunk termelni. Talán akaratom ellenére is egy ujabb adó­formát hoztam javaslatba. Nem tudom. Soha­sem foglalkoztam ilyen dolgokkal. Soraim megírására tisztán az vezetett, hogy szakmámba vagó ezen fontos dolgot megpen­dítsem és irányadó fórumok elé vigyem. Ha ezek közlésével hozzájárultam hazai borásza­tunk fejlesztéséhez, akkor ezért értem.*) IRODALOM. Kisérletügyi Közlemények. A földmivelés­ügyi miniszter kiadásában 23 év óta megjelenő ezen folyóirat most jelent meg az idei első füzet alakjában, mely január-júniusi jelzéssel bír. Ennek tartalma a következő: 1. Dr. Ibos József a közp.­szőlészeti kísérleti állomás kisérletügyi igazgatója hosszabb tanulmányt tesz közzé „az atkakór (acarinosis) Magyarországon" czím alatt, a szöveget 23 ábra teszi szemléltetővé. Ennek fejezetei a következők: a) a betegség okozójá­nak felfedezése; b) tőkevizsgálatok, a betegség gyakorlati fontossága; c) a kórokozó Phyllocopta megkülönböztetése a Phytoptustól; d) az atka­kór és a szőlőfajták; e) a betegség tüneteinek összefoglalása; f) az acarinosis rövid története; g) a Phytoptus vitis egy rovarellensége. — 2. Dr. Régen Árpád és Gyárfás József közlik az orsz. növénytermelési kísérleti állomás által végzett összehasonlító vörösheretermelési kísér­letek eredményét. — 3. Dr. Weiser István „ Kí­sérletes vizsgálatok az állatok táplálkozása és fejlődése köréből". — 4. Dr. Zaitschek Artúr pedig „a tengeri tápláló ereje szárnyasokban" czím alatt közöl egy hosszabb dolgozatot. Azon­kívül egy rovat a szakirodalom újabb termékeit ismerteti, egy pedig különféle apró híreket tar­talmaz. A „FRUCTUS" KÖZLEMÉNYEI. Új szeszfőző szövetkezetek létesítése. Mint­hogy több vidéken a községi központi szesz­főzdék vagy nem működnek vagy oly községi szeszfőzdékké alakultak át, amelyekben a gazdák saját termékeiket általányadó fizetése mellett főzhetik ki, számos vidéken mozgalom indult meg a termelők körében aziránt, hogy szövet­kezetbe tömörülve, létesítsenek központi szesz­főzdét, mely pálinkafőzésen kívül egyéb szol­gálatot is tehetne a gazdaközönségnek. Felkéret­nek az ily termelők, hogy a " Frud­us" igaz­gatóságával lépjenek mielőbb érintkezésbe, mely nekik a szövetkezet alakításánál, az engedély megszerzésénél és egyéb (műszaki stb.) kérdé­sekben készségesen szolgál szakszerű tanácscsal. *) Lapunk állandó olvasói és szőlészeti közgazdasági viszonyaink alapos ismerősei előtt talán felesleges kiemel­nünk, hogy a felvetett eszmék mindegyikével nem rokon­szenvezhetünk, illetve velük,nem azonosítjuk magunkat. De azért készségesen nyitottunk ennek a jeles helyről jött közleménynek helyet és örülni fogunk, ha­­. olvasóink közül mások is hozzászólnak a dologhoz. A szerk.

Next