Borászati Lapok – 58. évfolyam – 1926.

1926-01-01 / 1. sz.

3. SZÁM. 58-IK ÉVFOLYAM. 35­ 3TOVA-szűrős:ép­ítelettt a legideálisabb. MAGYAR, OSZTRÁK, NÉMET BIRODALMI SZABADALOM. Kitűnő referenciák! PSMWMltt­ séges az is, hogy a bor árának csökkentését ered­ményezni remélt adókönnyítés a hozzáfűzött remé­nyeket valóra váltaná-e? Nem fogja-e az adó­mérséklés maga a termelő, de még inkább a bor­kereskedő közvetlen jövedelmét szaporítani anél­kül, hogy a fogyasztó hasznát látná ? Egyébként is az adómérséklés nagyon kétélű fegyver. Kér­dezzék meg a pénzügyminiszter urat, hogy a kért és esetleg megadott adómérséklést nem tekinti-e borfogyasztási subvenciónak, melynek fedezetét ismét csak az adózók zsebében keresi meg. A bor árának csökkentésére inkább alkalmas a fogyasztás céljára való kínálat emelése. A kis mértékben való elárusítás engedélyét minden termelő kérheti és meg is kapja. Engedje el azonban a kormány a zárt palackot, amelynek amúgy is rendszeres hiánya csak a tényleírások számát és a méltatlankodást szaporítja. Tartósabb és a fogyasztásnak tekintélyesebb emelésével, az ország jólétének gyarapodásával járna egy pár ügyesen megkötött kereskedelmi szerződés. A kísérleti nyulak és egyéb állatok jutnak az eszembe. Ezek védelméről nemrégen rendeleti úton gondoskodott a kormány, mely valószínűleg azt is szabályozta, hogy miképpen kell a kutya farkát fájdalom nélkül levágni. Kapcsolatosan elfelejtette azonban kimondani, hogy a saját or­szágunkat kísérleti nyúlnak, vagy egyéb hasonló izének felhasználni nem szabad. Hogy keletkez­hetett az a bizonyos magyar-francia kereskedelmi szerződés, mely csekély számú évekre megpróbálja, bele tudunk-e fulladni a borunkba. Egy ilyen kísérleti kereskedelmi szerződés éppen elég arra, hogy a külföldi piacok megszerzésébe vetett hitet semmivé tegye, hogy a kísérleti lény biztos és csendes elmúlását eredményezze. Igazán fokozott borfogyasztásra van szükség, hogy ilyen körülmények között rózsás színben lássuk a világot. Az előbbiekben vázoltak valószínűsítik, hogy a bor fogyasztásának emelkedésére a közel­jövő­ben alig számíthatunk. Nem lehetne-e a bor termelésének csökkenté­sével az egyensúly helyzetét elérni ? Úgy vélem, hogy igen. A bor nem nyers termény, nem az Isten teremtette. Magunk készítjük, illetve moz­dítjuk elő keletkezését. Sok a szőlő? Vágjuk ki? Dehogy! Mit kez­denénk avval az óriási területtel, mely ma mint szőlő sok ezer embernek ad kenyeret ? Igenis, tartsuk meg és fejlesszük szőlőkultúránkat. Bor­termelés céljára azokat a vidékeket rezerváljuk, melyek bora a külföldi — mind nagyobb tért hódító — nehezebb borokkal a versenyt felveheti, amelyek borának neve van. A többi gyengébb minőségűből ne készítsünk bort, fogyasszuk a szőlőt mint friss gyümölcsöt, tegyük el télire, aszaljuk meg mazsola- és malagának, dolgozzuk fel konzerveknek, ecetnek, borpárlatnak, gyen­gébb minőségű évjáratok javítására, csemege- és likőrborokra. Nagyon sok helyen közel szomszédságokban könnyen található 800— 10­00 hold szőlő, mely egy társaság korlátolt felelőséggel (G. m. b. H.) mintájára alakított szőlőipartelep életképességét biztosítaná és alkalmas volna arra is, hogy a mezőgazdasági ipar és belterjes gazdálkodás (öntö­zés, mélyszántás, cséplés, őrlés, faiskola, takar­mányfeltárás, apaállattartás, mesterséges szárítás stb.) érdekeit szolgálja. Nem nagyszámú szomszédos mezőgazda és szőlőbirtokos között egészséges gazdasági alapon oly megállapodások volnának köthetők, melyek a társaság egyes tagjainak szabad gazdálkodását alig korlátoznák, de módot adnának a termelés sokoldalúságának növelésére, képzett megbízható munkaerők alkalmazására és ezzel rendes jöve­delem biztosítására. Nem egy év munkája kell hozzá, de nem is kell egy emberöltő. A meglévő szőlőknek a meg­felelő fajtákra átoltása az egyedüli, ami időt kíván. A többi pénzkérdés, nem is sok pénz­kérdés, mely mint az egyén és az ország gazdál­kodása szempontjából a több- és jobb termelés szempontjából hasznos befektetés rendelkezésre kell hogy álljon. „Hangya" Termek­ Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet A Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Közpotja, 8002 Budapest, IX., Közraktár­ utca 30-34. szám. A gazdasági megerősödésnek, a földművelés és kisipar boldogulásának, az ország régi erejében való talpraállásának legbiztosabb eszköze a szövetkezeti szervezkedés. A Hangya központ alaptőkéje jelenleg 10 milliárd korona. A Hangya szövetkezetek száma Csonkamagyarország­on 1950. 1924. év folyamán a Hangya szövetkezeteknek szállított gazdasági és háztartási cikkek értéke 636 milliárd korona. Magyarország megújhodásának és gazdasági függetlensé­gének tesz szolgálatot minden magyar, aki Hangya üzletrésze­ket jegyez. Egy darab üzletrész 12.000 korona. Kormányrendelet értelmében a Hangya központ a szövet­kezetek útján áruelőlegbetéteket is elfogad tagjaitól, köny­vecskék ellenében, a legkedvezőbb kamatozás mellett. Folyószámlabetéteket is elhelyezhetnek a tagok a Hangya központnál igen kedvező feltételek mellett. Hosszabb időre le­kötött összegek után magasabb kamat jár. A tagok idegen pénznemekben fekvő tőkéit megőrzésre átveszi a Hangya központ és utánuk előnyös kamatot fizet. Borér­tékesítés. (E hirdetési rovatban borügynökségek, borbizományosok és kereskedők, valamint termelők állandó nyilvántartását vezeti heten kint, a „Borászati Lapok" kiadóhivatala.) Magyar Agrár- és Járadékbank R.-T. Bor­osztálya, Budapest, V. Nádor-utca 16. 4517 Magyar Mezőgazdák Szövetkezete borértéke­sítő osztálya, Budapest, V., Alkotmány-utcza 29. 4561 lf Magyar téri borok21 Tokajhegyaljai Bor kiviteli R.-T. Központi iroda: Budapest, V., Nádor-utca 12., V. em. Telefon: 118—56. Pinczészet: Mádon. 4575 Bulyovszky Gusztávné, Tállya, (Zemplén megye) ó- és ujborok. Mandl Rudolf, Pilisszántó (Pest megye), uj. borok. Ivanovszky Á. Borkereskedelmi és Borbizo­mányi R.-T., Budapest, VIII., Baross­ utca 84. Telefon : József 130—35. 5595 Megjelent az I925. évi Osztrák borkereskedők címjegyzéke Kapható a NEUE WEINZEITUNG kiadó­hivatalában, Wien, I., Tegetthoffstrasse 7. 30 SCHILLING ELŐRE BEKÜLDENDŐ! 1 barackfák gutaütése. Irta: herényi Gothard Sándor. Serény, január 1. Gyermekkoromban v­agy a hatvanas években atyám, Gothard István által fénykorára emelt herényi kert, egyik főékessége volt a „szőlőház mely fűtés nélkül, melegágy módon volt melegen tartva. Északi oldalán egy méter falközzel dupla fala volt, ezt az egy méternyi közt, mely kb. három méter magas volt, kitöltötték friss ló­trágyá­val, mely felmelegedvén, télen át egyforma hő­fokon tartotta a kis szőlőházat, melynek déli oldalán üvegházszerű üvegrámás világítása volt. A déli napnak kitett 15—18 négyzetméter falfelü­let csemegeszőlőkkel volt befuttatva, gyökerük négyzetméter keresztmetszetű u. n. „Parabett" volt, a kertészek ma is „parapett" néven nevezik. Emellett a földnek föléje volt állítva néhány hordó óriás füge és amiről beszélni akarok, néhány hordócska francia barack. Az egészet az ablakkeret gerendájára rakott cserép eprek, óriás ananász fajtákban fejezték be, ugy hogy ebben a kis üvegházban mindig valami pompás tavaszi illatt és hangulat terjengett. Anno 1879-ben egy kis kádba behelyezett való­színűleg Alexander francia barack hatalmas ter­mést hozott, pontosan 24 Jaffa narancs nagyságú gyümölcs volt rajta. Az országnak akkoriban legjobb szónoka és legnépszerűbb főpapja, a mi szombathelyi püspökünk, Szabó Imre, az arany­szájú főpásztor volt. Atyám valahogy megtudván, hogy június hó 20-ika körül valami Péter-Pál napi díszebéd lesz, ez alkalomra beküldte a pompás barackfát asztaldísznek a püspöki asztalra. Kocsin vagy szekéren nem lehetett szállítani, így három tenyeres-talpas béresasszony volt glédába össze­állítva, akik felváltva bevitték a fát a püspök­várba. Mindenki megcsodálta ezen ritka „Tafel­aufsatz"-ot. Ebéd végén a dezertnél minden ven­dég sajátkezűleg vehette le a fáról az őt megillető konfektet. Erről természetesen sokáig beszéltek. Jó pár hét múlva kinyargalt egy pompás püs­pöki fogaton a szintén aranyszájú püspöki titkár, Horváth István, később nagyprépost és püspöki helynök és azzal a kedves kijelentéssel üdvö­zölte atyámat: „Pista bácsi, köszönt téged a püs­pökünk és azt izeni, hogy légy oly jó és repe­táld meg ezt a paradicsomi gyümölcsöt" és a lekoppasztott barackfára mutatott: „Igen, barátom, de ebből nincsen ám több, nem tudom repetálni." „No, nem is úgy,­ hanem gyertek, tegyétek be a szőlőházba, azután esztendőre megint beküldöd Péter-Pál napra asztaldísznek. * Úgy is cseleked­tünk. De a fa szomorú volt, betegnek látszott, levele már sárgult és pár nap alatt a vesszője is fonnyadni kezdett. Atyám, mint elsőrangú szak­értő, rögtön megállapította, hogy erről a fáról esztendőre nem eszünk, mert ezt a fácskát a guta ütötte meg, mert agyontermette magát. Ez volt az első barackfa, amit gutában kiszen­vedni láttam és valami felsőbb lényhez méltóan szomorúan elparentáltam. Azóta sok év teltett el, az akkori kortársak mind elmentek és azóta tö­mérdek csontmagot láttam gutában hirtelen ki­múlni. De legtöbb francia és sárgabarackfát. Az idén a gutának nálam aratása volt. Valami 12 darab ilyen nagyságú, és jóval na­gyobb őszi és talán 15 kajszinbarackfa áll ker­temben, az én kedvenceim. Tavaly, mikor ezen 1922-ben kiültetett fák, már jukker ostornyél nagyságú hajtásokat neveltek, olvasómódon tele virággal és későbben gyümölccsel, tudós bará­tom, Treitz Péter orsz. főgeológus, mint kitűnő gyümölcskertész és agronom, figyelmeztetett, hogy „ezeket az ostornyeleket június hó vége előtt felére vágjam vissza mind, mert ha nem, ezek a virágba borult ostornyelek mind kikény­szerítik a termést a fák sudarára, amilyen mesés termékeny dolog az edafon, ha még plankton­öntözéssel és műtrágyával is termésre buzdítod őket, ezeket a gyönyörű fákat egyenként meg fogja ütni a guta." Természetesen azonnal szót fogadtam és június 1926. január 14. SZÜRŐJAVÍTÁSOKÉ MIAD Elektromos BORSZIVATTYUK

Next