Borászati Lapok – 65. évfolyam – 1933.
1933-01-01 / 1. sz.
1. SZÁM. 65-IK ÉVFOLYAM. A termelői kimérések és a bor értékesítése. Nem nagy választék áll rendelkezésünkre a tekintetben, hogy milyen formában értékesítsük megfelelő és elfogadható áron borainkat ? • Oda lyukadunk ki, hogy egyedül járható út a termelői kimérés, azonban disztingváljunk, mert valósággal kész veszedelmet jelent olyan termelői kimérés, amelyet egyszerűen ráhagyunk a megbízottra minden ellenőrzés nélkül. Sajnos ez esetben rövidesen beáll a krach. A termelői kimérésen rajta kell tartanunk a kezünket, hogy a megbízott vagy üzletvezető állandóan tiszta, jó bort mérjen, lehetőleg árváltozás nélkül és hogy a befolyt vételárat pontosan befizesse. Ha az ellenőrzést akár a minőség, akár az elszámolás szempontjából elmulasztjuk, rövidesen meggyőződünk róla, hogy ráfizetünk. A termelői kimérések létesítése tehát nem is olyan egyszerű dolog. Mig az ember megtalálja a megfelelő alkalmas egyént, míg a megállapodás létrejön, a biztosíték kérdése tisztázva lesz és végül míg a legtöbb esetben helytelenül szerkesztett és sokszor helytelenül elintézett engedély iránti kérvény nyomán megszületik az engedély, sok idő, hetek-hónapok múlnak el. * Ha az olvasóközönség köréből valaki érdeklődnék e magyar példabeszéd magyarázata iránt, ugy én szívesen szolgálok e helyen ennek eredetijével. (A Szerző.) * A valutáris szempont is egy üres frázis , olyan ferde gazdasági anyagcsere ez, mint az a leányzó, aki hiányosan táplálkozik és festékkel akarja mesterségesen az arca üdeségét megtartani. A borgazdaságot, beleértve a Tokajhegyalját, amelynek a sorsáról döntenek a zárt ajtók mögötti tárgyalásokon, elfogadják-e megfelelő partnernek. A szegénység igen nagy defektet jelenthet ott és aztán az aránylag kis kvótájával (2400 absolut) alig nevezhető szeszesnek. De hiszen éppen arról van szó, hogy ezt növelje a nagyszeszesek rovására. Ezt kivinni, a nagy igazsága mellett, egy ügyes, szakszerűen képzett képviseletet az illetékes tárgyaláshoz okvetlenül delegálni kell, mert ezt a létkérdés kívánja, ahol igen sok mondanivalónk lesz. 1. A melász legyen kizárva a szesztermelésből. Az ilyen szesz legyen a belföldi piacból kirekesztve. 2. A dumpingexportot hagyjuk Szovjet-Oroszországnak, amely szocializálni akarja a világot. Magyarországnak ez nem lehet a célja. Az egészséges export éltet, a mesterséges nyomorit itt is, ott is. 3. Ha a régi rendszer megmarad, úgy köteles legyen a Szeszértékesítő évente 800.000 hí bort borpárlattermelés céljából vásárolni, nem maximált árban, hanem eszközölje azt úgy, mint a többi vevő. A felveendő mennyiség borvidékenkint arányosan legyen elosztva. 4. Új alapra is lehet fektetve az országos szesztermelés. Az esetben adassék a borgazdaság részére egy szeszkvóta, amely az évi 800.000 hl. borfelesleg levezetésére megfelelő, amit a Fructusék kötelesek volnának lebonyolítani. De megtehetnék azt szőlőbirtokos, vagy más magánvállalat, úgymint a mezőgazdaság vagy a szeszipar tulajdonosai. A borpárlat olyan árban váltandó be a Szeszértékesítő vagy — osztrák minta szerint — a Szeszközpont által, hogy a termelőjének kvótája arányában annyi nyeresége legyen biztosítva, mint a mezőgazdaság és a szeszipar vállalatainak. Tudom, hogy a partner nagy erővel és hatalommal rendelkezik, de az igazság nemcsak vas-, hanem párnázott ajtón is kell hogy áthatoljon és érvényesüljön. S azért nem szabad tágítani, mig a zöldasztalnál folyó harcban teljes győzelmet nem arat a borgazdaság. Hiába fog hivatkozni a partnerünk ama falusi korcsmáros mondására: *) „bár más, pálinka is más" és hiába fogja akarni ennek konzekvenciáját ellenünk kierőszakolni, a mi erősségünk is alkoholban rejlik. Ezenkívül nem tagadhatja azt senki, hogy ,,borban van az igazság !" Én magam is, a rongyosoknak rongyosa, szeretnék (a főszerkesztő úr tudja, hogy volna egy kis jogom hozzá) csendes figyelője és nézője lenni a Dante ,,Divina komédiá"-jának, inkább itthon hagyom az „ócska harisnyámat". Akinek nem áll módjában személyesen kimérni borát, vagyis ha bármilyen oknál fogva megbízottat állítani kénytelen és ha azt kellőképpen nem tudja ellenőrizni, ne is próbálkozzon vele, mert kárt szenved, ellenben ha a fentieket át tudja hidalni, bátran belevághat. Részletkérdésekbe itt bele nem bocsátkozunk, hisz minden esetet külön kell elbírálni, ha azonban a termelők közül egyesületünk tagjai és e lapok olvasói útbaigazítást kérnek, örömmel adjuk meg azt olyan formában, hogy leközöljük a feladandó kérdést és megadjuk rá a választ, amiből nemcsak a kérdező, hanem mások is tájékoztatást menthetnek. K. A. IRODALOM. Uj növénykórtani könyv. Schilberszky Károly egyetemi nyilv. r. tanárnak előadásait dr. Urbányi Jenő egyetemi tanársegéd irányítása és ellenőrzése mellett Krausz Ferenc és Balla Miklós mezőgazdasági hallgatók vezérfonal gyanánt feldolgozták és kiadták. E munka most látott napvilágot 208 oldalas terjedelemben. Aki a könyvet végiglapozza, nemcsak a lelkiismeretes és gondos munkáról győződhetik meg, hanem arról is, hogy abban a növénykórtan egész (általános és részletes) tárgyköre olyan világos és könnyen érthető módon van megszerkesztve, hogy ez nemcsak az érdekelt egyetemi és főiskolai hallgatók tanulmányait van hivatva könnyíteni, hanem mindazok is hasznát vehetik, akik mezőgazdasági és kertészeti növényvédelemmel akár oktatási, akár pedig gyakorlati irányban foglalatoskodnak. A szöveg teljesebb megértéséhez nagyban járul a jól megválasztott 174 szövegközti ábra, amelyek nemcsak az egyes betegségek jellegzetes kórtüneteit ábrázolják, hanem a kórokozó növényi szervezetek morfológiai viszonyait, fejlődési módjait és szaporodási viszonyait is hűen feltüntetik. Üdvözöljük e kiadványt megjelenése alkalmából és hisszük, hogy az iránta érdeklődők olyan szeretettel fogják azt fogadni, mint amilyen hiányt pótol az. Megrendelhető a kiadóknál (Krausz F. és Balla M.): VIII., Rákóczi-út 25., IV. emelet 4. sz. alatt, 10 pengő és 70 fillér pertódij beküldése ellenében, vagy után vételezve. Mezőgazdasági üzemtan. Irta: Reichenbach Béla dr. I. rész, 2. kötet. Pátria irod. vállalat, Budapest, l.K., Üllői ut 25. — Ara 10 pengő. Szerző : Mezőgazdasági Üzemtan I. rész, 1. kötet címmel 1930. évben megjelent könyve a mezőgazdasági termelés alapkellékeit és azok üzemszervezési vonatkozásait tárgyalta. Ennek tulajdonképpen folytatása a most megjelent s a mezőgazdasági üzemszervezéssel általában foglalkozó 2. kötet, mely arról szól, hogy a gazdálkodás módjával miként alkalmazkodhat az okszerű üzemszervező és üzemvezető gazda a változó természeti és közgazdasági viszonyokhoz. E cél érdekében az első fejezetben a belterjességre ható természeti és közgazdasági tényezők szerepét és hatását, az okszerű belterjesség ökonómiai határát és helyes arányait ismerteti a szerző. Ezután rátér a fontosabb mezőgazdasági üzemrendszerek ismertetésére, s ezek közül különösen azokat tárgyalja részletesen, amelyeknek hazai viszonyaink közt is nagyobb jelentősége van. A második fejezet a trágyázási rendszereket és a trágyázás gyakorlati alkalmazását tárgyalja, az újabb üzemtani és trágyázástani elvek figyelembevételével, s az okszerű magyar talajművelés irányelveit közli. A könyv harmadik, egyben legfontosabb fejezete a mezőgazdasági üzemágak megválasztásáról szól. A növénytermesztés szervezéséről szóló részben a művelési ágak s termelendő növények megválasztásánál, arányának megállapításánál s a termelendő növények okszerű sorrendjének követendő elveket és eljárásokat tárgyalja. Majd áttér a növényi termékek értékesítési ágainak szervezési kérdéseire és itt részletesen tárgyalja az egyes haszonállattartási és gazdasági mellékiparágak megválasztásánál, szervezésénél és vezetésénél mértékadó üzemi szempontokat. A jelenlegi bizonytalan és válságos gazdasági viszonyok közt amilyen fontos, épp olyan nehéz több évi használhatóságra törekvő üzemtani tankönyvet írni. De vannak a mezőgazdasági üzemtannak állandó érvényű elvei és szabályai, amelyeknek ismerete a helyes üzemi gondolkodás és tájékozódás szempontjából épp a mai viszonyok közt különösen fontos. E cél elérésére főleg Aereboe korszakalkotó munkáiból mentett a szerző, mivel ez az üzemtani iskola a széles látókörű és a viszonyokhoz alkalmazkodni tudó üzemi gondolkodás elsajátítására kiválóan alkalmas, s e munkákban foglalt elvek és módszerek még nincsenek eléggé átültetve a magyar mezőgazdasági üzemtani irodalomba. De figyelemmel volt a szerző a többi jeles külföldi és hazai üzemtani író (Laur, Sedlmayr, Hensch stb.) munkáira is. A könyv gyakorlati értékét azonban főleg az adja meg, hogy szerző a külföldi irodalmat a mi viszonyainknak megfelelő átdolgozásban használta fel és igyekezett azokat mindenütt a magyar földből fakadó üzemi tapasztalatokkal, elvekkel és adatokkal kibővíteni. A nehéz gazdasági viszonyok mindenütt fokozott mértékben ráirányítják a gazdák figyelmét a mezőgazdasági üzemtani tudás jelentőségére, ezért időszerű nálunk is e legújabb üzemtani munka megjelenése, melynek nemcsak a tanuló ifjúság, hanem a sok üzemszervezési és üzemvezetési gonddal küzdő gazdaközönség is bizonyára jó hasznát fogja venni. 1933. január 1. ..FRUCTUS" KÖZLEMÉNYEI. A kongresszus és a közgyűlés határideje. A közgyűlést megelőzőleg évenként tartani szokott kongresszus határidejéül a Fructus igazgatósága január hó 6-nak délelőtt 10 óráját tűzte ki a Fructusnak VII., Rákóczi út 40., II. 7. szám alatti irodahelyiségében. Ugyane helyen és ugyane napon délelőtt 11 órakor tartja meg a Fructus az 1931/32. üzletévről évi rendes közgyűlését. Kívánatos, hogy úgy a kongresszuson, mint a közgyűlésen a központi szeszfőzdék minél nagyobb számban jelenjenek meg . Vegyenek részt a központi szeszfőzdéket érdeklő kérdések megvitatásában. Október havi hivatalos termelési adatok. A m. kir. pénzügyminiszteri számvevőség szeszadóügyi csoportja által elkészített kimutatás szerint a termelési adó alá eső szeszfőzdékben 1932 október havában 1937 hl. gyümölcspálinkát termeltek ki, amellyel szemben az előző év ugyane havának termelése 4511 hl.-t tett ki, így tehát a folyó év október havában 2574 hl.-vel termeltek kevesebb gyümölcspárlatot, mint az előző év ugyane havában. 1932 szeptember 1-től október végéig az összes kitermelt gyümölcspálinka mennyisége 3246 hl., amellyel szemben az előző év ugyanez időszakának eredménye 7973 hl., így tehát a folyó termelési év első két hónapjában a gyümölcspálinka termelése 4727 hl.-rel esett vissza. November havi termelési adatok. A beérkezett leszámolási ívek alapján elkészített kimutatás szerint a november havi gyümölcspálinka-termelés eredménye 2800 hl.-t tesz ki, amellyel szemben az előző év ugyane havának termelése 5210 hl. volt, így tehát a folyó év november havi termelés az előző év ugyane havának termelésével szemben 2410 hl.-rel esett vissza. 1932 szeptember 1-től november végéig a termelési adó alá eső szeszfőzdék összesen 6046 hl. gyümölcspálinkát termeltek ki, míg az előző év ugyanez időszakában a termelés 13,183 hl.-t tett ki, minek következtében a folyó termelési év első három hónapjában a gyümölcspálinkatermelés az előző év időszakához viszonyítva 7137 hl.-rel csökkent. VEGYES HÍREK. A „Borászati Lapok" előfizetési díja az 1933. évre. Lapunk kiadóhivatala mérlegelve a mai közgazdasági helyzetet, elhatározta, hogy az 1933. évre nemcsak leszállítja az előfizetési árakat, hanem még bizonyos külön kedvezményeket is nyújt az érdekeltségi tagok részére.