Borászati Lapok – 68. évfolyam – 1936.

1936-01-04 / 1. sz.

1. szám Henduska Rezső maga részéről a legmelegebben üd­vözli a javaslatot és arra utal, hogy az ipari szesz műkö­dését a belföldi fogyasztási szeszpiacról kell kikapcsolni és azt az exportszeszre korlátozni. A kormánynak ezt a megoldást mindenképen a magáévá kell tenni, különben a magyar szőlő- és gyümölcsgazdaság fenn nem maradhat és akkor nincsen szükség sem hegyközségi törvényre, sem pedig arra, hogy a szőlőt megfelelően megműveljék. Üdvözli az Egyesületet ebben a működésében és arra kéri, hogy továbbra is ugyanilyen buzgalommal kezeljék ezt a kérdést. Szlapák Pál a csongrádi szőlősgazdák egyesületé­nek elnöke, mielőtt a kérdéssel foglalkoznék, meg­emlékezik arról a magasszárnyalású beszédről, amelyet a felsőházban báró Waldbott Kelemen elnök tartott. A magyar szőlősgazdák az Egyesületnek a legnagyobb hálával tartoznak azért a munkáért, amelyet a szeszkérdés­ben is kifejt. Foglalkozott ezután dr. Reizman igazgatónak azzal a bejelentésével, hogy az ellenérdekeltség úgy állítja be a dolgot, mintha a szeszkérdés megoldása nem állana a kisbirtokosok érdekében és hogy ezeket nem is kívánnák. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. A kérdés megoldása elsősorban a kisembereknek áll érdekében, mert hiszen az a szegény kisember, aki egy-két holdas szőlőjéből él, egész exisztenciájával szőlőtermékeinek megfelelő értékesítésé­hez van fűzve, annak egyáltalában nem közömbös, az hogy valamelyes bevételi forrástól elessék. Kifejezést adott annak a véleményének, hogy a gyümölcstelepítés teljesen hiábavaló a szeszkérdés elrendezése nélkül, mert hiszen a legnemesebb gyümölcsnek is nagymértékű hulladéka van, amely csak szeszfőzésre használható fel. Felemlítette itt a gyümölcspárlatok 50%-os adómérséklése iránti sok­szoros kívánságukat. Egyelőre a­­szeszkérdés elrendezéséig talán várni lehetne ezzel, azonban erről nem mondhat le magyar szőlőgazdaság. Úgy a maga, mint a csongrádi­­—a szőlősgazdák nevében kijelenti, hogy az Egyesületet a leg­messzebbmenő támogatásban fogják részesíteni. Polfler István (Gyöngyös) az Egyesület munkásságának elismerése után foglalkozik azzal, hogy véleménye szerint csak az lehet a helyes megoldás, amely a borfőzéssel kap­csolatos kérdéseket úgy oldja meg, hogy olyan években, amikor arra szükség van és nem a borgazdaság főzi ki a bort teljes egészében, hanem a mezőgazdasági szeszgyárak, akkor az ily módon elérhető többletárat kizárólag a szőlő­gazdaság megsegítésére lehessen fordítani. Ezért szüksé­gesnek tartja, hogy a borfőzés automatikusan történjék és az előálló többletárak a borfőzés szempontjaira figye­lemmel használtassanak fel. Ne az ipari szeszgyárakat váltsa meg a kormány, hanem az Országos Szeszértékesítő­ben lévő érdekeltségét az ipari szeszgyáraknak és így a szőlőgazdasági érdekeltségeknek módjukban lesz minden évben megállapítani a kifőzési kontingenst. Dr. Reiner László elfogadja a határozati javaslatot, meggondolandónak tartja, hogy a szőlősgazdaérdekeltség közvetlenül forduljon a mezőgazdasági szeszgyárosokhoz felvilágosító munkájával. Ezután az igazgató-választmány a maffiakérdéssel és az osztrák export kérdésével foglalkozott, majd az anyaghitel iránti előterjesztést tárgyalta. (A választmányi ülésnek ide­vonatkozó részét helyszűke miatt a jövő számunkban közöljük.) Báró Waldbott Kelemen elnök igen szép szavak­ban emlékezett meg arról, hogy az elmúlt évben a szőlőgazdaságot mennyi csapás érte, röviden rámutatott az Egyesület munkásságára és megkapó szavakban hívta fel a választmányt további együttműködésre, boldog újévet kívánva úgy a választmánynak, mint az Egyesület minden tagjának. A választmány tagjai az igen népszerű elnököt hosszasan megéljenezték és az újév alkalmából legjobb kívánságaikat fejezték ki. 13 A hybridKérdés írta : Dr. Berky József e. n. tanácsos, szőlőbirtokos Akik egyes árjegyzékek szertelenül feldicsért új fajtáiból rendelnek és azokból telepítenek, nagy és kellemetlen csalódásoknak lehetnek kitéve. Nem kétséges, haladás lehet, ha olyan búzát termelnek, amelyen egy kalász helyett ezután kettő nő, ez óriási nemzetgazdasági előnyt jelenthet, anny mintha kétszer aratnánk. A nemzetek vetélkedve törekednek is arra, hogy minél jobbat, minél többet, szebbet és újabbat termeljenek. Ez a céltudatos munka örökléstani ismeretek nélkül nem lehet tökéletes, csak játék, magról való szaporítás esetén már elfajzik. Nemcsak az újdonság érdekli a vevő­vagy a termelőközönséget, az új fajtól megkívánják a tiszta származéksort, amely el nem fajzik, de megkívánják, hogy jobb is legyen, valóban haladást, közkívánságot kielégítő hiányt pótló legyen az új fajta. A magyar 83 kilós bánkúti búzát is az örökléstan útmutatásai felhasználásából 50 év munkássága 564 búzatörzsből termelte ki, amely a világ valamennyi búzája között a legértékesebb. A mezőgazdaságban ismert állatfajták, virágok, magvak nem egyféle módon keletkeztek. Új fajták keletkezésének és létrehozásának módozatait az örökléstan tárgyalja, amelynek ezeket tárgyaló fejezeteiből a szőlősgazdákat csak a keresztezés és szelekció érdeklik. Az új szőlőfajtákat magról tenyésztjük ki, de nem magról szaporítjuk, akár­csak a közismert rózsák szaporítása, ez is vegetatív úton történik. Ha magról szaporítanánk őket, Mendel törvénye szerint 3:1:1 arányban vissza­ütnének az apára vagy anyára és csak egy kis töredék lenne maradandó új. Mit is nevezünk keresztezésnek, hybrideknek ? A hybrid szó maga annyit jelent, mint felemás, két különböző kezde­ményű szőlő utóda. Ezt a kezdemény fogalmat a rövid gen szóval jelöli meg az örökléstudomány, ez a szó a genezis, generáció, nitrogén, oxigén stb. szavakban is benne van, típust, karaktert adó tulajdonságokat átszármaztató létező valóság, me­lyeket azonban látni nem lehet. Nagy titkok ezek, melyek a szaporodás szerveiben kialakult hímpor és petesejtben a magtestecskék-chromosomákban trónolnak és onnan lesznek eljövendők, hogy ural­kodjanak a jövő generáció sorsa felett. Ezek a faj­kezdemények, talán óriás molekulák,­nem tudjuk. Ha sima sárga és ráncos kék kukoricát keresz­tezünk, akkor lesz sima kék és ráncos sárga kuko­ricánk 3:1:1 arányban. A simaság, a ráncosság, a sárgaság és kékség olyan tulajdonságok, melyek a gének útján öröklődnek, de nem összevissza, mert nem lesz sárgáskék kukorica. A folyton növekvő emberiség mindennapi szakadatlan kenyérharcában a megélhetés, az után­pótlás nehézségei állandóan növekednek. A technika és élettudományok vannak hivatva a megélhetést könnyebbé, biztosabbá tenni, termelésünket pedig az örökléstudományok emelik, a technika elszál­lítja és így lesz könnyen értékesíthető. Akik csemege-és borszőlőfajtáink tökéletesítése helyett még mindig a régi fajták utolérhetetlen zamatáról beszélnek, azok nem mozdítják elő a nemzet hala­dását és az ország földjét sokszor haszontalan, eladhatatlan dudva termelésére foglalják le. Nem is kíváncsiak, hogy vannak olyan borszőlőkereszte­zéseink, melyek Katonatelep sívó, trágyázatlan homokján 20 Malligand-fokos bort termelnek, vagy csemegeszőlőink közt olyan muskotályunk, mely a Csabagyöngyénél értékesebb és egy piros Chasse­las-szerű keresztezés, mely a Csabagyöngyét érésben egy héttel is megelőzi. Nálunk szerte e honban nincs is komoly csemegeszőlőtermelés, íme 388.000 holdon terem szőlő, ebből mindössze 21.000 hold csemegeszőlő, az is főként Chasselas. Pedig nekünk rövidesen meg kell hódítanunk a német és svájci piacokat olyan szőlőkkel, melyek minden fürtje kiállítási remek, szemnek, szájnak gyönyörűség. Eddig is csak különleges magyar élhetetlenségünk az oka, hogy hárommillió hektó borunk terem, melyből egymillió hektót nem lehet sehogysem értékesíteni. Csemegeszőlőtermelés terén pedig Bulgária megelőz és félreállít bennünket a híressé vált Afúz Alijával. Mi is termelhetnénk Afúz Alit éppen olyan jó eredménnyel és 1000 km-rel közelebb érnék piacait is. Érteni sem kell hozzá, miért dobjuk el hát ezt a természettől nekünk adott helyzetet, melyből több hasznunk lenne, mint a búzatermelésből. Mathiász János 1900-ban piacra hozta az Erzsé­bet királyné emléke és 1911-ben a Szőlőskertek királynőjét. Ez a világ két legszebb szőlője, de még ma sem ismerik őket, Amerikában egész vidékek ezekkel vannak telepítve. Nem lehet keserűség nélkül rágondolni arra a szervezetlenségre, mely az ország szőlőterületét értéktelen dudvák terme­lésére használja és legfőbb ideje, hogy az új bor­törvény a hegyközségekben irányt szabjon a telepí­téseknek. 2.800.000 hold elsőosztályú földön terem húzánk 300 millió pengő értékben. Szőlőnk nem a legjobb területeken 388.000 holdon 140 millió pengő értékben termett, 800.000 rossz holdon még ezzel az elmaradott gazdálkodással is annyi érték teremne, mint a kétmillióval több búzaföldön. Hát még, ha telepítéseink irányítva meg­nemesednének és csak a legkiválóbb bor- és csemege­szőlőfajokkal telepítenénk, akkor 800.000 holdról félmilliárd pengő értékű szőlő teremhetne. Melyek hát azok a híres szőlőfajták, amelyek ily gazdaggá tehetnének bennünket és hogyan kelet­keztek ezek ? Tudjuk, hogy egy fának nincs két egyforma levele, nincs két teljesen egyforma ember­pár, sem állat, sem növény. A fajok nem merev változhatatlan származékok. Gondoljunk a sok­féle galamb, ló, kutya, gyümölcs, virágfajtákra. A szeder, a rózsa, a fűzfa és a szőlőfélék pedig annyira változékonyak, hogy magról nevelve, rit­kaság, ha az utódok a szülőkre hasonlítanak. Ezek apai és anyai ágon már annyi természetes vagy mesterséges keresztezésen mentek át, hogy a faj éles tulajdonságai elmosódtak. A faj fogalmának meghatározása tehát nem mindig könnyű és abban a változékonyság jelenségének bő tere nyílik. Új fajok létrehozására éppen a változékonyság képesíti a szaporodó életet, melynek fajtaképző erejét minduntalan észleljük. Ez a keresztezéssel létrehozott új fajták utódaiban már jelentkezik. A hybrid az örökletes tulajdonságokban eltérő szülők származéka, mikor a szülők sajátságai az utódokban ismét megjelennek. Hogyan történik ez, hogyan jön létre egy új faj, a hybrid ? A növényvilágban a növekedés a sejtek osztódása útján megy végbe. Tudjuk, hogy a növényi sejtben foglal helyet a sejtmag és abban a sejtmagocska. A sejtmagból indul ki az osztódás, a növekedés. A sejtmagban bizonyos szabálytalan fonalféle alakulatokat látunk, ezek a magtestecs­kék, chromosomák, a szó görög jelentése szerint színes testek, mikor tanulmányozásra vékony met­szeteken festjük őket, ezek a fonalak erősebben felveszik a festéket és színesebbek lesznek, mint a sejt többi részei, ami igen szép látvány. Testük növekedése sejtjei osztódása útján következik be, a magtestecskék a sejt két ellentétes sarka felé rendeződnek, egy orsóra hasonlító fonalas szer­kezet széthúzza őket, a növekedés további folya­matán a sejt középütt kettéválik és mindkét fél egy-egy új sejt, benne a sejtmag és az előbb szét­vált magtestecskék sejtmagfonalakká alakulnak. Növekedésnél nem ivari sejtek hozzák létre az új sejtet, a növekedés tenyészeti, vegetatív sejt­osztódás, melynek befejeztekor a sejtmagvakban ugyanannyi magtestecske van, mint az anyasejt­ben volt. Másként történik az ivari sejtek fejlődése, ezek­nél fejlettségük befejeztekor csak félannyi mag­testecske fejlődik a sejtmagvakban, mint az anya­sejtekben volt. Ez a csökkenő osztódás a redukció. Ha a hímporsejtek nyúlványai elérik a magkezde­ményekben lévő petesejtet, akkor az egymásnak megfelelő és szembenálló magtestecskék páronként rendeződnek, egymáshoz simulnak, összekapcso­lódnak. A tulajdonsághordó gének, melyek a mag­testecskékben rejtőzködnek, szemben helyezked­nek el a magorsókban, vázlatosan látjuk ezt az alábbi képen. Az ivari, a termékenyítő sejtek mag­testecskéinek száma ideiglenesen a felére apadt, redukálódott, sőt egyes magtestecskék feldarabo­lódnak, leválnak, összenőnek, egyes részek egészen kilöhetnek, vagy a szomszéd magtestecskékhez tapadnak. Ritka eset az, mikor az ivari osztódás nem csökkenő jellegű, ilyenkor a magtestecskék száma megsokszorozódik, néha egyesülnek, ezekből keletkeznek az új óriás fajok. A fejlődés további folyamatán a sejt két ellen­kező pólusán elrendeződött magtestecskék hosszá­ban kettéhasadnak és így egyszerre négy új sejt­mag, négy új hímporsejt keletkezik. Bemutatom azt a magtestecske kombinációt az ivari szaporodás sejtjei a peték és hímporsejtek fejlődésekor, amikor az apai (fehér) és anyai (fekete) chromosomák 16-féle kombinációja keletkezik. Ilyenkor négy eltérő magtestecske jelenlétekor 16-féle ivari sejt, hím és női 16x16­x 256 féle utódkombináció lehet­séges, melyekből csak négy a tiszta sorú. Ezt a redukciós osztódás teszi lehetővé, mely az élet egyik legnagyobb csodája , így érthető, hogy oly sok és változatos fajtájú utódok kelet­kezhetnek egyetlen keresztezésből. Ez a kombináció úgy a hím, mint az anyai petei sejtben bekövetkezhet, amikor 4x4 x 16 féle testvér keletkezik. Miután a szőlőkeresztezésekr­e használt szülők is már hybridek, tehát már négy pár kombinációjából 16x16­x 256 féle utód kelet­kezhet egyetlen keresztezésből! Ezek közül négy tiszta származéksorú, melyek vagy az apára vagy az anyára ütnek. Jaj annak, aki ilyen rejtélyes vesszőt talál szaporítani! Ilyet beszoktam mutatni telepemen, mert ez a lehetőség meg van. (Folyt. köv.) (Szerzői jog fen tartva.) "l fi 1 / w * -y-—«r» í 'Sfr^fíjj '-""•"' "r í » • 8 i A-é '*•£­• 1 4 i? 1. 'i§ 0 •I w 1936. január 4

Next