Borászati Lapok – 71. évfolyam – 1939.

1939-01-01 / 1. sz.

Borászati Lapok 8. szám 6.# Trágyázzunk tőzegfekál­1 ,037 trágyával! 9 Talajr­a­vitásra, kertészeti célokra, trágyáié szagtalanítására olcsó tőzeg­korpa is kapható!­n első minőségben, BOMVATTYÚT t*ó kivitelben, BORJÉSEKET mind gyártmányban, SZOEÚZÓKAT szállítunk 2111 Magyar Mzdok Szövetkezete BudapesAlkotmá­nya u. 29. A A szőlő „bélbetegség­éről írta: Barta István dr. A „Borásza Lapok" 1938. évi 27., 28. és 33. számaiban Erdy László két hosszabb cikket írt „Egy új szőlős­egség a feketebélység" és „Kísér­letek a szőlő­sketebélység leküzdésére" címen. A cikkek tuldonképpen azon jelenséggel fog­lalkoznak, ami a szőlészet általában bokrosodás, törpeágúság,­­urt-noué stb. néven ismer. Ezen jelenségeket rébben többnyire a nem megfelelő talajra, a szárításra felhasznált vesszők éret­lenségére, továb élettani okokra vezették vissza. Az ilyen szőrkék szöveteiben mutatkozó el­változásokat­­ Istvánffi Gyula már 1915-ben leírta „A M. h Ampelológiai Intézet Szőlészeti Útmutatásai" nű kiadványnak „Csalánosodás" és „Tőkevisszés" című fejezeteiben. Újabban Viala és Mars a törpeágúsággal foglalkozva, megállapította hogy ezen jelenség igen gyakran gomba jelentéel kapcsolatos. Mivel pedig a gomba kártétel­ször a bélszövetet teszi tönkre, Ausztriában,­­ főleg dr. Zweigelt foglalkozott vele, ezen beteget „bélbetegségnek" (Markkrank­heit-nak) neve és úgy említik, mint a szőlő egy utólag feh­ér megbetegedését. Ezen a nyomon indul el Erdélt és a „feketebélységet" teljesen új jelenségnek f­le, amely az oltványszőlőkben igen gyorsan ed. Ezen cikkhez a „Borászati Lapokban" fó hozzászólás jelent meg, részle­tesen foglalkoz többek között ezen jelenséggel Teleki Sándor feketebélűség helyesebben a bélbetegség kééhez" című cikkében. Ő már a bélbetegség határozottan másodlagos jelen­ségnek tünteti, sőt azt írja, hogy ezen ,,új betegség talá­n is új, csak a kórokozójával foglalkoznak v­an részletesebben". Jelen alkatal a betegség tüneteit, illetve a fellépésével bolatos jelenségeket nem vázo­lom. Ezt annal én részletesen leírtam a „Borá­szati Lapok"­­ évi 45. számában „A szőlő törpeágúsága" - ismertető dolgozatomban. Ugyancsak itt okoztam, az említett két fran­cia kutató áll szőlőtőkék bélszövetében ki­mutatott Pummedullae nevű gomba leírásá­val is. Az új vizsgálatok szerint azonban, a bélszövet tönkjében több gomba jelenléte is szerepelhet. Erdély másiözleményeiben, mind az én, mind dr. Scintiszlónak ugyancsak 1935-ben, a Növény véden megjelent dolgozatára (A szőlő bélbeteg)hivatkozik is. Azonban azt, hogy ezen könyekben említés van arról, hogy a bélbete valószínűleg azonos az Istvánffi által leírt bizoszőlővisszaesési, illetve pusz­tulási tünetekkor nem említi. Pedig, ha valaki az Ampeli Intézet említett kiadványá­ban utána néz,­ a jelzett fejezetekben több helyen bizonyítalálja. Istvánffi ezt írja : „A tulajdoni csalánosodás többnyire idősebb anyatea, mélyfekvésű helyeken, medencékben, buja, nyírkos, kötött talajon ugyan­azon tőkéken évről-évre megjelenik s a fekvés szerint lassan terjedhet. Ha a megtámadott tőkét kiássuk s hosszában kettévágjuk, akkor azt tapasztalni, hogy a tőkefej vagy a tőkenyak rész­ben vagy egészben elhalt. Azonkívül sok esetben megállapítható az is, hogy a tőke hiányosan érett vesszőből származik ..." „Ha a beteg tőkéknek a vesszőiből új tőkéket nevelünk, akkor ezeken a betegség mindjárt kezdetben, kisebb vagy nagyobb mértékben kitör, még az esetben is, ha a fekvés és a talaj kedvező. Egyáltalában, ha nagyon hiányosan érett vagy máskülönben beteg vesszőkkel telepítünk, a hajtások legalább az első évben többnyire csalánosak. A csalános tőkékben hossziránti fekete és barnás csíkokat találunk, amelyek a faedényben történő thyllis­képződéssel és elmézgásodással kapcsolatosak ..." „Oltványszőlőkben a lapos fekvés és a hideg, nyírkos talaj, valamint a hiányos érés szintén csalánosodást okoznak. De itt a hibás forradás és a tőkenyaknak a forradási sebekből kiinduló elhalása, továbbá zöldoltványoknál a hibás kezelés következtében az alany bütykein támadó sebek és a tőkefejnek a csapoktól kiinduló elhalása is lényegesen hozzájárulnak ..." „Az oltványok hibás forradása szintén igen gyakori oka a síny­lődésnek, visszaesésnek : a hibás forradás, bár­mily csekély is különben a hiba, a tőke életére nézve igen veszedelmessé válhat főleg akkor, ha a kedvezőtlen külső viszonyok is közreműköd­nek. A hibás forradás helyén tágabb vagy szűkebb, esetleg csak vékony sávra terjedő rés marad vissza s ezeken keresztül veszedelmes, korhadást okozó penészek hatolnak be a nedvességgel együtt s míg a baktériumok s penészek az eleven szöveteket pusztítják, a nedvesség viszont még veszedelmes fagykárokra is adhat okot. Kedvezőtlen viszonyok között a rossz forradás folytán visszamaradt rés évről-évre tágul, elfekélyesedik s végül azok a nagy varjasodások, fekélyek keletkeznek a tőke nyakán, amelyek a visszaesett tőkéken oly fel­tűnőek". A következő sorokban a bélszövet pusztulására is rámutat, amikor ezt írja : „Bonctani vizsgála­taink szerint a kiü­ltetésre kerülő oltványok igen tekintélyes százalékában a nemes részen a csúcs-­­ diafragma elkorhadt, összeomlott, penészes és a helyén korhadt bélsejtekkel kitöltött tág sebhely keletkezik, mely utat nyit a nedvesség, valamint a penészek romboló munkájának s végül a tőke beszáradását, elfagyását, pusztulását közvetítheti, hacsak kiválóan kedvező külső körülményeknél fogva a seb idejekorán be nem heged." Az olt­ványok feketefoltosságát tárgyalva, ezt jegyzi meg : „Valószínű azonban, hogy a hibás for­radá­son s a nemes rész csúcsának korai elpusztulásán kívül a feketefoltosság is ezer meg ezer tőkének visszaesését okozza." Látható tehát, hogy Istvánffi által a szőlőtőkék szöveteiben észlelt elváltozások nagyban meg­egyeznek a „bélbeteg" tőkében észlelt jelenségek­kel és legfeljebb a gombafertőzés által a bélszövet­ben előidézett pusztítást nem hangsúlyozza ki különösebben. Hiányzik továbbá Erdély közleményeiből annak megemlítése, hogy a kérdéssel az Ampelológiai Intézet eddig is foglalkozott és ma is foglalkozik. A Tapolcai Lapok cikkeivel kapcsolatban, rész­letesen közli dr. Steffl és dr. Zweigerst ezen lap 1937 június 26-iki számában megjelent szakvéleményét, de Intézetünknek ugyanazon helyről származó oltványtőkék vizsgálatával kapcsolatos megálla­pításait, ami a Borászati Lapok 1937. évi 28-ik számában „Az Ampelológiai Intézet véleménye a szőlő bélmegbetegedéséről" címen jelent meg, nem ismerteti. Pedig ezen szakvéleményünkben i v­^m 1 A : smytatfvA N Y o K­wmr.fi •mJCkJufWTfrs ALAPÍTVA 1831 ^ftg­ IJgKIt­M BBV a részletes mikroszkópos vizsgálat alapján a bél­szövetben észlelt gombafertőzés mellett rámutat­tunk az oltási forradás meg nem felelő voltára és az oltványokon észlelt feketefoltosságra is. Ismé­telten hivatkoztunk itt is arra, hogy a pusztuló szőlőtőkéken mutatkozó jelenségeket Istvánffi már 1915-ben leírta, tehát valószínű, hogy nem új betegségről van szó. Végül pedig határozottan rámutattunk arra is, hogy a megvizsgált oltványtőkék pusztulásának okát igen gyakran kizárólag az olt­ványkészítéshez használt vesszők meg nem felelő voltában, a rossz oltási forradásban, továbbá az olt­ványok feketefoltosságában találtuk, de az ú. n. bélbetegséget nem észleltük. Amint említettem, Teleki a bélbetegséget má­sodlagos jelenségnek tekinti, sőt lehetségesnek tartja, hogy az nem is új betegség. Véleményét elsősorban főleg külföldi szakvéleményekkel tá­masztja alá és egyáltalában nem említi meg sem az Ampelológiai Intézetet ez irányú munkásságát, sem azt, hogy nálunk Erdély közleményein kívül, ezen kérdéssel részletesen foglalkozó, újabb dolgo­zatok ugyancsak jelentek meg. A M. Kir. Ampelológiai Intézet újabban is szám­talan visszaesett oltványtőkét vizsgált meg. Vizs­gálati anyagot küldöttek be az Erdély által emlí­tett szőlő­vidékek majd mindegyikéről. Ezen vizs­gálatok alapján a bélbetegség legtöbbször éretlen vesszőkből készült, feketefoltos, Botrytis által fertő­­ z A Borászati Lapok megjelenésének 70 éves jubileuma alkalmából, 1939. január hó folyamán külön (albumszerű) kiadásban a magyar és idegen nyelveken különszámot fogunk megjelentetni. Miután ezt az alkalmat fel kívánjuk hasz­nálni arra, hogy a magyar borgazda­ságot úgy a bel-, mint a külföldön megfelelő módon propagáljuk, fel­kérjük olvasóinkat és hirdetőinket, hogy a különszámban közöltetni kívánt hirdetéseiket legkésőbb 1939. évi január hó 10-ig feladni szívesked­jenek. Ezirányú mindennemű felvilágosítást készséggel megad kiadóhivatalunk. Budapest, V., Báthory­ utca. 22. Telefon: 111 — 175 1939. február 18

Next