Borászati Lapok – 71. évfolyam – 1939.
1939-01-01 / 1. sz.
Borászati Lapok 8. szám 6.# Trágyázzunk tőzegfekál1 ,037 trágyával! 9 Talajravitásra, kertészeti célokra, trágyáié szagtalanítására olcsó tőzegkorpa is kapható!n első minőségben, BOMVATTYÚT t*ó kivitelben, BORJÉSEKET mind gyártmányban, SZOEÚZÓKAT szállítunk 2111 Magyar Mzdok Szövetkezete BudapesAlkotmánya u. 29. A A szőlő „bélbetegségéről írta: Barta István dr. A „Borásza Lapok" 1938. évi 27., 28. és 33. számaiban Erdy László két hosszabb cikket írt „Egy új szőlősegség a feketebélység" és „Kísérletek a szőlősketebélység leküzdésére" címen. A cikkek tuldonképpen azon jelenséggel foglalkoznak, ami a szőlészet általában bokrosodás, törpeágúság,urt-noué stb. néven ismer. Ezen jelenségeket rébben többnyire a nem megfelelő talajra, a szárításra felhasznált vesszők éretlenségére, továb élettani okokra vezették vissza. Az ilyen szőrkék szöveteiben mutatkozó elváltozásokat Istvánffi Gyula már 1915-ben leírta „A M. h Ampelológiai Intézet Szőlészeti Útmutatásai" nű kiadványnak „Csalánosodás" és „Tőkevisszés" című fejezeteiben. Újabban Viala és Mars a törpeágúsággal foglalkozva, megállapította hogy ezen jelenség igen gyakran gomba jelentéel kapcsolatos. Mivel pedig a gomba kártételször a bélszövetet teszi tönkre, Ausztriában, főleg dr. Zweigelt foglalkozott vele, ezen beteget „bélbetegségnek" (Markkrankheit-nak) neve és úgy említik, mint a szőlő egy utólag fehér megbetegedését. Ezen a nyomon indul el Erdélt és a „feketebélységet" teljesen új jelenségnek fle, amely az oltványszőlőkben igen gyorsan ed. Ezen cikkhez a „Borászati Lapokban" fó hozzászólás jelent meg, részletesen foglalkoz többek között ezen jelenséggel Teleki Sándor feketebélűség helyesebben a bélbetegség kééhez" című cikkében. Ő már a bélbetegség határozottan másodlagos jelenségnek tünteti, sőt azt írja, hogy ezen ,,új betegség talán is új, csak a kórokozójával foglalkoznak van részletesebben". Jelen alkatal a betegség tüneteit, illetve a fellépésével bolatos jelenségeket nem vázolom. Ezt annal én részletesen leírtam a „Borászati Lapok" évi 45. számában „A szőlő törpeágúsága" - ismertető dolgozatomban. Ugyancsak itt okoztam, az említett két francia kutató áll szőlőtőkék bélszövetében kimutatott Pummedullae nevű gomba leírásával is. Az új vizsgálatok szerint azonban, a bélszövet tönkjében több gomba jelenléte is szerepelhet. Erdély másiözleményeiben, mind az én, mind dr. Scintiszlónak ugyancsak 1935-ben, a Növény véden megjelent dolgozatára (A szőlő bélbeteg)hivatkozik is. Azonban azt, hogy ezen könyekben említés van arról, hogy a bélbete valószínűleg azonos az Istvánffi által leírt bizoszőlővisszaesési, illetve pusztulási tünetekkor nem említi. Pedig, ha valaki az Ampeli Intézet említett kiadványában utána néz, a jelzett fejezetekben több helyen bizonyítalálja. Istvánffi ezt írja : „A tulajdoni csalánosodás többnyire idősebb anyatea, mélyfekvésű helyeken, medencékben, buja, nyírkos, kötött talajon ugyanazon tőkéken évről-évre megjelenik s a fekvés szerint lassan terjedhet. Ha a megtámadott tőkét kiássuk s hosszában kettévágjuk, akkor azt tapasztalni, hogy a tőkefej vagy a tőkenyak részben vagy egészben elhalt. Azonkívül sok esetben megállapítható az is, hogy a tőke hiányosan érett vesszőből származik ..." „Ha a beteg tőkéknek a vesszőiből új tőkéket nevelünk, akkor ezeken a betegség mindjárt kezdetben, kisebb vagy nagyobb mértékben kitör, még az esetben is, ha a fekvés és a talaj kedvező. Egyáltalában, ha nagyon hiányosan érett vagy máskülönben beteg vesszőkkel telepítünk, a hajtások legalább az első évben többnyire csalánosak. A csalános tőkékben hossziránti fekete és barnás csíkokat találunk, amelyek a faedényben történő thyllisképződéssel és elmézgásodással kapcsolatosak ..." „Oltványszőlőkben a lapos fekvés és a hideg, nyírkos talaj, valamint a hiányos érés szintén csalánosodást okoznak. De itt a hibás forradás és a tőkenyaknak a forradási sebekből kiinduló elhalása, továbbá zöldoltványoknál a hibás kezelés következtében az alany bütykein támadó sebek és a tőkefejnek a csapoktól kiinduló elhalása is lényegesen hozzájárulnak ..." „Az oltványok hibás forradása szintén igen gyakori oka a sínylődésnek, visszaesésnek : a hibás forradás, bármily csekély is különben a hiba, a tőke életére nézve igen veszedelmessé válhat főleg akkor, ha a kedvezőtlen külső viszonyok is közreműködnek. A hibás forradás helyén tágabb vagy szűkebb, esetleg csak vékony sávra terjedő rés marad vissza s ezeken keresztül veszedelmes, korhadást okozó penészek hatolnak be a nedvességgel együtt s míg a baktériumok s penészek az eleven szöveteket pusztítják, a nedvesség viszont még veszedelmes fagykárokra is adhat okot. Kedvezőtlen viszonyok között a rossz forradás folytán visszamaradt rés évről-évre tágul, elfekélyesedik s végül azok a nagy varjasodások, fekélyek keletkeznek a tőke nyakán, amelyek a visszaesett tőkéken oly feltűnőek". A következő sorokban a bélszövet pusztulására is rámutat, amikor ezt írja : „Bonctani vizsgálataink szerint a kiültetésre kerülő oltványok igen tekintélyes százalékában a nemes részen a csúcs- diafragma elkorhadt, összeomlott, penészes és a helyén korhadt bélsejtekkel kitöltött tág sebhely keletkezik, mely utat nyit a nedvesség, valamint a penészek romboló munkájának s végül a tőke beszáradását, elfagyását, pusztulását közvetítheti, hacsak kiválóan kedvező külső körülményeknél fogva a seb idejekorán be nem heged." Az oltványok feketefoltosságát tárgyalva, ezt jegyzi meg : „Valószínű azonban, hogy a hibás forradáson s a nemes rész csúcsának korai elpusztulásán kívül a feketefoltosság is ezer meg ezer tőkének visszaesését okozza." Látható tehát, hogy Istvánffi által a szőlőtőkék szöveteiben észlelt elváltozások nagyban megegyeznek a „bélbeteg" tőkében észlelt jelenségekkel és legfeljebb a gombafertőzés által a bélszövetben előidézett pusztítást nem hangsúlyozza ki különösebben. Hiányzik továbbá Erdély közleményeiből annak megemlítése, hogy a kérdéssel az Ampelológiai Intézet eddig is foglalkozott és ma is foglalkozik. A Tapolcai Lapok cikkeivel kapcsolatban, részletesen közli dr. Steffl és dr. Zweigerst ezen lap 1937 június 26-iki számában megjelent szakvéleményét, de Intézetünknek ugyanazon helyről származó oltványtőkék vizsgálatával kapcsolatos megállapításait, ami a Borászati Lapok 1937. évi 28-ik számában „Az Ampelológiai Intézet véleménye a szőlő bélmegbetegedéséről" címen jelent meg, nem ismerteti. Pedig ezen szakvéleményünkben i v^m 1 A : smytatfvA N Y o Kwmr.fi •mJCkJufWTfrs ALAPÍTVA 1831 ^ftg IJgKItM BBV a részletes mikroszkópos vizsgálat alapján a bélszövetben észlelt gombafertőzés mellett rámutattunk az oltási forradás meg nem felelő voltára és az oltványokon észlelt feketefoltosságra is. Ismételten hivatkoztunk itt is arra, hogy a pusztuló szőlőtőkéken mutatkozó jelenségeket Istvánffi már 1915-ben leírta, tehát valószínű, hogy nem új betegségről van szó. Végül pedig határozottan rámutattunk arra is, hogy a megvizsgált oltványtőkék pusztulásának okát igen gyakran kizárólag az oltványkészítéshez használt vesszők meg nem felelő voltában, a rossz oltási forradásban, továbbá az oltványok feketefoltosságában találtuk, de az ú. n. bélbetegséget nem észleltük. Amint említettem, Teleki a bélbetegséget másodlagos jelenségnek tekinti, sőt lehetségesnek tartja, hogy az nem is új betegség. Véleményét elsősorban főleg külföldi szakvéleményekkel támasztja alá és egyáltalában nem említi meg sem az Ampelológiai Intézetet ez irányú munkásságát, sem azt, hogy nálunk Erdély közleményein kívül, ezen kérdéssel részletesen foglalkozó, újabb dolgozatok ugyancsak jelentek meg. A M. Kir. Ampelológiai Intézet újabban is számtalan visszaesett oltványtőkét vizsgált meg. Vizsgálati anyagot küldöttek be az Erdély által említett szőlővidékek majd mindegyikéről. Ezen vizsgálatok alapján a bélbetegség legtöbbször éretlen vesszőkből készült, feketefoltos, Botrytis által fertő z A Borászati Lapok megjelenésének 70 éves jubileuma alkalmából, 1939. január hó folyamán külön (albumszerű) kiadásban a magyar és idegen nyelveken különszámot fogunk megjelentetni. Miután ezt az alkalmat fel kívánjuk használni arra, hogy a magyar borgazdaságot úgy a bel-, mint a külföldön megfelelő módon propagáljuk, felkérjük olvasóinkat és hirdetőinket, hogy a különszámban közöltetni kívánt hirdetéseiket legkésőbb 1939. évi január hó 10-ig feladni szíveskedjenek. Ezirányú mindennemű felvilágosítást készséggel megad kiadóhivatalunk. Budapest, V., Báthory utca. 22. Telefon: 111 — 175 1939. február 18