Borászati Lapok – 75. évfolyam – 1943.

1943-01-02 / 1. sz.

1843 január 2. A­z 1 184-as év gazdasági szemszögből nézve! írta : Kullmann László Azt hiszem, hogy a gazdát semmi sem ér­dekli annyira, mint a legközelebbi jövő. A mult — lett légyen az jó vagy rossz — hamar feledésbe megy és ha a termés jó volt, arról a gazda nem szeret beszélni, ha pedig rossz volt a termés, úgy szeretné már előre látni a jövőt, hoggy várjon az a múlt kieséséért fog-e kárpótlást nyújtani. Természetesen a jövőbe látni emberileg lehetetlen és ha én most mégis a jövőről akarok írni, ezt csak azért t­eszem, hogy felhívjam a gazdák figyelmét olyan körülményekre, amelyeknek a bekövet­kezésére különösebb jóstehetség nélkül is szá­mítani lehet és számítani kell. A gazdákat elsősorban a termelés kell hogy érdekelje. Országszerte beérkezett hírek­ből és személyes meggyőződésből is állítha­tom, hogy az 1942-es év, ha nem is produkálta mennyiségileg azt, amit tőle még augusztus végén­, sőt szeptemberben is vártunk — de a Viszonylag tűrhető, jó közepes termés mellett még egy öröksége van ennek az évnek —, az általában beérett, egészséges vessző. Egy kö­zepes, vagy jó termésnek az alapja tehát a vesszőkön keresztül már adva van. *A szőlőket a nedves időjárás miatt mindenhol rendesen be lehetett takarítani. Ebben a tekintetben sincs hiba. Ha tehát a szőlők szépen áttelel­nek, úgy sor fog kerülni a megmunkálásra és védekezésre. Miután az ország szőlőinek az oroszlánré­sze kis kezekben van, ezeknek a figyelmét szeretném felhívni arra, hogy megmunkálás és védekezés tekintetében kövessenek el min­den telhetőt, hogy azt a termést, amit a ter­mészet kínál, meg is tartsák és le is tudják szüretelni. A nagyobb birtokosok bizony elő­reláthatólag a 43-as évben munkaerő tekinte­tében bajban lesznek és rendkívül helyesnek tartom az Országos Egyesületnek azt az in­tenzív munkáját, amelyet ebben az irányban fejt ki, hogy azon szőlőbirtokosoknak, ahol a munkáskérdés nehéz, igyekszik katonai, illetve munkaszolgálatos segítséget szerezni. Meg­győződésem, hogy ez menni is fog annál is inkább, mert ma a bort nem tartják, mint ter­melési ágat, úri passziónak és tisztában van minden felsőbb hatóság vele, hog­y ez a terme­lési ág­ is milyen gazdasági értéket tartalmaz. A védekezőanyagok tekintetében pedig — bár erről a termelés még nem igen tud, de — folyamatban vannak az intézkedések, ami annál is fontosabb, mert ma a védekezőanya­goknak nemcsak az előállítása jár fokozottabb nehézséggel, hanem elsősorban a szállítás is. Minden védekezés időhöz van kötve, de vala­mennyi között talán a legérzékenyebb a pero­noszpóra elleni védekezés, amely néha csak órákon múlik és ha a gazda nem a legmegfe­lelőbb időben végzi, ezzel óriási károkat idéz elő magának. Sajnos, a peronoszpóra ellen még ma is az egyetlen és legkitűnőbb szer a réz. Ez — pe­dig tudjuk — minden háborúban kevés van és így számolnunk kell már ma is azzal, hogy a szőlősgazdák ebben az évben nem fognak any­nyi rézgálichoz juthatni, mint a múlt évben. A kormány azonban el fog követni mindent, hogy pótanyagokhoz jussanak a gazdák, de már most, e helyről is felhívom a figyelmét mindenkinek, hogy úgy a rézgálicot, mint a rézmészport és a forgalomba kerülő egyéb pótanyagot szerezze be magának, amint arra lehetőség nyílik és ne hagyják az utolsó pil­lanatra a beszerzést. Sajnos, éppen a kistermelőknél tapasztal­juk azt is, hogy ugyanakkor, amikor a kor­mány és az illetékes testületek tőlük telhető­leg­ mindent elkövetnek, hogy kísérletezés alapján állapítsák meg egyrészt azt a mini­mális mennyiséget, amelynek oldata még ténylegesen használ, másrészt azokat a pót­anyagokat, amelyeknek jótékony hatása bebi­zonyult, mégis sokan vidéki pletykára és felelőtlen elemekre hallgatva vagy nem köve­tik pontosan az előírásokat a védekezőszerek felhasználására vonatkozólag, vagy pedig fel­ülnek lelkiismeretlen ügynököknek, akiktől teljesen értéktelen, a minisztérium által nem engedélyezett szereket vásárolnak olcsón, vagy drágán és az egész termésüket kockára tezik, mert még szerencséjük van akkor, ha ezek az engedély nélkül forgalomba hozott szerek annyit használnak csak, mintha vízzel permeteznének, de előfordulhat az is, hogy ezekben olyan ártalmas anyagok vannak, ame­lyek a szőlő levélzetét és a termést is tönkre- is teszik. Ebben a tekintetben a védekezőanyagok beszerzésén és szétosztásán kívül rendkívül nagy szerep vár a hegyközségekre és a hegy­községi tanácsokra. A hegyközségi tanácsok­nak kell már jó előre a hegyközségeket be­szervezni és irtóhad­járatot indítani a hegy­községeken keresztül az ilyen lelkiismeretlen kereskedők és engedély nélkül forgalomba hozott szerek ellen. Ott, ahol a hegyközségek működésben vannak, ez a munka nem nehéz és sok helyen már a múlt évben is már sikeresen megtették. A termés megindulásáig pedig a tanácsnak lehetőleg minden egyes községben előadást kell erről tartani, mert ha azt a vé­dekezőszert, amit a kormány a gazdák ren­delkezésére bocsát, előírás szerint és jól hasz­nálja fel a gazda, úgy egy normális évben ez elegendő lesz arra, hogy a termését meg­mentse. Ha isten ments, egy nagyobb esős év előtt állunk, akkor is a kormány gondos­kodni fog arról, hogy valamilyen pluszmeny­nyiség erre tartalékolva legyen. Jól indulva és lelkiismertes, gondos meg­munkálás mellett az idei termés után is, ha csak közepes időjárást remélünk, biztosított­nak látom, hogy az 1940 és 1941 katasztrofális évek nem fognak bekövetkezni. Szeretném azonban a gazdatársadalom fi­gyelmét felhívni arra, hogy az Alföldön, ahol az utolsó két évben a gyümölcsfáknak egy nagy része kipusztult, ne telepítsenek megint úgy, mint azelőtt, annyiféle fajtát, mint ameny­nyit azelőtt ültettek. Igyekezzenek a gazdák végre áttérni vidékenként valamilyen gyü­­mölcstípusra és ebből is a legmegfelelőbb fajtákra. Egyrészt az értékesítést könnyítik meg, másrészt ki kell végre küszöbölni az ér­téktelen gyümölcsfajtákat, mert a gyümölcsfa ugyanannyi gondozást igényel és ugyanannyi árnyékot vet a lombalja, akár jó minőségű akár rossz minőségű gyümölcsöt termel. Ez is a Hegyközségi Tanácsok gondja legyen, mert ma már végre ott tartunk, hogy mindegyik termelővidék hídja azt, hogy az ő talajának milyen gyümölcsfajták és azon belül is melyik felel meg a legjobban. Ha jót termelünk, semmi gondja sem lesz a gazdának azzal, hogy azt értékesíteni is tudja. Ez áll úgy a borra, mint a gyümölcsre. De gondolnunk kell a jövőre is, mert ha a háborúnak vége lesz, úgy hasonlóképpen ahhoz, mint ahogy az első világháború után volt, még egy darabig min­dent viszonylag jól lehetett értékesíteni, de ha megjön a kiegyenlítődés a mezőgazdasági és az ipari termelés között, úgy az értékesítésnél nehézségek fognak bekövetkezni, mint annak­idején. Ezt parírozni nagy előrelátással, gon­dossággal és főleg a minőségek szigorú meg­válogatásával lehet csupán, mert ami azután az értékesítést még jobban elősegíti az már olyan dolog, amelyet a gazdák csak a kor­mánytól várhatnak. Nézzünk tehát az új esztendő elé optimisz­tikusan, mindenki a maga helyén tegyen meg mindent abban a biztos tudatban, hogy a gondviselés kegyelmes lesz hozzánk és abban a meggyőződésben, hogy a munkánkkal első­sorban saját magunkat, de nem utolsó sorban hazánk érdekeit is szolgáljuk. P­ONTOS Meillék*fc«t C7*rC6i ••imt.lavi­citokat •(/ hét«a ball) kGuil ERDÉLY ÉS SZABÓ ti.». MÜRZKBOYÍC Budapest, IX., Liliom­­ utca 41*. «S 4 SZAKÍJZIETEK Telefon­s 132—395 es 133—574. fMaSrendl ralarenelik 2 Nemcsak mi, akik jelenleg irányítjuk a Borászati Lapokat, hanem az egész magyar szőlősgazdatársadalom hálás lehet azért az idealizmusért, amellyel a szőlészeti­ és borá­szati ügyeket e csendben dolgozó és soha nem lankadó munkatársaink előbbre vitték és előbbre viszik ma is. Tudjuk, hogy a jövő sok nehézséget és bi­zonytalanságot rejt magában, de az bizonyos, hogy lapunk szerkesztőségét és munkatársi gárdáját csüggedést nem ismerve és továbbra is Entz Ferenc és a többi nagy agrár férfiú szellemében munkálkodva fogja találni. Befejezésül pedig idézzük Entz Ferenc buz­dító sorait, amelyekkel a Borászati Füzete­ket megindította: „Fel tehát hazám boros gazdái! Mi is száz­ezrek vagyunk! Tekintsünk a méhek eszélyes és szorgalmas népére s követve őket nem ma­radhat el a siker, mely milliókra rúg s amely­nek birtokában nemcsak mi magunknak, ha­nem egy országnak lehetünk támaszai, hasz­nos polgárai." A hetvenötödik újév alkalmával is Entz Ferenc szellemében kívánunk boldog újévet minden magyar szőlősgazdának. » M »• t M m c n t !• n­ A hordót kíméli A bor zamatját megóvjál kéncsövek „AURORA" Vegyipari Re«T„ Nagyvárad, Téglanyár-UI. 16* Burás:/, at! Lapok 1. szám oQRIAFLANYKOCSIK Kifogástalan állapotban, minden nagytagban, b­erend­ek­erkezettel K­ 423 Tartánykocsi és Borforgalmi R.-T. / j é­s Wleizger Róbert és Társa Ottímközössége Budapest, VI. Szer., Eötvös-u. 25/a. száír faviratcim „í¥i«t*­jeriu»" Tel.: 122-431, 124-220 1¥5 millió lil bor Európa idei termése A római Nemzetközi Mezőgazdasági Inté­zet összefoglaló jelentést adott ki az 1942. év borterméséről. A francia termést 50 millió hl-re becsülik a tavalyi 42,5 millió hl-rel szem­ben. Az olasz termést a tavalyi 36 millióval szemben 38 millió h­bre teszik, Spanyolország­ban 17 millió hektoliter bor termett. A román termést kielégítőnek tartják, a por­tugál termés 6,7 millióra becsülhető. Jó eredménnyel járt a görög szüret. Svájc 775.000 hl-tért szüretelt a tavalyi 850.000 hl-rel szemben. A szerbiai borvidéken igen jó volt a termés. Algírban 15.000­ hl borra számí­tanak. Tuniszban kedvező volt a szüret. A római Nemzetközi Intézet mindent egybe­vetve, 175 millió hektoliterre becsüli az 1942-es európai bortermést, amely a múlt évi ered­ménynél 8 százalékkal, az 1940. évinél pedig 17 százalékkal jobb. Kiskunmajsa idei bortermése. A kiskunmajsai hegyközség jelentése szerint az 1942. évi termés 2600 kat. holdról kb. 19.000 hl-t tett ki. Az átlagos termés alapjául csak 1600 kat. hold szolgál, miután kb. 1000 holdon semmi sem termett. A Gazdák Biztosító Szövetkezete Kápolnás Ödön igazgató és Halácsy Dezső sajtóelőadó szerkesztésében gyönyörű kiállítású, nyolc színben nyomott albummal lepte meg üzletfeleit. Az emlék­album a háborús nehézségek, valamint nehéz anyagbeszerzés ellenére külsejében és tartalmilag méltó a Szövetkezethez. A magyar biztosítási életben ehhez hasonló kiadvány eddig még nem jelent meg. 108 ORKOVET Préselt és szárított seprőt állandóan vásárol a legmagasabb naptáron, pincegazdasági cikkeket és szőlőkártevők elleni védősze­reket legolcsóbban szállít LINDNER DÁNIEL Budapest, V., ALI kormány­ u. 23 Telefon: 119-418 és 119-427 Sürgönyeim: ,,LINDACID" Budapest

Next