Bőripari Dolgozó, 1957 (3. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
Hogyan alakultak szakmánkban a bérek Szakszervezetünk XIV. kongresszusa olyan határozatot hozott, hogy felül kell vizsgálni a bőr- és cipőiparban foglalkoztatott dolgozók bérhelyzetét és javaslatot készíteni a bérek felemelésére Mint ismeretes, a forradalmi munkás-paraszt kormány a múlt év novemberében határozatot hozott, hogy 1957. január 1-én fel kell emelni az alacsony keresetű munkások bérét. A havi 1200 forintnál kevesebbet keresőknél 12—15 százalékkal, a havi 1201—1500 forint között keresőknél pedig 8— 10 százalékkal kell növelni a fizetéseket. Ennek alapján a cipőiparban 10,3 százalékkal, a bőriparban 10,5 százalékkal emelkedtek a havi átlagos keresetek. Ez azt jelentette, hogy a cipőiparban a szeptemberi 1083 forintos kereset 115 forinttal, a bőriparban szintén 115 forinttal növekedett az 1081 forintos kereset — a III. negyedév termelési szintjének elérése esetén. A kisegítő és nem ipari állománycsoportban foglalkoztatott dolgozók bérét a válalatok 800 forintra felemelhették. Sor került a karbantartók bérének rendezésére is. A bőrgyártó iparban foglalkoztatott nehéz fizikai munkások régi — véleményünk szerint jogos — sérelme volt, hogy keresetük elmaradt a vasipariaké mögött. A XIV. kongresszus is foglalkozott ezzel és olyan határozatot hozott, hogy javaslatot kell kidolgozni a vasipari alapbérek alkalmazására. Az Egészségügyi Minisztérium véleménye már akkor megegyezett a mienkkel, mely szerint a bőrgyártó iparban foglalkoztatott dolgozók fizikai igénybevétele eléri, sőt néhány munkakörben túlhaladja a vasipariakét. Szakszervezetünk elnöksége a bőrgyártó ipar problémáit megtárgyalta a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjaival és mint azóta ismeretes, a kormány ennek nyomán olyan határozatot hozott, hogy a a bőriparban foglalkoztatott dolgozók keresetét az 1957. január 1-i béremelésen felül további 14,7%-kal kell növelni. A bőripari munkások átlagbére tehát 1956 szeptemberéhez képest a III. negyedévi termelékenység elérése esetén 25,2 Vp-kal emelkedik. Az iparban foglalkoztatott dolgozók átlagkeresete a múlt év szeptemberéhez viszonyítva az alábbiak szerint alakult: 1956 szept. 1957 márc. Bőripar 1081 1323 Cipőipar 1083 1297 A vállalati arányok természetesen különbözőek. A Táncsics bőrgyárban 31%-kal, a Pécsi Bőrgyárban 24%-kal, a Díszműbőrgyárban 26%-kal, az Újpesti Bőrgyárban 21%-kal növekedtek az átlagkeresetek. A cipőiparban is jelentős az emelekedés. A Duna Cipőgyárban 11,7%-kal, a Divat Cipőgyárban 13%-kal, a Bonyhádi Cipőgyárban 10%-kal nőttek az átlagos keresetek. Alighogy rendeződött a munkások bére, újabb feladat jelentkezett. A fizikai dolgozók keresete elérte, sőt több vállalatnál túlhaladta a művezetők fizetését. Emiatt bérfeszültség jött létre közöttük. Ezt a műszaki dolgozók 1957. március 1-én életbelépő bérrendezésével sikerült megszüntetni. A bőripari műszakiak alapbére 15,3%-kal, a cipőipariaké 16,6%-kal emelkedett. Egyben megtörtént a prémiumfeladatok teljesítéséért járó jutalom beépítése az alapbérbe. A jelenlegi bérrendszer lehetőséget ad arra is, hogy a vállalat rendelkezésére álló prémiumkeretből jutalmazza elsősorban azokat a műszaki dolgozókat, akik a legfontosabb vállalati feladatok elvégzésében a legeredményesebb munkát végezték. Ehhez persze az szükséges, hogy a vállalatok előre meghatározzák a feladatokat, s akkor a jutalom nem lesz „pofapénz” jellegű. Az adminisztratív dolgozók fizetés rendezése 1957. június 1-én lépett érvénybe. A kormány ezzel a határozatával is régóta sérelmes problémát old meg. A bőriparban és a cipőiparban foglalkoztatott adminisztratív dolgozók keresete kb. 14 százalékkal emelkedik. A vállalatok a bérrendezésre keretösszeget kapnak, amelyen kívül a prémiumfeladatok teljesítéséért járó korábbi összeg is az alapbér részévé válik. Külön összeg áll az igazgatók rendelkezésére a célfeladatok elvégzőinek jutalmazására. Mindenütt ügyeljenek arra, hogy az egyes adminisztratív munkakörök között egészséges bérarányok alakuljanak ki, vegyék figyelembe a dolgozók szakképzettségét, szakmai gyakorlatát, szorgalmát, tapasztalatait és a munka elvégzésével járó felelősséget. A bérügyi intézkedésre fordítható keretösszeget nem lehet túllépni. A rendelet helyes végrehajtásához az illetékes szervek új munkaköri bértáblázatot —példatárat — adnak ki. Ez azonban nem sorolja fel az összes vállalati munkaköröket. Ezért a vállalati igazgatókra és az üzemi bizottságokra nagy felelősség hárul a példatárban fel nem sorolt munkakörök bértételeinek helyes megállapításáért. Az adminisztratív dolgozók besorolását, illetőleg az új alapbérek megállapítását a vállalat igazgatója, az üzemi bizottsággal egyetértésben végzi el. Felhívjuk az üzemi bizottságok figyelmét, hogy éljenek a rendeletben biztosított jogaikkal, nehogy megismétlődjenek a műszaki bérrendezésnél előfordult hibák, hogy az egyes vállalatoknál nem vették figyelembe az üzemi bizottságok véleményét. Ahol hasonló magatartást tapasztalnak, azonnal közöljék szakszervezeti központunkkal. Üzemi bizottságaink helyesen teszik, ha a bérrendezés végrehajtásánál igénybe veszik az adminisztratív szakosztály megbízottainak segítségét. A keretösszeg felosztását mindenütt tárgyalják meg az üzemi bizottsági ülésen, hogy egységes, helyes álláspontot tudjanak képviselni. A forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedései elérték céljukat, mert a bőrés cipőipar dolgozóinak reálbére jelentősen emelkedett. Sit Péter önálló szakszervezeti munkái Az elmúlt esztendő utolsó hónapjainak tragikus eseményei— az országot ért sokmilliárdos anyagi veszteség, az eszmei zűrzavar —, világosan bizonyítják, mily súlyos károk származhatnak a munkásosztályra abból, ha nem érvényesül vagy erősen meggyengül a párt vezető szerepe. Valamenynyien meggyőződhettünk arról, hogy párt nélkül nincs, nem létezhet munkáshatalom — hiszen októberben már a népi demokratikus Magyarország léte forgott kockán. — és hozzátehetjük, hogy a munkásosztály pártjának vezetése nélkül nem létezhetnek osztályharcos szakszervezetek sem. Szakszervezetünk nyolc évtizedes harcának sikereit a munkásosztály pártjának eszmei vezetésével vívta ki, s mind magasabbra emelte a szervezett munkások osztályöntudatát. Ma, néhány hónappal az ellenforradalom leverése után, különösen fontos, hogy a párt irányító szerepe mindenütt a legteljesebben érvényesüljön. A múlt hibáit csakis így javíthatjuk ki; az ellenforradalom népellenes befolyását csak így semmisíthetjük meg teljesen. A párt vezető szerepének értelmezése körül sok félreértés volt a múltban és sokan még ma is helytelenül fogják fel ezt a kérdést. Kádár János elvtárs a Szaktanács januári teljes ülésén beszélt a párt és a szakszervezetek viszonyáról. Ez a viszony akkor helyes, ha a pártszervezetek nem úgy tekintik a szakszervezetet, mint egyszerű végrehajtó szervet. A szakszervezetek szervezetileg különálló szervezetek, amelyek átfogják a munkások, műszakiak és alkalmazottak túlnyomó többségét. Helytelen tehát úgy tekinteni őket, mint valami párt jellegű intézményeket, hiszen a szakszervezetek csak iskolái a kommunizmusnak. Az elenforradalom természetesen nem a pártirányítást akarta megjavítani, hanem a munkásosztályt vezető erejétől akarta megfosztani. Tudta, ha a szakszervezeteket a függetlenség jelszavával sikerül elszakítania a párttól, akkor a munkásosztály legnagyobb tömegszervezeteit felhasználhatja saját céljaira, a burzsoázia hatalmának visszaállítására. Mi azt akarjuk, hogy a magyar munkásosztály — köztük a bőripari dolgozóik —, minél előbb felépítse Magyarországon a szocializmust, minél előbb magas életszínvonalat és jólétet teremtsünk. Ez a nagy cél, a dolgozók legfőbb érdekei megkövetelik, hogy a pán eszmei, politikai vezető szerepe egész munkánkban érvényesüljön. A múltban gyakori volt, hogy egyes pártszervezetek határozatokat hoztak az üzemi bizottságok munkájára vonatkozóan. Megszabták mit tegyenek, hogyan hajtsák végre a feladatokat stb. Ahol ily gyámkodó módszerekkel dolgoztak, ott az üzemi szervezetek lassanként valamiféle fiókpártszervezetekké alakultak, leszoktak az önálló munkáról, az önálló gondolkodásról és olyan intézkedéseket, utasításokat is végrehajtottak, amelyek a gyakorlatban helyteleneknek bizonyultak- Sok esetben csak a megadottszempontok“ szerint dolgoztak, s nem figyeltek fel a dolgozók véleményére, észrevételeire, amikor az feltétlenül szükséges lett volna. Erősítik-e az ilyen módszerek a párt tekintélyét? Nem erősítik, sőt gyengítik a párt és szakszervezetek tömegbefolyását. A párt eszmei, politikai vezetését az biztosítja legjobban, ha a szakszervezetekben dolgozó kommunisták szüntelenül magyarázzák a tömegeknek a párt politikáját, ha megértetik velük, mi szolgálja valódi érdeküket, ha meggyőzik őket a párt politikájának helyességéről. Ez persze nehezebb feladat, mint a régi helyzeten jelentősen növeli a szakszervezetekben dolgozó kommunisták és a szakszervezeti bizottságok felelősségét is. Az önállóság megköveteli, hogy a szakszervezetek alaposabban megismerjék a dolgozókat foglalkoztató kérdéseket, többet gondolkozzanak javaslataikon, megkeressék panaszaik orvoslásának lehetőségek, önálló határozatokat hozzanak munkájuk megjavítására. Egyszóval: hathatósabban képviseljék a dolgozók érdekeit, erősebb legyen tömegbefolyásuk, jobban segítsék az egész szocialista építő munkát. Ennek az új munkastílusnak kialakításához nagy segítséget ad nekünk a párt. Üzemi szervezeteink, szakszervezeti aktivistáink igényeljék a pártszervezetek elvtársi segítségét, s igyekezzenek úgy dolgozni hogy minden tettük, minden lépésük erősítse a dolgozók bizalmát, hitét a munkásosztály igaz ügyében. A Duna Cipőgyár pavilonjának részlete az Ipari Vásáron a Bőripari Nemzetközi Szövetség HÍREI Szövetségünk értékelte az 1956. évben lefolyt eseményeket. Elítélte Anglia, Franciaország■ és Izrael együttes támadását Egyiptom ellen, valamint az imperialista háborús gyújtogatók magyarországi ellenforradalmi tevékenységét. Hozzánk küldött üzenetében a világ bőripari dolgozói nevében szolidaritását fejezte ki szakszervezetünk és dolgozói iránt. Elhatározta: szilárdan védi a dolgozók érdekeit, mozgósítja a bőripari dolgozókat a béke fenntartásáért, az algériai és minden más szennyes háború ellen, küzd a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogokért, valamint a nemzeti függetlenségért minden elnyomott országban. Akiért harcolnak külföldi szaktársaink ? FRANCIAORSZÁGBAN az országos bőripari kollektív szerződés megkötéséért folyik a harc. A minimális bérekért, a fizetett ünnepnapokért, a fizetett szabadságért, és az egyenlő bérekért vívott harcok nagyrészt eredménnyel végződtek. A cipőipari kollektív szerződést a munkáltatók nem írták alá, megszakították a tárgyalásokat, hogy kibújjanak a vállalt kötelezettség alól. OLASZORSZÁGBAN tavaly a kollektív szerződés betartásáért küzdöttek, mivel a munkáltatók a vállalt kötelezettségüknek nem■ akartak eleget tenni. Ezenkívül harcot folytattak szaktársaink az üzemi konyhák létesítéséért, a pihenőnapok és a szabadságok biztosításáért, valamint a nők szakoktatásáért és a bérek különbözőségének megszüntetéséért. Floreneben a cipészmunkások tüntettek az eddig elért bérek megtartása mellett, mivel a munkáltatók kevesebbet akartak fizetni. NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN új kollektív szerződést kötöttek, ahol a nők munkáját a férfiakéval látszatra egyenlően értékelik, azonban felemelték a kategóriák számát, és így gyakorlatilag megmaradt a nők és a férfiak közötti bérkülönbség. Jelenleg harcot folytatnak a 45 órás munkahétért. DÁNIÁBAN emelkedett a munkanélküliség. A munkaidő leszállításáért, valamint a bérek emeléséért folyó tárgyalások nem jártak eredménnyel. Egyes helyeken sztrájkba léptek, melyet a kormány törvénytelennek nyilvánított és eljárt a sztrájkolók ellen. BELGIUMBAN az egész cipészipar súlyos válságban van. A munkaidő csökkentéséért folytatnak harcot. FINNORSZÁGBAN az elmúlt évben lefolytatott általános sztrájkban a bőripar is részt vett és 12 márka órabéremelést értek el. Első eset, hogy a nők ugyanolyan öszszegű béremelést kaptak, mint a férfiak. INDONÉZIÁBAN harcot indítottak a béremelésért, a gyermekpótlékért és a halálozási pótlékért, a biztonságosabb munkáért, a gyülekezési jogért, a szakszervezeti sajtóért. INDIÁBAN a Bata Mazdoor szakszervezeteik állandó harcot folytatnak a bérekért, mivel a munkabérek mindig mögötte varrnak a folyton emelkedő áraknak. Nemzetközi munkásszolidaritás A hazánkat ért tragikus eseményekkel kapcsolatban a Szakszervezeti Világszövetség kezdeményezésére szinte valamennyi európai szakszervezeti szövetség, valamint a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó országok szervezett dolgozói segítségünkre siettek. 1957. január 4-én Prágában a Szakszervezeti Világszövetség titkársága határozatot hozott: akciót szervez a magyar dolgozók megsegítésére. Az együttérzés és segítség megnyilvánulását, erejét mi bőripari dolgozók is éreztük. A német, a lengyel, a csehszlovák szakszervezetek több, mint száz bőrös gyermeket üdültettek két-három hónapig. A gyermekek a jó ellátáson kívül sok új ruhát kaptak és felejthetetlen szép élményekkel tértek haza. Nagy segítség volt az Osztrák és a Dán Szakszervezeti Szövetség részéről juttatott egységes élelmiszercsomag is. A lengyel, a német, a román, a bolgár, a szovjet és a csehszlovák dolgozók által küldött nagy mennyiségű élelem és ruhanemű értéke körülbelül 420 000 Ft-ot tesz ki. A segélyakció keretében kapott holmik elosztását az üzemi bizottságok végezték, azon elv alapján, hogy a károsult a nagycsaládos, az alacsonykeresetű és az idős szervezett dolgozók részesüljenek segélyben elsősorban. A segélyakcióból valamennyi budapesti és két vidéki üzemünk részesült. A szakszervezeti központ részéről 120 idős nyugdíjas szaktársnak adtunk élelmiszert és ruhaneműt. Sok, sok dolgozó eljuttatta hozzánk a kapott segítségért szeretetteljes köszönő sorait, amit továbbítottunk az adományozó testvér szakszervezeteknek. A Szakszervezeti Világszövetség részéről kapott tényleges anyagi segítségen kívül nagy erőt adott szervezett dolgozóinknak az az erkölcsi támogatás, mely a különböző országok szervezett dolgozói részéről megnyilvánult nehéz napjainkban. A szervezett bőripari dolgozók és gyermekeik nevében ezúton is forró köszönetünket fejezzük ki a testvéri segítségért, mely hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a rend helyreállta után tovább tudjunk harcolni a bőripari dolgozók jobblétéért. H. K. Szüleik fogadják az NDK-ból érkező gyermekeiket a boldog üdülés után A Német Demokratikus Köztársaságban 3 hónapot töltöttek gyermekeink. Üdülőben laktak, s rendszeres iskolai oktatásban részesültek. A képen: gyermekeink a német elvtársaktól kapott új ruhában A szervezettségről, tagsági díjakról Szakszervezetünk kongreszszusa a múlt év őszén határozatot hozott az üzemi szervezetek önállóságának növelésére. Az elnökség ez év március nyolcadiki ülésének határozata szerint az üzemi tagdíjbevételnek általában ötven százaléka az üzemi bizottságnál marad önálló felhasználásra. Az eddigi gyakorlattól eltérően a jövőben az üzemi bizottság folyósítja a szakszervezeti rendes (szülési, halálozási) és rendkívüli segélyeket, a munkabér jellegű kiadásokat és egyéb költségeket. Ezzel a segélyek kiutalása egyszerűbbé és gyorsabbá válik, s a tagságnak közvetlenebb beleszólása lesz a segélyek kiutalásába. Az idei szakszervezeti költségvetésekben már érvényesül az üzemi bizottságok gazdasági önállósága. A gazdasági felelős havonta köteles beszámolni az üzemi bizottságnak a bevételek és kiadások alakulásáról, a költségvetés végrehajtásáról. Gondoskodni kell arról is, hogy a taggyűléseken a tagságot rendszeresen tájékoztassák a szakszervezet pénzügyi kérdéseiről, a befizetett tagdíjak hovafordításáról. A kiadásokat természetesen mindenütt csak a bevételek arányában lehet eszközölni, s amennyiben növekszik a bevétel, javul a tagdíjfizetési morál, növelni lehet a kiadásokat is — így több jut segélyekre és egyéb, a tagság érdekeit szolgáló célokra. Jelenleg a bőripari üzemek többségében a dolgozók 80—90 százaléka szakszervezeti tag, tehát nem kevesebb, mint az ellenforradalmat megelőző időben. Az ellenforradalomnak nem sikerült szétzilálni sorainkat és ebben az érdem nagyrészt a bizalmiaké, a szakszervezeti aktivistáké. A szakszervezeti tagság azonban nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. Sokain számunkérik mit ad nekik a szakszervezet, ugyanakkor azonban nem fizetik pontosan tagdíjukat, vagy jóval kevesebbet, mint amennyi keresetük után megilletné a szakszervezetet. Egyik legfontosabb feladat most, hogy mindenütt megvitassák a tagszervezés, a tagdíjmorál kérdéseit. Az aktivisták egyénileg beszélgessenek azokkal a dolgozókkal, akik még nem tagjai a szakszervezetnek és figyelmeztessék azokat, akik elmaradtak a tagdíjfizetéssel. Az osztályos tagdíjrendszer szerint félévenként — most június hónapban esedékes — kell végrehajtani az új besorolásokat az előző öt hónap átlagkeresete alapján. Ezt a feladatot a dolgozókkal egyetértésben kell végrehajtani. A bizalmiak minden egyes szakszervezeti taggal beszéljenek. A szervezettség növelése, a jogok és kötelességek pontos teljesítése erősíti sorainkat, egységünket, javára válik a szakszervezet tagságának. Szatmári László