Bőripari Dolgozó, 1958 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

NYÍLT LEVÉL egy ifjú szaktárshoz Kedves ifjú barátom! Hozzád és néhány társad­hoz­­ írom levelemet. Termi­kor a szakszervezetről van szó, gyakran kérded, mire jó, mit ad neked a szakszervezet. Te kérded ezt, aki dolgod végez­tével a gyári fürdőbe mész, majd az öltözőben magadra veszed elegáns ruhádat, az­után a gyári étteremben lete­lepszel az ízlésesen megterí­tett asztal mellé és jóízűen el­költöd a 2—3 fogásos olcsó ebédet. Nagyon örülök, hogy sorsod nem olyan, mint az enyém volt. Nem szívesen emlegetem a ■múltamat, csak éppen okulás­ként. Reggel 7-től este 6-ig robotoltam s közben állandóan lestek a gyáros emberei, a mester, a mérnök, az igazgató. Öltöző, fürdő, ebédlő? Ezeket én nem ismertem a régi gyár­ban. Erre­­nem volt pénzem a tőkésnek. Jó, ha a műhely sarkában a szegre akaszthat­tam foltos gúnyámat s munka után többedmagammal meg­mosdhattam egy vödörben, aminek vizét a kovácsműhely­ben tüzes vassal melegítettük fel. Ha volt mit ennem, azt a műhelyben, nyáron az udvaron egy farakáson ülve fogyasztot­tam el. A szakszervezetnek is kö­szönhető, hogy az a rút világ már csak emlékeinkben él. Összefogtunk szaktársainkkal, jobbá akartuk tenni a sorsun­kat. Tagdíjat is fizettünk, pe­dig akkor minden fillér a ke­nyérre kellett volna. Bíztunk erőnkben, győzelmünkben, s ezért nélkülöztünk és a jobb holnap reményében bíztunk. Hidd el, nagyon keservesen vártam ki a felszabadulást. Sok üldözésben volt részem csak azért, mert jobb életet akartam magamnak és munka­társaimnak. Ma már könnyebben él a munkásember s efelett a szak­­szervezet is őrködik: nem en­gedi, hogy a régi tőkés világ mégegyszer visszajöjjön, sőt azon van, hogy a munkás mi­nél jobban éljen, minél ké­nyelmesebben és biztonságo­sabban dolgozzon. Ezért termé­szetesen sokat kell küzdeni, de ez már könnyebb és hálá­­sabb feladat, mint a nyomor elleni harc volt. Az kell hozzá, hogy mind több és több ember törődjék a közügyekkel, ve­gyen részt a szakszervezet te­vékenységében. A munkások csak erős szakszervezettel ér­hetik el vágyaikat, s a szak­­szervezet akkor erős, ha sok dolgozó kér részt a munkájá­ból Kedves fiatal szaktársam! Gyere te is közénk, állj be a szocializmusért küzdők nagy táborába. Rád is nagy szükség van! Meglátod, nincs szebb dolog, mint harcolni a dolgo­zók közös ügyéért! Szeretettel várlak: Feri bácsi (Újpesti Bőrgyár) JÓL TAKARÉKOSKODTAK a Duna Cipőgyárban és az Új­pesti Bőrgyárban: 132 dolgozó 76 000 forintot, illetve 60 dol­gozó 40 000 forintot gyűjtött össze a múlt évben. Az idén sok új tag lépett be a KST-be. A nyugdíjasok életéből A múlt év elején nyugdíjba ment gyárunk, a Szombathelyi Cipőgyár 28 dolgozója. A bú­csúztatáson megköszöntük odaadó, lelkiismeretes mun­kájukat. Ők csak azt kérték, hogy továbbra is bejárhassanak az üzem­be, és hogy szakszervezeti tagok maradhassanak. Kérésüket teljesítettük. Márciusban velük együtt megalakítottuk a nyugdíjasok baráti körét. A szabályzatot ők maguk készítették. Ez tar­talmazza a tagok szükség sze­rinti megsegítését abból az alapból, amelyet a tagság ha­vonta fizet be, személyenként 5 forintot. Háromtagú vezető­séget választottak, amely in­tézi a tagdíjak beszedését és a segélyezést a tagság vélemé­nye alapján. Segélykeretük gyarapításá­hoz a vállalat igazgatója 1000, az kb. 500 forintot adott. Je­lenleg 2300 forintja van a baráti körnek. Legutóbb 200 forint segélyt fizettek ki egyik társuk halála alkalmával. Időközönként az üb. is folyósít szakszervezeti segélyt 1­2 nyugdíjasnak. Havasi András például 400 fo­rintot kapott, mert a felesége beteg. Az öregek közül néhányan úgy segítenek magukon, hogy minden hónapban a törvény­ben engedélyezett munkaidőt ledolgozzák a gyárban. A baráti kör tagjai minden hónap első szerdáján talál­koznak a gyár klubhelyiségé­ben. Beszélgetnek, intézik kö­zös ügyeiket. h. i. A jó munka erkölcsi és anyagi megbecsülése A Minisztertanács és a SZOT elnökségének közös ha­tározata szerint 1957. II. fél­évétől kezdve a kiváló terme­lési eredményeket elérő dolgo­zókat, brigádokat és üzemeket megfelelő erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesí­teni. A határozat értelmében azo­kat a dolgozókat, akik dec. 31-vel bezárólag az utóbbi 6 hónap alatt az előre meghatá­rozott általános vagy a szemé­lyekre megszabott célkitűzése­ket legjobban teljesítették, az 1958 januári termelési tanács­kozásokon résztvevők jóváha­gyása után ki kell tüntetni a »Kiváló Dolgozót oklevéllel és legalább 1 heti átlagkereseté­nek megfelelő összeggel kell jutalmazni. Az értékelést a műszaki vezetőknek kell elvé­gezniük. A fentiekből látható, hogy kormányunk azokat a dolgozó­kat, akik a termelésben élen­járnak a nyereségrészesedésen felül külön megbecsülésben részesíti. Ezért különös gondos­sággal kell elvégezni az érté­kelést, hogy valóban az üze­mek legjobbjai részesüljenek a kitüntetésekben és a javasla­tok találkozzanak a dolgozók egyetértésével. Ez csak úgy ér­hető el, hogy a javaslat meg­tétele előtt az üzemrészek gaz­dasági és mozgalmi vezetői alapos körültekintéssel mérle­gelik , s erről a dolgozók vé­leményét is kikérik — kik azok, akik a meghatározott célkitűzések teljesítésében át­lagon felüli eredményeket ér­tek el. Üzemeink többségében — ál­talában helyesen — az üzem­részek közti versenyt szerve­zik, s keveset törődtek az egyéni versennyel. Igaz, a dol­gozókkal ismertették a ver­senyre vonatkozó határozatot és a kitüntetés elnyerésének feltételeit, azonban menet köz­ben nem fordítanak kellő gon­dot, figyelmet az elért ered­mények értékelésére. Ez is pa­­rancsolólag írja elő, hogy az értékelésnél figyelembe kell venni az üzemrész dolgozóinak véleményét, akik jól ismerik munkatársaik értékét, szorgal­mát A »Kiváló Dolgozó* verseny­hez hasonlóan az »Élüzem* versennyel sem sokat törőd­tek az üzemek vezetői. Mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a jó munkáért nemcsak erkölyi, hanem anyagi elisme­rés is járul. Minden lehető módon mozgósították dolgozói­kat, hogy legyen nyereség­visszatérítés, de helyes emel­lett az „Élüzem” feltételekről is beszélni a dolgozókkal, hi­szen ők büszkék üzemük ered­ményeire, erkölcsi megbecsülé­sére is. S. F. Erkölcsi bizonyítvány kell egyes munkakörök betöltéséhez Az Elnöki Tanács törvény­­erejű rendeletet alkotott a fon­tos és bizalmas munkakörök betöltéséről A rendelet ki­mondja, hogy 1958. január 1 után fontos, illetőleg bizalmas munkakörbe vagy tisztségbe csak büntetlen előéletű és feddhetetlen személyeket lehet kinevezni, megválasztani, elő­léptetni, áthelyezni vagy­­ al­­kalmazni. A büntetlen előéle­tet erkölcsi bizonyítvánnyal kell igazolni. A törvényerejű rendelet azokra is vonatkozik, akik 1956. október 1 után ke­rültek fontosnak, illetőleg bi­zalmasnak minősülő munka­körbe. Ezektől a személyektől az erkölcsi bizonyítványt 1958. június 30-ig be kell kérni. A kapitalista országokban is hasonló intézkedéssel bizto­sítják az illető államok vezető szervei és tőkései, hogy az ő szempontjukból gazdaságilag vagy politikailag károsnak mi­nősített személyek ne kerül­hessenek fontos vagy bizalmas beosztásba. Emlékezetes, hogy a felszabadulás előtt Magyar­­országon nemcsak az állam­igazgatásban, hanem a gazda­sági élet területén is meghatá­rozott állások megpályázásához erkölcsi bizonyítványt köve­teltek, sőt volt olyan időszak, amikor még munkakönyvet sem állítottak ki erkölcsi bi­zonyítvány nélkül. A felszabadulás után néhány iváéi hatályát vesztette az a rendelkezés, amely meghatá­rozott állások betöltését erköl­csi bizonyítvány benyújtásához kötötte. Kihasználták ezt a le­hetőséget olyanok, akiket poli­tikai, gazdasági vagy más jel­legű bűncselekmények miatt elítéltek. Az ellenforradalom időszakának számos tapaszta­lata bizonyítja ezt. Az utóbbi időben is nem egy esetben megállapították, hogy a társa­dalmi tulajdon sérelmére el­követett bűncselekmények tet­tesei többszörösen büntetett előéletű személyek. Gyakran előfordult, hogy valakit anya­gi jellegű visszaélés (sikkasz­tás, lopás, csalás, leltárhiány stb.) miatt munkahelyéről el­távolítottak, a bíróság elítélte, s büntetésének letöltése után az ország más részében újból olyan munkakörbe helyezke­dett el, ahol lehetősége nyitt a nép megkárosítására. Elsőrendű közérdek tehát, hogy a Magyar Népköztársa­ságban fontos vagy bizalmas munkaköröket, illetve tisztsé­geket csak büntetlen, feddhe­tetlen előéletű személyek tölt­hessenek be. Az Elnöki Tanács törvény­erejű rendelete kimondja, hogy az erkölcsi bizonyítványban csak jogerős bírói ítélet tüntet­hető fel. Az esetleges téves megállapítások helyesbítését a bizonyítvány kiállításától szá­mított 15 napon belül lehet kérni, az elutasító döntés ellen a kérelmező panasszal fordul­hat a legfőbb ügyészhez. Er­kölcsi bizonyítványt csak an­nak kell kérnie, aki vállalatá­tól, intézményétől, hivatalától erre felszólítást kap. Jut­oszláv vendégek látogatták meg szakszervezetünket Szakszervezetünk központi vezetősége és a Divat Cipő­gyár üzemi bizottsága meghí­vására háromtagú jugoszláv szakszervezeti delegáció járt hazánkban. A szabadkai „Első 5 éves tervű cipőgyár dolgo­zóit Hegedűs Margit vb-elnök, Gömöri Nándor párttitkár, Pavelicek Aloj igazgatóhelyet­tes képviselték. A kedves vendégek beszél­getést folytattak a szakszer­vezeti és a vállalati vezetők­kel és a dolgozókkal a Divat Cipőgyárban, a Tisza Cipő­gyárban és a Duna Cipőgyár­ban. Megelégedetten állapítot­ták meg: mindhárom üzemben tiszták, korszerűek a bölcső­dék és a napközi otthonok és messzemenően kielégítik az igényeket. Kifejezték meg­győződésüket, hogy az üzemi bizottságok és az igazgatók a jövőben is jelentős eredmé­nyeket érnek el a dolgozókról való gondoskodásban. A delegáció tagjai megláto­gatták Budapest nevezetessé­geit. Jártak a szakszervezeti központunkban is, ahol Csákó Mihály elnök elvtárssal és a központ munkatársaival kicse­rélték tapasztalataikat. Is­mertették a jugoszláviai mun­kástanácsok munkáját. Látogatásuk nagy örömet jelentett számunkra, mert ez­zel nemcsak a szakma munká­sai, hanem — úgy érezzük — a jugoszláv és a magyar dol­gozók is közelebb kerültek egymáshoz. L. : Mindenkit Érdekel... 1958. január­tól és se­gélyezési rendszer lépett életbe A SZOT elnöksége 1957. ok­tóber hó 26-án határozatot ho­zott a tagdíj munka fogyaté­kosságainak kiküszöböléséről és a tagság köréből felmerül, kívánságok szerint állapította meg az új tagdíj beosztásokat. Az osztályok számát 8-ról 12-re emelte fel. Ez igazságosabbá teszi a tagdíjfizetések rendsze­rét, a tagdíj mértéke jobban igazodik a tényleges kerese­tekhez. Az osztályos tagdíjrendszer tehát bizonyos változásokkal továbbra is érvényben marad.. Fenntartását indokolja, hogy a gyakorlatban jól bevált. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az osztályos tagdíjrendszer mellett az adminisztráció rend­kívül leegyszerűsíthető, a visz­­szaélések s más veszteségfor­rások a minimumra csökken­nek, a kezelése a szakszerve­zeti aktivistákat, bizalmiakat nem köti le túlságosan. A havi tagdíj összegének megállapítása céljából a szakszervezeti tagokat 1958 január hónapban az 1957 januártól decemberig elért átlagkerestüknek meg­felelő tagdíjfizetési osz­tályba kell sorolni. A tagdíjosztályba sorolásnál a teljes bruttó keresetet (alap­fizetés, rendszeresen végzett munkák, rendszeres prémium és pótlék, mellékfoglalkozás­ként vagy második állásként rendszeresen végzett munkák díjazása) kell alapul venni. A SZOT elnöksége a tagdíj­rendszer hiányosságainak ki­küszöbölésével együtt intézke­dett a segélyek felemeléséről is. 1958. január 1-től a szak­­szervezet magasabb összegű segélyeket folyósít. Ezzel az új határozattal a szakszerve­zeti tagdíjnak mintegy 25 szá­zaléka segély formájában ke­rül vissza a tagsághoz. Segélyre csak az a szakszer­vezeti tag jogosult, aki legalább egy éve tagja a szakszervezet­nek, tagsági díját a besorolás­nak megfelelően rendszeresen fizette s nincs semminemű tagdíjhátraléka. A szakszervezeti tag tagsági ideje és a tagdíjátlag megálla­pítása mindenkor a tagsági "könyvben szereplő adatok alapján történik. A határozat szerint a család­tag halála esetén folyósított temetési segély a 15 éves folya­matos tagsággal rendelkező szakszervezeti tagoknál az ed­digi 50 százalék helyett 75 szá­zalék, a 25 éves folyamatos tagsággal rendelkezőknél pe­dig az eddigi 50 százalékról 100 százalékra emelkedik. Ha a tag halálát üzemi baleset okozta, akkor temetkezési se­gélyként a táblázatban feltün­tetett teljes összeg kétszerese folyósítható. Az alábbiakban az 1958. sa Tagútj osztály F­izető. Válasz tíz dolgozónak A Duna Cipőgyár 245/b mű­szak tíz dolgozója panaszt tett a szerkesztőségben, hogy az átállás, az új modellek beve­zetése — jelentős technológiai változások esetén — a dolgo­zók fizetésében gyakran okoz csökkenést. Abból a célból, hogy az át­állásoknál a dolgozók fizetése ne csökkenjen, lépcsős normát kell alkalmazni. Ha például egy kör napi terve 800 pár ci­pő, a lépcsős normát úgy is meg lehet szabni, hogy az első 10 nap alatt napi 100 pár, a második 10 nap alatt napi 600 pár, a harmadik 10 nap alatt napi 800 pár cipő elkészítése legyen a követelmény s ezért a dolgozóknak egyaránt a 800 párért járó bért kell kifizetni. Ha az előírt pár számot a kör nem készíti el, a kereset ará­nyosan csökken. A lépcsős norma ideje alatt is érvényben vannak az állásidőre vonatko­zó rendelkezések. A lépcsős norma végső határa három hónap lehet. A normát az igazgató csak az üzemi bizott­ság hozzájárulásával állapít­hatja meg. Ez a módszer igazságos, mert éppen azért alkalmazzák, hogy az átállásoknál a dolgo­zók keresete ne csökkenjen. nyár 1-én életbe lépett tagdíj- és segélyezési táblázatot is­­merte­tjük. Folyamatos*« K. J. munkaviszonya K. J. 1955. január 2-tól 1956. január 14-ig magánmun­káltatónál (kisiparosnál) dol­gozott. 1950. január 18-án álla­mi vállalathoz került, ahon­nan 1957. augusztus 16-án át­­helyezték a Duna Cipőgyárba. K. J. azt kérdezi a Bőripari Dolgozó szerkesztőségétől, mivel magánmunkáltatónál is dolgozott, s 1956 januárjában 3 napos kiesése volt, folyama­tos-e a munkaviszonya? A Munka Törvénykönyve 5. §-a kimondja, hogy a Mt. kö­telező minden munkáltatóra és minden munkaviszonyban álló dolgozóra. Ebből követ­kezik, hogy mind az állami vállalatoknál, mind a magán­­munkáltat­ónál alkalmazott dolgozó munkaviszonyának fo­lyamatosságát nem szakítja meg a munkaviszony 1953. szeptember 1-e utáni, 30 nap­nál kevesebb ideig tartó szü­neteltetése. K. J. szaktárs 1953. január 2-től 1956. január 14-ig egyházamban dolgozott. Ez­után 3 nap szünet következett újabb elhelyezkedéséig (újabb munkaviszonyáig), de ez nem haladta meg a Munka Tör­vénykönyvében megengedett 30 napot, tehát munkaviszo­nya 1953. január 2-tól folya­matos. A szülési és temetkezési segélyeket 1958. január 1-től az alábbi táblázatok szerint kell folyósítani: 1. SCO 5.— Ft VII. 1901—2.­ 30.— Ft II. 601— 900 7.— Ft VIIi. 2201—2600 25.— Ft III. 901—1200 10.— Ft IX. 2801—3000 23.— Ft IV. 1201—1400 I0.— Ft X. 8001—3600 35.— Ft V. 1401—1600 35.— Ft XI. 3601—4000 38.— Ft VI. 1601—1900 17.— Ft XII. 4001— 50.— Ft »J* jogfenntartó bélyeg 3 Ft »T« tanulóbélyeg 2 Ft SZÜLÉSI SEGÉLYEK ra«iUJo»ztél: 1— óév 6—10 év 11—20 év 21 év felett 1—II. 150 170 190 220 III. 160 180 200 530 IV. 170 190 210 250 V. 180 200 220 370 VL 200 220 240 290 VII. 220 240 260 320 VIII. 240 260 280 250 IX. 260 280 300 290 X. 280 300 320 410 XL 300 320 340 440 XII. 320 340 360 470 TEMETKEZÉSI SEGÉLYEK i'agdijeszk­ly l—6év 11 —10 év 11—20 év 21 —30 év .11 év felett I—II. 250 300 350 450 550 vi. 260 310 360 460 560 iv. 270 320 370 470 370 V. 280 330 380 480 580 VL 290 340 390 490 390 VII. 300 350 400 500 fOO vili. 310 360 410 510 Í10 IX. 320 370 420 520 6J0 X. 330 380 430 530 630 XI. 340 390 440 540 640 XII. 350 400 450 550 650 Németországi jegyzetek Külföldre utazni mindig nagy élményt jelent, hát még baráti országba! Ennek a nagyszerű érzésnek lettem részese, ami­kor szakszervezetünk elnök­sége megbízásából egy három tagú delegáció tagjaként az NDK-ba látogattam. A küldött­ség feladata a német szakszer­vezeti munka tanulmányozása, a magyar és a német szakszer­vezetek közötti barátság elmé­lyítése, és a tapasztalatok ki­cserélése volt. A Német Demokratikus Köz­társaság a második világhábo­rú után úgyszólván porig le­rombolt, iparral, bányászattal alig rendelkező szegény ország volt. És milyen ma? Fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező, virágzó népi ál­lam! Ez hatalmas erőfeszítés, óriási építőmunka eredménye, szüntelen harcban született, amelyet az NDK munkásosztá­lya vívott és vív jelenleg is sikeresen, az imperializmus közvetlen árnyékában. Egy példát erről: A berlini­­Goldpunkt" cipőgyár nyugat Berlinben lakó volt tulajdonos­­nője nemrég levelet intézett a gyár vezetőségéhez, melyben visszakéri a gyárat. A levélre a dolgozók kollektíváj a válaszolt, számokkal és képekkel doku­mentálva a fejlődést, amely végbement a gyárban. Ez az az erő, amely képes volt 12 év alatt ilyen eredményt elérni. Szakszevezet életü­k erős és e­reséges. A dolgozók 96 száza­léka szervezett. Olyan gyár­ban is voltunk (a zeitzi bőr­konfekcióban), ahol 100 száza­lékos a szervezettség. Minden gyárban nagyon sok régi szer­vezett dolgozóval találkoztunk, beszélgettünk, akik nagyon ér­deklődtek a magyar szervezett dolgozók életéről, egységéről. Mindenhol megkérdezték: az októberi ellenforradalom után nincs-e bántódásuk a szervezett dolgozóknak; a magyar mun­kásosztály kiheverte-e már az ellenforradalom által okozott károkat. Ott tartózkodásunk alatt éreztük és tapasztaltuk azt a szeretetet, megbecsülést, ame­lyet a német munkások tanúsí­tanak a magyar munkások iránt. Érdekli őket a magyar nép munkája, küzdelme, a szo­cializmus építésében elért ered­ményei. A textil-, ruha-, bőr­és cipőipari szakszervezet csak­nem 400 ezer tagot számlál. Felépítése, kisebb-nagyobb el­térésekkel azonos a mi szak­­szervezetünk felépítésével. Te­kintélye igen nagy, akár az egyes gyárak üzemi bizottsá­gai, akár a felsőbb szerveket veszem. Ami legjobban meg­ragadott bennünket, az a dol­gozók szociális, kulturális igé­nyeinek legmesszebbmenő ki­elégítése volt. Minden gyárban, ahol vol­tunk, korszerűen felszerelt, különböző besugárzó készülé­kekkel ellátott tökéletes or­vosi rendelőt találtunk, és kü­lön mindenhol fogorvosi rende­lőt. Bölcsődék, óvodák, iskolai napközik vannak a nagyobb gyárakban (weissenfelsi cipő­gyár, Neustadt Glewe bőrgyár). Mindenhol nagyon jól felsze­relt konyhát és ragyogó tiszta, szép éttermet láttunk. A né­met munkások nagyon megbe­csülik ezeket a létesítményeket, sehol sem láttunk összefirkált falakat, asztalokat, vagy meg­faragott székeket. Ugyanezeket mondhatom el kulturális léte­sítményeikről is. Modern fel­szerelésű klub szobák, könyv­tárak, olvasó szobák vannak mindenhol. Az ifjúság ezekben a klubokban minden kulturális igényeit kielégítheti. Rendelke­zésére áll a rádió, a magneto­fon, a televízió stb. Láttunk tengerparti üdülőket, beteg­ség megelőző gyógyszanatóriu­­mot. Minden egyes üzemben, ahol jártunk, azt tapasztaltuk, hogy az üzemi szakszervezeti bizott­ság, a pártvezetőség, az ifjúsá­gi vezetőség, és a gazdasági ve­zetők között nagyon jó az együttműködés, és ami lénye­ges, kölcsönösen megbecsülik egymást, így eredményesen tudják megoldani a különböző feladatokat, problémákat. Nagy gondot fordítanak az ipari ta­nulók szakmai oktatására, és ezzel biztosítani tudják a szak­munkás utánpótlást. Az NDK-ban tett látogatás hasznos volt. Szeretettel vár­juk a januárban hozzánk érke­ző német delegációt s úgy hisz­­szük, látogatásával tovább erő­södik a német és a magyar dol­gozók barátsága. Fekete János

Next