Bőripari Dolgozó, 1959 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
BIZALMIAK FÓRUMA A bizalmi tanfolyam segíti munkánkat A felszabadulás után a szakszervezeti bizalmiak szerepe a szakszervezet életében döntő mértékben megváltozott. Míg a kapitalista időszakban a szakszervezeti bizalmiak a bérek és a dolgozók anyagi helyzetének jobbátétele érdekében vívtak harcot, addig ma megváltozott körülmények között sokkal többrétű feladatot kell megoldaniuk. Az elmúlt években sokat mondtuk: a legfontosabb a szakszervezeti munkában a bizalmi. Üzemünkben, a Táncsics Bőrgyárban is megindult a bizalmiak továbbképzése. A továbbképzés folyamán olyan anyagot kapunk az előadóktól, ami ténylegesen a gyakorlati munkában elsőrendűen fontos. Ha csak az első két előadás anyagát nézzük, akkor megállapíthatjuk, mi a különbség a régi és a mai szakszervezeti munka között. Sok kérdés tisztázódott, ami a bizalmiaknak feltétlen egy nagyobb elvi szilárdságot adott, hogy a csoportban levő demagóg és nem mindenben velünk egyetértő dobozokkal eredményesen tudjunk vitatkozni. Ha a többi előadás anyagát vizsgáljuk, a társadalombiztosítás, a munkavédelem, a szociális ésegyéb juttatás kérdését, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a bizalmiak a munkájukat a dolgozók érdekében hatékonyabban tudják elvégezni. Nálunk a bizalmiak csaknem 80 százaléka hosszú évek óta végzi munkáját, azonban mégsem mondhatjuk, hogy ismerjük jól a szakszervezeti munka elvi és gyakorlati kérdéseit és épen ezért szükséges a tanfolyamon való részvételt Mojzes Gyula, a szocialista munkáért érdeméremmel kitüntetett bizalmi. A bizalmi munka hivatás Szív, szeretet és áldozatvállalás kell a bizalmi jó munkájához. Nyugodtan mondhatom ezt, mert a több éves tapasztalatom erre feljogosít. Amikor évekkel ezelőtt a tagság választása rámesett, igyekeztem a bizalmukba férkőzni. Ma is azt vallom, hogy ha egy dolgozó bármilyen apró-cseprő kérdésben fordul a bizalmihoz, azért teszi, mert orvoslást vár. A bizalmi pedig még a legjelentéktelenebbnek látszó esetben sem mondja azt: nem érek rá, majd holnap elitélem. Ilyen esetben a dolgozó bizalma megrendül, s ha gyakrabban megesik vele az ilyesmi, teljesen elveszíti bizalmát. Ha viszont azt látja, hogy a bizalmi készségesen végighallgatja és nyomban intézkedik, akkor is közelebb kerülnek egymáshoz, ha valamilyen oknál fogva nem sikerült a kívánságát teljesíteni. Persze ilyen esetben nem kell szépíteni a dolgot, hanem őszintén megmondani, miért nem lehetett elintézni. Mondhatom, nagyon jól esett, amikor őszintén elmondtam a dolgozóknak az esetet, megköszönte fáradozásom akkor is, ha nem vezetett eredményre. Gyakran megesik, hogy a munkást valami izgatja és ilyen esetben ingerült hangon adja elő sérelmét. Ha viszont úgy látja, hogy a másik oldalról udvarias választ kap és művelt emberhez méltóan kezelik, hamarosan lecsillapodik, sőt még bocsánatot is kér a helytelen hangért. Igen fontos a csoport tagjainak alapos megismerése. A bizalmi érdeklődjék nyugodtan a családi ügyek iránt — különösen a fiataloknál —, de sohasem legyen tapintatlan. Jól esik minden szülőnek, ha csak egy-két szóval is megkérdezi: hogyan tanulnak a gyerekek, s ha valaki beteg a családban, érdeklődjön. Az új tagdíjbesorolás nagy és felelősségteljes munkát jelentett számunkra. Az új besorolás csak akkor lehet eredményes, ha minden egyes dolgozóval személyesen elbeszélgetünk. Ez pedig elősegítette: minél jobban közelebb kerüljünk csoportunk tagjaihoz, megismerkedjünk gondjaikkal, örömeikkel egyaránt. Saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy a tagság zöme igen helyesen látja, hogy a szakszervezettel szemben nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. Pedig úgyszólván a legtöbb esetben emelkedett a tagdíj. Ez viszont örvendetes, hisz azt jelenti, hogy növekedett dolgozóink átlagkeresete is. Viszont hiba lenne, ha egyoldalúan csak arról beszélnénk, ami jó munkánkban. Akadtak néhányan olyanok, akik nehezen vették tudomásul az új besorolást. Így aztán ezekkel az emberekkel hoszszabban kellett beszélgetnünk, hogy közös nevezőre jussunk meggyógyult-e. Noha a tagdíjbeszedést nem tartom elsődleges feladatnak, csoportunkban még sincs elmaradás. Fokozatosan rávezettem az embereket, hogy fizetés után ők keressenek fel, hogy rendezzék a tagsági díjukat. Olyasmi is előadódott már, hogy valamelyik dolgozó egy hónapban kétszer akart fizetni. A bizalom tehát kölcsönös és ezt kötelességünk végig megőrizni. Nincs nagyobb öröm, mint önzetlenül dolgozni mindnyájunk boldogulásáért. SZABÓ ANNA, bizalmi, Szegedi Szőrmeárugyár, velük. Ahhoz, hogy meggyőzően érveljünk, fontos az állandó és rendszeres tanulás. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítok a most meginduló tanfolyamoknak. Különösen az új munkaügyi rendelkezések megvitatásának tulajdonítok nagy jelentőséget. Basics Ferencné bizalmi, Szegedi Cipőgyár Tagdíjbesorolás tapasztalatai II m ésfél évtizeddel ezelőtt a Tatai Cipőgyárat, mint a Tóth Gyula-féle magánvállalkozást emlegették. Meg is volt az alapja. Az 1930-as években még csak egy papucsokat előállító kóceráj volt az egész, s néhány munkást foglalkoztatott. A háborús téboly következtében konjunkturálisan növekedett a munka. Tóth úr ugyanis összeköttetései révén hadirendelést kapott, melynek igyekezett is eleget tenni. Úgy látszik, az üzlet jól bevált, mert már 1941-ben terjeszkedni próbált. Az addigi földszintes épületre emeletet húztak. Ekkor már több, mint százan dolgoztak az üzemben. Noha a tulajdonos busás haszonhoz jutott, a vállalkozás mégis csődöt mondott. Az üzem tulajdonosának azonban arra kiterjedt a figyelme, hogy a felszerelését megmentse, ezért a gépeket jobbra-hála dugdosták. A felszabadulás után a tőkés újra megindította a termelést. Lényeges változás azonban csak az államosítás után következett. A durva bakancsok helyett áttértek a klameros cipőgyártásra. Ekkor jobbára még csoportosan folyt a termelés és napi 800 pár Cipőt készítettek. Napról napra fokozatosan nőtt, izmosodott az üzem. Mégis 1956. első negyedében a minisztérium elrendelte az üzem leállítását, mondván, korszerűtlen, elavult vállalat, kár a további beruházásért. Úgy tervezték, hogy a vállalat tervét átruházzák egyik nagyobb gyárra, amely váltóműszak beállításáént pótolná a termelést. Hozzá is láttak mindjárt a termelés csökkentéséhez, és abban az időben mindössze 320 pár cipőt állított elő a még megmaradt 100 fő. A munkások, az igazgató, a párt és szakszervezet sehogyan sem tudtak belenyugodni a felső döntésbe. Az üzem dolgozói a legzavarosabb időben is kiállták a próbát. Az ellenforradalom alatt senkinek még a hajaszála sem görbült meg. A munkások mindennap bejártak és egymás között latolgatták az eseményeket, boncolgatták a jövőt. A párt szava e vészterhes napokban is eljutott a legjobbakhoz és a munkástanács irányítását is a becsületes dolgozók látták el. Amikor a nagy munkanélküliség, kilátástalanság gondolata gyötörte az embereket, a tataiak józanul ítélték meg a helyzetet. Tisztán látták, hogy a kifosztott raktárak feltöltése életbevágó kérdés, de ehhez szükség van minden egyes munkáskézre. Ekkor vetődött fel a gondolat: saját erőből bankhitel útján modernizálják az üzemet úgy, hogy a meglevő embereken túl még százakat foglalkoztassanak. Elgondolásukat ismertették a felettes szervekkel, akik jó minőségű munkájukra való tekintettel támogatták azt. Néhány hónap leforgása alatt bankhitellel födémcserét hajtottak végre és biztonságosabb lett a munka. Bár ezzel egy időben igen mostoha körülmények között dolgoztak, a termelésük mégis napi 600 párra emelkedett. Minden egyes dolgozó szívügyének tekintette a vállalat sorsát és minden igyekezetével arra törekedett bebizonyítani igazukat. Az álhatatos munka meghozta gyümölcsét. Az elmúlt nyáron egy új futószalagot kaptak, és napi termelésüket 1200 párra emelték. Természetesen ennek megfelelően a létszám is megháromszorozódott, jelenleg 356-an dolgoznak a vállalatnál. Bár a dolgozók 70 százaléka nő — főleg fiatal leány — akik között mindössze 24 százalék a szakmunkás, mégis kevés gyár büszkélkedhet olyan minőséggel, mint a tataiak. Az igazgatóság minőségi versenyéhez csatlakoztak és jelenleg 91 százalékban elsőosztályú cipőt termelnek. Gyártmányaik egyre növekvő aránya exportra megy, nem is csoda, hisz a tatai cipőt szeretik az idegen államokban. Mindezek után tehát szinte természetes a kérdés: ha ilyen sok a fiatal és kevés a szakmunkás, hogyan tudják jó minőségben teljesíteni a tervet? Nos erre Lengyeltóti József iberelő adja meg a választ: — Tizenhat éve dolgozom a vállalatnál. Nem mondom a többi szaktársammal együtt rosszul érintett a gyár leállításának híre. Mindenáron be akartuk bizonyítani, hogy bűn lenne leállítani, és, hogy sikerült, azt az 1200 páros termelés bizonyítja, és az, hogy a korábbi 100 fővel szemben ma már közel 400 embernek nyújt állandó munkát, megélhetést. Jövőre pedig már közel 500-an leszünk. Szakasits Istvánná tűzőnővel pedig a szakszervezeti taggyűlés szünetében ismerkedtünk meg, majd meglátogattuk munkahelyén is. Az ott látottak nyomán még az avatatlan is megérti jó eredményeik titkát. »Szaki« néni — így becézik Szakasitsnét — erről így beszél: — Tavaly nyugdíjba mentem, de amikor férjem váratlanul elhunyt, elviselhetetlen volt számomra a magány, újra bejöttem enyéimhez — így nevezi dolgozótársait. — Szívesen fogadtak, hisz a szakmunkásokban nem bővelkedünk. Örülök, hogy hasznos munkát végezhetek. — Arra is megkért ez a jóságos, vígkedélyű munkásaszszony, hogy Nagy Istvánnéról és Baranyai Imrénéről is emlékezzek meg, mert ő nevelt belőlük tűzőnőt és büszke eredményeikre. Növekvő ütemben világos, hogy kicsi a régi dolgozók aránya. Azonban meglepő, hogy a gyár kapuján belépő fiatalok milyen hamar megszokják a rendet, fegyelmet A titok nyitja egyszerű. A régiek elbeszélgetnek velük az elmúlt nehéz időkről, a szakma idényjellegéről. Sőt azt is elmondják: az ellenforradalom előtt az üzem felszámolás alatt állt Most, hogy kiérdemelték a bizalmat, és tovább fejlődhettek kötelességük jól dolgozni. A későn jövés és igazolatlan hiányzás szinte ismeretlen fogalom. A társadalmi ellenőrzésnek mély gyökerei vannak. — Bárcsak máshol is így lenne. — A legújabb dolgozó sem rest visszaadni a cipőt, ha hibát fedezett fel rajta. Ez Tatán olyan természetes, mint hogy a nap felkel és lenyugszik. Noha az évi nyereségtől most nem lesz vastag a tataiak borítékja, elégedetlen hanggal az üzemben nem találkoztam. Minden munkás tudja, hogy az utóbbi másfél év alatt egymilliókétszázezer forintot költöttek üzemükre, és még közel másfélmilliót költenek. Hátra van még a mosdóöltöző építése. A távlati tervben pedig ebédlő és konyha létesítése szerepel. A tataiak azt tartják, aki szorgalmas, az boldogul, megtalálja szerencséjét. Abrankó Endre Ujj gyér születik Tatán s MIT MOND AZ A nyereségrészesedéssel kapcsolatos egyes kérdések 1. A nyereségrészesedés nem munkabér, hanem jutalom jellegű juttatás, ezért például az átlagkereset kiszámításánál, a társadalombiztosítási szolgáltatások megállapításánál, a társadalombiztosítási járulék fizetésénél figyelembe venni nem szabad. 2. A nyereségrészesedés felosztásának módszerét és elveit az üzemi tanács határozza meg, amelyet a vállalat igazgatója köteles végrehajtani. A dolgozók a nyereségrészesedési szabályzatban foglalt feltételek alapján az abban megjelölt mértékben jogosultak nyereségrészesedésre. 3. A nyereségrészesedéssel kapcsolatos vita nem kizárólagosan egyeztető bizottság hatáskörébe tartozó munkaügyi vita, így a vállalati egyeztető bizottság, illetve a területi egyeztető bizottság, vagy a bíróság döntésre jogosult a következők szerint: a) elrendelheti a nyereségrészesedés kifizetését, ha azt nem a szabályzatnak megfelelően fizették ki (például: a dolgozót a szabályzat szerint három heti munkabére illeti meg és részére csak két heti munkabért folyósítottak ezen a címen); b) vizsgálni lehet azt a kérdést is, hogy a dolgozó esetében fennállanak-e azok az indokok, amelyek alapján a nyereségrészesedés kifizetését a szabályzat értelmében megtagadták (például: ha a dolgozót nem illeti meg nyereségrészesedés akkor, ha fegyelmi büntetést szabtak ki, volt-e ilyen fegyelmi határozat); c) ha a dolgozót a szabályzat alapján a vállalat igazgatója, vagy más, a szabályzatban meghatározott szerv a nyereségrészesedésből kizárhatja, illetve annak összegét csökkentheti, az esetben vizsgálni lehet, hogy a dolgozó a terhére rótt cselekményt elküszvette-e, vagy sem. 4. A nyereségrészesedéssel kapcsolatos viták minél gyorsabb eldöntése érdekében helyes, ha a szakszervezeti bizottság a beérkezett panaszokat még az egyeztető bizottság tárgyalása előtt megvizsgálja és amennyiben indokoltan — a hatáskörükbe eső kérdésekben — intézkedik a panasz orvoslásáról. 6. Ha a vállalatnak az egyeztető bizottság, területi egyeztető bizottság vagy beírálat határozata, alapján valamely dolgozó részére nyereségrészesedést kell kifizetni, és az a nyereségrészesedés céljára engedélyezett keretből már nem fedezhető, akkor a vállalat igazgatója a megítélt öszszeget más jutalmazási keret (például: igazgatói alap jutalmazásra felhasználható része) terhére köteles kifizetni (Megjelent a Munkaügyi Közlöny 19. számában.) Az üdülési munka tapasztalatai A nyáron már tizedik évébe lép a szervezett üdültetés A jó gazda év elején számadást csinál, számba veszi az elmúlt esztendő eredményeit, és szeme máris előre, a jövőbe tekint. Most annak az évnek küszöbére léptünk, amikor tízéves múltra tekinthet vissza országunkban a kedvezményes üdültetés. Ha csupán az 1958-as évet vizsgáljuk, örömmel állapíthatjuk meg: általános a fejlődés az üdültetési munkában. Pozitív vonás az, hogy a SZOT üdülőiben dolgozóink tíz százaléka pihente ki fáradalmait — a vállalati üdülőben pihentek nincsenek beszámítva — és több mint 1100 bőripari dolgozó gyermeke élvezhette a nyár örömeit a Balatonnál, vagy hazánk más tájain. — Vidékiek a fővárosban. — Szakszervezeti bizottságaink is ügyeltek arra, hogy az elnökség határozata érvényesüljön a beutaltak kiválogatásánál, így 68,5 százalék fizikai, 10,5 százalék műszaki és 21 százalék egyéb beosztású dolgozó kapott beutalót. A nők aránya a termelésben elfoglalt helyük szerint megközelítette a 60 százalékot. A szociális összetétel arányának betartásánál gondos munkát végeztek a Bőrtexben és a Pécsi Kesztyűgyárban. Megfelelő összetételt biztosítottak a Pécsi Bőrgyáriak, valamint a Tisza Cipőgyáriak. Nem mondhatjuk ezt el a Táncsics, Újpesti és a Finombőrgyárakról, valamint a Bőrkonfekcióról. Részben sikerült érvényesíteni azt az elvet, hogy lehetőleg azok üdüljenek, akik még eddig beutalót nem kaptak. Örvendetes dolog, hogy iparágunk tovább fejlődik, s egyes üzemekben a létszám is szépen felduzzadt. Ezek figyelembevételével ez évben növeljük a beutalók számát a Berlex Cipőgyárban, Duna Cinfi gyárban, Etnomboltgyárban, Minőségi Cipőgyárban, Tisza Cipőgyárban, Szigetvári és Szombathelyi cipőgyárakban. Szakszervezeti bizottságaink feladata, hogy ez évben mélyrehatóbban foglalkozzanak az üdülési munkával. Törekedniük kell arra, hogy minél több házaspár együtt tölthesse szabadságát. A szociális összetételt szintén tovább kell javítaniuk. Nagy körültekintést és gondosságot igényel a külföldön nyaralók kiválogatása. Valóban az arra érdemesek kerüljenek el a baráti államok legszebb üdülőibe. A tízéves üdülési évfordulón bátran mondhatjuk el: alkotmányunk idevonatkozó pontját becsülettel teljesítettük. A K.S.T fejlődése a Csepeli Szőrmében A takarékosság a tervgazdálkodás velejárója. Nemcsak a népgazdaság, hanem az egyének is áldásosnak tartják a forintok félrerakását. A Csepeli Szőrmében még 1955- ben alakult meg a K. S. T. 35 taggal. A következő évben már 86 dolgozó gyűjtögette pénzét. Az ellenforradalmi zűrzavar némileg akadályozta a mozgalom fejlődését, mert a tagok száma 70-re apadt. Év végére 34 500 forint került kiosztásra. 1958-ban pedig már 182 tagja volt a K. S. T.-nek, s összesen 147 690 forintot takarítottak meg. A dolgozók a takarékosság előnyeit évközben is tapasztalták. Cshubert Gyuláné kesztyűvarrónő 2500 forint kölcsönt vett fel lakásátalakítás céljára. Rusz János szabász hasonló céllal szintén 900 forintot kapott. A legboldogabb talán mégis Boros Géza KISZ- tag volt, aki 2400 forintot gyűjtött össze, és egy hízott disznóval lepte meg szüleit. Teljesen érthető tehát, hogy az újévre eddig már 214 dolgozó jelentkezett a K. S. T.-re, s remélhetőleg a megtakarított összeg is túlhaladja a tavalyit.