Bőripari Dolgozó, 1960 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

VILÁG proletarian egyesülteteki ÁRA 40 FILLÉR 1960 JANUÁR VII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Képek a Simon Ferenc Tanintézetből Az idősebbek közül ki ne emlékeznék még a rosszemlékű inasidőkre. Ezzel szemben Simon Ferenc Tanintézetünkben ma elmélyült tanítás folyik. Az elsőéves tanulók magassszárú goj­­zer cipőket készítenek. Morvai György oktató a sarokfaragás technikáját mutatja be a hallgatóknak. Az a jó szakmunkás tegye a kezét a szívére, aki azt állítja, hogy a múltban az első évben ezt minden tanuló megcsinálta. A lányok is nagy készségről tesznek tanúságot. Na­ponta száz pár felsőrészt készítenek, s mind elsőévesek. A fel­sőrészkészítés minden reszortjával megismerkednek. Szabnak, sirfolnak, kukkolnak, ragasztanak és meg is tűzik a felsőrészt. Az oktatók különösen dicsérik Pál Elvira matyólányt, aki na­ponta negyven párat megtűz, de nem sokkal marad mögötte Nagy Erzsébet sem.­­ A másodévesek pedig már a technikai cipőcsinálást sajá­títják el. A fiúk minden tudásukat összeszedik, hogy a lányok által készített 100 páros napi adagot ők is elvégezzék. Imecs István és Mészáros Ferenc a fára húzógépen dolgoznak. Az ipar 1960. évi feladatairól nyilatkozott Barabás Bálint iparigazgató Mielőtt az előttünk álló fel­adatokról szólnék, nem árt visszatekinteni a múltra. Az elmúlt évben nemcsak a terv­­faladatokat teljesítették válla­lataink dolgozói — a termelé­kenység kivételével —, hanem jelentősen fejlődtek az igazga­tósághoz tartozó iparágak. E fejlődés elérésében komoly szerepe van a párt 1959. már­ciusi határozatának, melyre a dolgozók tettekkel válaszoltak. Ennek alapján a cipőipar­ban például terven felül körülbelül 400 ezer pár ci­pőt gyártottak. Ezzel pár­huzamosan az export ter­vet is körülbelül 130 ezer párral teljesítették túl. A bőripar éves tervét érték­ben több mint 5 százalékkal túlszárnyalta. Ugyanez vonat­kozik a szőrmeruházati iparra, de a szőrmeiparra is, mely 100 százalék felett teljesítette fel­adatát. A bőripar a színskála további növelésével ért el ko­moly eredményt. Vállalataink ma már több mint 100 féle színt gyártanak. Az elmúlt év első felében sok vita folyt akörül, hogy a hasítékbőröket milyen célra használjuk fel A különböző szinten folyó vita eredménye­ként majdnem minden üze­münkben megkezdődött a hasí­tékbőrökből készült cipők gyártása. Ezen cipők nemcsak ízléses és tetszetős kivitelben kerül­tek gyártásra, hanem olcsóbb áron hozták forgalomba, me­lyeket a lakosság igen megked­velt. Az évi feladatokat az alábbi pontokban jelölném meg — mondotta: 1. A lehetőségeket kihasz­nálva, a lakosság igényeinek kielégítése minőség, és válasz­ték szempontjából. 2. A termelés gazdaságossá­gának javítása, a termelékeny­ség növelése. Ennek érdeké­ben:­­ a) a műszaki színvonal to­vábbi fejlesztése, b) minden téren való takaré­kosság — elsősorban az im­portanyaggal való takarékos­ság — fokozása, c) az export terv túlteljesí­tése, d) a nehéz munkák további könnyítése érdekében a mun­kakörülmények javítása és a kisgépesítés elterjesztése. Bőrgyárainkban igen fontos a kapacitások még jobb ki­használási lehetőségének feltá­rása, a készbőrök importjának hasznosítása érdekében. Nagy súlyt helyezünk to­vábbra is a választék biztosí­tása mellett gyártmányaink minőségének javítására. Itt a legfontosabb bőrgyáraink ter­mékeinek javítása, mint pél­dául az egyenletes színbőrszé­­lek megfelelő megmunkálása, keményáruknál a könnyű, haj­lékonyabb fajsúlyú termékek biztosítása. Az 1959-ben elért átlagszortimentek, illetve ke­reskedelmi I-es részarányok további növelése. A gépi felújításokról meg kell­­jegyezni, hogy a cipőipar­ban az elmúlt évihez hason­lóan fog folytatódni. Ennek alapján a cipőipar gépi felsze­relése, korszerűsége eléri a nemzetközi színvonalat. Saj­nos, nem mondható ez el bőr­gyárainkról. Ezért különösen fel kell hívni a vállalatok fi­gyelmét a saját erejükből való lehetőségek megvalósítására, mivel erre különböző források lehetőséget adnak. Ezért kérem a mozgalmi szervek vezetőit: minden ütemben szorgalmazzák,­­ hogy ezek a lehetőségek felső határáig meg is való­suljanak. Ezek szorgalmazásával csök­kenthetjük a baleseteket, ja­víthatjuk az egészségvédelmet. Az elmúlt évek eredményei alapján bízok abban, hogy vál­lalataink vezetői és dolgozói is megteszik a szükséges erőfeszí­téseket és a megnövekedett feladatokat nemcsak teljesítik, hanem a legfontosabb mutató­kat túl is fogják teljesíteni, mint például a gumi fél- , tott hasíték, műanyag fej­talp, gumi köztalp, ragasz-­­­sőfolt stb. A bőrgyárakban szorgalmazzák a szállítás gépesítését Legfontosabb feladat a termelékenység növelése Az 1960-as évi feladataink között első helyen kell emlí­teni a termelékenység javítá­sát. Ez annál is inkább fontos, mert a cipőipar technikai fel­szerelése lényegében megfelel a nemzetközi színvonalnak, s a termelékenységben viszont le­maradtunk. Ezt megállapítot­ták azok a külföldiek is, akik az elmúlt év folyamán meglá­togatták vállalatainkat. Ez azt jelenti, hogy a ter­melékenységet a cipőipar­ban legalább 8, míg a bőr­és konfekcióiparokban ugyancsak legalább 5-6 százalékkal kell növelni 1959-hez viszonyítva. Az előbbi kérdéssel szorosan összefügg a műszaki szervezettség további javítása és a kis­gépesítés minél szélesebb körben való végrehajtása. Ennek megvalósítását jelentő­sen elősegíti az újítási mozga­lom további javítása, amit bi­zonyít az is, hogy az utóbbi időben növekedett az újítások száma. A vállalatok gazdasági vezetőin a sor, hogy azokból minél többet megvalósítsanak. Alig akad ma már vezető, aki tagadná a gépesítés szükséges­ségét. Azonban ez a felismerés magában még kevés. A bőrgyárakban is sokat kell tenni annak érdeké­ben, hogy a szállítást, vagy a bőrök kádakból való ki- és beemelését gépekkel vé­gezzék. Ha csak e két területet lehetne teljesen gépesíteni, igen sok fizikai erőkifejtést takaríthat­nánk meg. A takarékos gazdálkodás termelésünkben szintén fontos helyet foglal el. Erre az élet minden területén nagy a lehe­tőség. A mi iparágainkban kü­lönös jelentősége van a maxi­mális anyagtakarékosságnak, annál is inkább, mert a fel­használt anyagok közel két­harmada import eredetű. Ezért igen fontos elsősorban az im­portanyagokkal való takaré­kosság. Ez vonatkozik nemcsak az alapanyagokra, hanem az úgynevezett segédanyagokra is. Növelnünk kell például a hazai gyorsragasztó terme­lését, fokoznunk kell a kü­lönböző bőrt helyettesítő műanyagok felhasználását. Elnökségünk jóváhagyta éves programját Szakszervezetünk Elnöksége ez évi első ülésén jóvá­hagyta éves munkaprogramját. A program meghatározá­sánál a szakszervezetek XIX. kongresszusának határozatai és az MSZMP VII. kongresszusának célkitűzései az irány­adók. A program kiemeli, hogy a szocializmus anyagi alapjainak erősítése érdekében fokozni kell a munka ter­melékenységét, szorgalmazni a munkakörülmények ál­landó és fokozatos javítását, amely az életszínvonal emel­kedését elősegíti. A termelési tömegmunka fő feladatait nyolc pontban határozta meg az Elnökség. A­ nevelő- és tájékoztató munka alapvető feladata az oktatás és a propagandamunka kialakítása. A szakszervezeti bizottságok szervező és irá­nyító munkájának elősegítésére öt fontos feladatot hatá­rozott meg az elnökség. Tervszerűbben, politikusán akar dolgozni az stb. (2) Mit mond a § (2) Újítók fóruma (3) »» « Pofonok nélkül (3) A kultúrotthon ajtaja zárva minden dolgozó előtt (11) A Becsüslet-briffárl (áriái példát imitálnak Az elmúlt év júliusában szovjet példa nyomán alakult meg a vadbőr-műhelyben ifjú Schmidt János öttagú becsü­letbrigádja. Abban az időben sok hiányosság, temérdek ten­nivaló akadt a műhelyben. Gyakran hangzott el minőségi kifogás. Rossz volt a munka­­fegyelem és a közösségi szel­lem a műhelyben. A brigád tagjai előtt a mű­hely vezetői őszintén feltár­ták a fogyatékosságokat és an­nak megoldásához kértek se­gítséget. A beszélgetést elhatá­rozás követte: megszületett a vállalás, amelynek eredményét kézzel fogható tények iga­zolják. Havonta értékelik a brigád munkáját és csak jó minőségű munkát adnak ki a kezük alól. Az eredmény azért is értékes, mert a növekvő feladatokkal párhuzamosan új dolgozók is kerültek a műhelybe, akiket a szakmai fogásokra meg kellett tanítani. Sőt, a brigád három tagja elsajátította a gépi fara­gást. A munkafegyelemmel sincs azóta baj és a kollektív szellem is sokat javult. Bizo­nyítja ezt az is, hogy a félév során többször igazgatói dicsé­retben részesültek. Érdekesség a brigád mun­kájában, hogy a szakmai to­vábbképzőn és a pártoktatáson tanultaikat a műhelyben meg­vitatják. Így jobban elmélyül minden dolgozó felelősségér­zete. A brigád tagjai a megala­kulás óta tizenhárom újí­tási javaslatot nyújtottak be, amelyből már négyet megvalósítottak, hetet kí­sérletezésre utaltak és csu­pán kettőt utasítottak el. Mindez tanúsítja: az emberek nem akárhogyan akarnak dol­gozni, hanem használják az eszüket is, hogy minél köny­­nyebbé, gazdaságosabbá tegyék a termelést. A közösségért ér­zett felelősségük egyre inkább kidomborodik. Legutóbb pél­dául az 1960-as évre járó újí­tási díjat felajánlották a gyer­mekikórház gondozottai javá­ra. Az igazsághoz tartozik, hogy az új dolgozók a segítés követ­keztében jó minőségű munká­val mind elérik már a száz százalékot. Legutóbb pedig újabb két dolgozó kérte a bri­gádba felvételét. Nem csoda, hogy vonzódnak oda, mert ha közülük bárki is beteg, a leg­rövidebb időn belül megláto­gatják. A brigád két tagja leg­utóbb megszerezte a »szakma ifjú mestere« címet, egyet pe­dig a párt tag­jelöltjének vet­ték fel. Sipos Alfréd, Pannónia Szőrmeárugyár Két világ karácsonya Ha visszapillantok negyven évre, amikor gyermek voltam, feldíszített fenyőfát csak a jó­keresetű szomszédoknál, a vas­útállomáson és a templomban láttam. Anyám a Wolfner Bőrgyárban, az úgynevezett rokkantpadláson alacsony bé­rért dolgozott, amely csak a megélhetéshez volt elég. Ka­rácsonykor elmentem megnéz­ni a tereken felállított min­denki karácsonyfáját, de ha­mar haza kellett menni, hisz lyukas cipőben, rongyos ruhá­ban fáztam. Ilyen volt a régi világ­­szeretet-K-ünnepe. Ha most ezt elmondom leányaim­nak, csak gyermeki köteles­ségből hiszik el, hisz nekik már más a fenyő ünnepe, nem tudják, mi az, szegényen, ron­gyosan nézni a feldíszített ka­rácsonyfát. Üzemünkben a nőbizottság már hetekkel előbb készült rá, hogy az idei szeretet ünnepét emlékezetessé tegye a kis ál­lampolgároknak. December 23-án délután 3 órakor az ebédlő díszesen fel­erítve vár­ta üzemünk dolgozóinak gyer­mekeit. Hangos gyermekka­caj töltötte meg a termet, a sarokban hatalmas, feldíszített fenyőfa csillogott, alatta az ajándékok. Jaksa László: Finombőrök gyára

Next