Bőripari Dolgozó, 1964 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

ELŐÍTÉLETEK TÜZÉBEN HÁR­OM évvel ezelőtt, amikor Erdélyi Mária felvé­telét kérte a Szombathelyi Ci­pőgyár körmendi telepén, so­kan gúnyos megjegyzéssel il­lették. Amikor elmondta, hogy családfenntartó, és édes­anyja beteges, 78 éves nagy­anyjáról is neki kell gondos­kodnia — a kemény szívek megtörtek. Némi sajnálkozás­sal, és a családi gondokban való együttérzéssel fogadták a fiatal, 19 éves lányt. Az elő­ítélet azonban továbbra is ke­serű mosolyt csalt az arcokra. Az sem oldotta fel a kezdeti idegenkedést, hogy Erdélyi Mária az általános iskolában jó eredménnyel vizsgázott. Ta­nárai úgy vélekedtek róla, hogy becsületes, igyekvő kis­lány. »Majd elválik« — gon­dolták többen. Az alja körre osztatták be, és sarokkenéssel foglalkozott. Szűkös keresete nem volt ele­gendő ahhoz, hogy a család otthoni gondjain enyhítsen. Aztán maga is többre vágyott, nagyobb szaktudást akart el­érni. Úgy érezte, hogy több­re érdemes. De nem így gon­dolták azok, akikben tovább izzott az előítélet parázsa. Nem sokra becsülték Erdélyi Mária törekvését. S hosszú idő­nek kellett eltelnie, amíg fel­figyeltek arra, hogy a szerény, szorgalmas lány valóban meg­érdemli a nagyobb megbecsü­lést. MA MÁR KEVESEN EM­LÉKEZNEK vissza, hogyan ke­rült a 238/1-es tűzödébe. Bi­zonyára a cipők tisztázására ügyes kezű munkást kerestek. Talán így jutott a választás , pontosan Erdélyi Máriára. A körmendi telephelyen nem mindenki osztotta véleményét a műszaki vezetőkkel, akik lehetőséget nyújtottak arra, hogy a fiatal lány magasabb kategóriájú munkát végezzen. Az öltözőben, és a munkából jövet nemegyszer megjegyez­ték irigyel, hogy »de felvitte a teremtő a dolgodat«. A sze­mekből nem tűntek el a meg­vető pillantások, az emberek ajkán továbbra is ott húzó­dott a gunyoros nevetés. Erdélyi Mária akkoriban so­kat gondolkodott azon, vajon mikor tudja majd megnyerni az emberek szívét Hogyan le­het majd munkatársainak iga­zi barátja. Nagyon vágyott a szeretetre, a jó szóra. Mindez azonban továbbra is késett. A vállalat feladatai az el­múlt félévben úgy alakultak, hogy a fűződében új erőkre, friss szakmunkás gárdára lett szükség. Kevés tűzőnő dolgo­zott a szalagon. Erdélyi Mária úgy döntött, hogy itt az alka­lom, tovább lép a megkezdett úton. Felkereste Fülöp Ele­­mérnét, a tűző munka meste­rét, és arra kérte, legyen se­gítségére. A tapasztalt szak­munkás szívesen fogadta a lányt. S Erdélyi Mária nem csak a munka mesterfogásait tanulhatja meg Fülöpné mel­lett, hanem azt a magatartást és viselkedést is, mely a jövő­ben ismét egy fokkal maga­sabbra lendíti. FÜLÖP ELF MÉRNÉ BE­VÁLTOTTA ígéretét,­­ bár többen kicsit ferde szemmel néztek rá. Munka után rövid félórát szentelt arra, hogy az ügyes kezű kislányt megtanít­sa a tűző munkára. Gyakran megesett, hogy a délutános műszak után is bent marad­tak a gyárban. Ilyenkor fél­tizenegyig is tartott az oktatás. A munkának meglett a várt eredménye. Erdélyi Mária megtanulta, hogyan kell elvé­gezni a fejtűzést, dísztűzést. Elsajátította a körültűző gépen is a munka­fogásokat. Jelenleg a simatűzőn képezi tovább magát. Ha pedig márciusban megszervezik a kilenc hóna­pos szakmásító tanfolyamot, Erdélyi Mária úgy határozott, hogy beiratkozik­ az rrg­­dósok­ra. Ezzel kettős feladatnak tesz majd eleget, mert a kör­mendi gimnázium levelező ta­gozatán is nagyok a követel­­mények. Erdélyi Mária pedig tovább ak­arja gyarapítani ál­talános műveltségét, és szak­mai tudását is. S hogy lesz-e ereje helytállni — bizakodva csak annyit mondott — most már könnyebben, mint az elő­ző években. MAGYARÁZATOT KERES­TÜNK erre a megjegyzésére, és hamarosan felkutattuk, hogy mi ad erőt Erdélyi Má­riának. Ugyanis tagja lett a »Gagarin« szocialista brigád­nak. Ez röviden most már szé­pen hangzik. Azonban heves szócsaták, csípős megjegyzé­sek, megalázó kacagás kísérte azt a tanácskozást, amikor ar­ról döntöttek, hogy Erdélyi Mária érdemes-e a megtiszte­lő posztra. S azon a szeptem­beri napon, Horváth Mária sorsáról is született elhatáro­zás. ő még nem állta ki a »próbát«, összeroppant a gú­nyos pillantások kereszttüzé­ben. A kollektíva nem vette fel a szocialista brigádtagok sorába. Nagy Gézáné brigád­vezető hiába állt ki a lány mellett. A meggyőző érvek nem jutot­tak át a megkövesedett előíté­letek vastag kérgén, így csu­pán Erdélyi Mária jutott el kitűzött céljáig, amely nem több, mint igénylése az őt megillető megtisztelésnek. ERDÉLYI MÁRIA SZEP­TEMBER óta együtt dolgozik a brigáddal. Közösen járnak el társadalmi munkában kul­túrtermet csinosítani, sport­pályát építeni. Moziba is ma­gával vitte a kollektíva. A ta­vasszal pedig közös kirándulá­sokon vesznek majd részt Szombathelyen. A havonta megtartott brigádgyűlésen is teljes jogú brigádtag, aki vé­leményt alkothat, javaslatokat tehet. A »Gagarin« brigád nem szégyenli, hogy soraiba vette Erdélyi Máriát. Úgy mondják többen, hogy jól jártak vele, hiszen becsületesen dolgozik, mindenkor lehet rá számítani. Ma már senki sem mondja: cigánylány. Forrai Erdélyi Mária munka közben Panaszok és panaszoltak Beszélgetés az érdekeltekkel Kevés segítséget kapnak az esti iskolákban tanulók — ezt panaszolta legutóbbi számunk cikkében a Táncsics Bőrgyár egyik dolgozója. Az írásban szó esett a társadalmi ösztön­díjak késedelméről, a megfe­lelő munkakörök hiányáról, és sok egyébről, amely kedvüket szegi a felnőtt diákoknak. A panaszos után a panaszoltakat, a Bőripari Vállalat — a Tán­csics Bőrgyár utódjának — erre illetékes vezetőit kerestük fel. A gyár igzogató-főmérnö­­kével, személyzeti vezetőjével és szb-titkárával beszélgettünk arról, amit a Thán Károly Technikum esti tagozatának hallgatói sérelmesnek tartanak. Dr. Vermes Lászlóné igazga­tó-főmérnök elmondta: az át­szervezés, amelyre tavaly jú­liusban került sor, valóban okozott némi nehézséget. Az esti iskolában tanulókat fel kellett deríteni, s ez eléggé kö­rülményes volt. Amíg nem tudták, ki hová jár, s ki az, aki egyáltalán tanul, termé­szetesen nem gondoskodhattak a tanulási lehetőségek meg­könnyítéséről. Az egyesülés előtti hibákat azonban hama­rosan megszüntetik. Ezt a törekvést tükrözi az 1961—65. évi oktatási terv, amely a tímár és lakatosipari szakmunkás iskolától, s szak­munkás tanfolyamokon keresz­tül az aspirantúráig minden oktatási form­át felölel. E terv szerint személyesen beszélnek majd azokkal, akik a követke­ző tanévben kezdik meg ta­nulmányaikat, és már készen van a jelenleg tanulók listája is. Vermesné elvtárs tájékoz­tatása szerint a Thán Károly technikum esti tagozatán je­lenleg tanuló tizenegy dolgozó közül, négy már az iskolai végzettségének megfelelő mun­kakört tölt be: művezetők, laboránsok és szortírozók. A most már központilag irá­nyított oktatási teendők közé iktatták — a személyzeti osz­tály vezetőjével és a szakszer­­vezei bizottsággal közösen — az oktatási bizottságok megalakítását. Ezek a minden gyáregység­ben működő bizottságok, illet­ve tagjai — mérnökök, tech­nikusok és más szakemberek — közös korrepetációkat tar­tanak azok számára, akik ne­hezebben küzdenek meg egy­­egy tantárgy anyagával. Ezen túlmenően negyedévenként megbeszélik az esti iskolákban tanulókkal: milyen problé­máik, nehézségeik vannak, s a lehetőségek szerint segítenek akár személyi, tanulmányi, vagy munkahelyi jellegűek a panaszok. A jövőben figyelem­mel kísérik dolgozóik tanul­mányi eredményeit, az eddigi­nél is jobban gondoskodnak arról, hogy az oktatási napo­kon mindenki időben az isko­lába érhessen. A szakszervezeti bizottság titkára kicsit bosszankodva kapcsolódott a beszélgetésbe, mert mint elmondta: eddig tapasztalata szerint a felnőtt diákok nem igen kérték a szakszervezet se­gítségét. Csupán tanulmányi segélye­kért keresték fel az szb-t, s csak elvétve azért, hogy vala­kinek a tanulással kapcsola­tos ügyes-bajos dolgát elintéz­ze. A jövőben — akár eddig — szintén mindent elkövet a szakszervezeti bizottság, hogy a tanulási jog, s a le­hetőség sehol ne szenvedjen csorbát. A következő esztendőkben — s az idén sem — már re­mélhetőleg nem történnek olyan hibák, amelyek megne­hezítik ezt az egyébként is nagy erőfeszítést igénylő esti tanulást A Bőripari Vállalat erre törekszik. Tóth Ilona EGY BRIGÁD ÉLETÉRŐL kellett riportot írnom. Ki­néztem magamnak a Minő­ségi Cipőgyár »Március 8.« címet viselő női brigádot. Felkészülve ültük körül az asztalt, s az első kérdések után máris rájöttem, hogy rossz vágányon futok. Állj — mondom magamban —, ebből termelési értekezlet lesz (még a főművezető is beült a sor­ba), pedig én a brigád éle­téről akarok írni. Átállítot­tam gyorsan a váltót, hiszen a szocialista brigád tagjai­val beszélgetek, akik nem csupán a munkaasztal mel­lett dolgoznak szocialista ember módján, de így is él­nek a gyárban, s a kapun kí­vül, így is tanulnak, fejlőd­nek, haladnak az élen. Pél­damutatóan, mindinkább tük­rözve a típus formálódását, a mi korunk mai emberét. Így azután az »értekezlet­ből« közvetlen, baráti be­szélgetés lett, s amennyit a hely enged, közzéadok. Kövér Istvánné nemcsak a brigád vezetője, de a mamá­ja is. Nem a kora miatt, de ezt a nemes rangot cs­ak az őszinte anyai szeretet fémje­lezheti, amivel »leányait« körülveszi. — A NŐNAP TISZTELE­TÉRE még 1961 márciusában alakítottuk meg a brigádot. Nem ment minden jól akkor itt a szabászatban, nem di­csekedhettünk a munkafe­gyelemmel sem. Aztán kö­rülnéztünk a házunk táján, elhatároztuk, hogy az üzem, a közösség érdekében ne­künk is többet kell tennünk. 1962. április 4-re már meg­kaptuk a »szocialista« címet, a múlt év március 8-án pe­dig az oklevelet is megsze­reztük. Hogy hogyan? Vi­gyáztunk egymásra, nevel­tük, bíráltuk egymást. Az asszonyi nyelvekre hangfo­gót tettünk mindaddig, amíg természetessé nem vált az őszinte emberi hang, amíg nem lett természetes a segí­tő­készség, amíg egyszer csak azon nem vettük magunkat észre hogy a brigád család­dá kovácsolódott. — Hogy mit értek üzemi nyelven családnak? — Ezt már Molnár Ottóné magya­rázza. — Hát azt, hogy nem­csak arra ügyelünk, hogy a napi munkát mindenki be­csületesen teljesítse, de azon túl is gondolunk egymás ba­jára, örömére. Látta volna, amikor unokáink születtek­ Pappnénak, meg Gerainénak. Mind elmentünk és együtt örültünk a kismamákkal. Meg mennyi ajándékot vit­tünk! Hát ez a család. Meg az is, hogy nem haragszunk már egymásra, ha valaki »beolvassa« a hibánkat. Ha késünk. Ha hibásan dolgo­zunk. DE ARRA IS VIGYÁZ­NAK a brigádtagok — ezt már egy fekete szemű, csi­nos lány, Keresztesi Vera mondja —, hogy mindenki tanuljon a munkája mellett. Én például gimnáziumba já­rok. Beteg voltam hosszabb ideig, de társaim mindent megtettek, hogy könnyebbé tegyék a munkát, kíméltek, ahogy csak lehetett, s vi­gyáztak, hogy ne maradjak le a tanulásban sem. — Mire gondolok, amikor szép női cipőket készítek? Furcsa kérdései vannak, de eltalálta, hogy szoktam áb­ándozni. Milyen sikerei lesz­nek annak a nőnek, aki va­lahol messze idegenben sé­tára indul ezekben a pompás tűsarkú cipőkben. S ilyen­kor szinte akaratlanul is jobban vigyázok a munkám­ra. Elvégre van női szolida­ritás is. Igaz? Vitkovics Ilonka nagyon helyesel erre. Kedves, fiatal lány, családi hagyomány ná­luk a szakma, mamája is itt dolgozik, s nagyon szereti­k a gyárat. A munkahelyén bé­lyegez, az I. gimnáziumban szorgalmasan tanul, a politi­kai-társadalmi ismereteket hallgatja, vitatja. Jókait ol­vas és tangózni szeret. Nem tviszttípus. Mennyi mindent kellene és lehetne írni, hogy teljessé kerekedjék a »családi kör«, ötvösnéről szólhatnánk, Kö­­vérné helyetteséről, aki ma­gáról nem akar semmit el­mondani, pedig Kövérnével együtt már tulajdonosai a »Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója« jelvénynek. Másokról beszél Németh Károlynéról, akivel sok baj volt évekkel ezelőtt, de »kezelésbe vet­ték«, s ma a brigád egyik erőssége. Így voltak Kuru­­csai Lászlónéval is. Ezt Kon­ta Gyula főművezető is alá­húzza. MEG ARRÓL BESZÉL, hogy a társadalmi munká­ban mindig együtt vesznek részt, példamutatóan, hiszen tudják, hogy rajtuk a gyár szeme, de a nyelve is. Vi­gyáznak is, hogy a megszer­zett rangon folt ne essék. Együtt mennek moziba, színházba és hogy örültek újra sikereinek, amikor a kitűnően sikerült szüreti m­­atságon tombolakirályi volt. S ahogy beszélgetünk, mi­denki sorra kerül. A csín fiatalasszony, B­odroginé aki a közértet cserélte fel gyárral. — Itt jobb — mond. —, megtaláltam a helyem. Beiratkoztam a gimnázium­ba is, mert kevés embert érzem így magam. A biol­giát szeretem. Meg a mui­kámat. Meg a társaimat, a legjobban? A kislányomé Látná, milyen tündéri gy­­ek. S ahogy ezt mondy nem tudja eltitkolni — ő minek is — azt a harmat a szeme sarkában. Könyvtáros szeretne sem Kremnyiczkiné — talán egye­len a brigádban, akinek gyá­ron túli tervei vannak — de most nagyon szereti munkáját, úgyannyira, hog kereskedelmi iskolai végzet­sége ellenére is inkább­­ dolgozik. A napi terv: 3300 pár é­lő. Még megszámolni : sok, nemhogy megdolgoz. De a brigád becsülettel té­jesíti a feladatot, a hibáju­kon kívüli lemaradásoké behozták, s a túlteljesítése igyekeznek. EGYSZÓVAL MINDENT megtesznek annak érdeké­ben, hogy másodszor is el­nyerjék a szocialista brigád címet a maguk s a közösség dicsőségére. Hiszen amit elérnek, az­­ »családban marad»«. Hamm# Urnát családi kör A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Munkásvédelmi vizsga Szegetten A Könnyűipari Minisztérium utasításának megfelelően meg­tartottuk a műszaki vezetők munka- és egészségvédelmi vizsgáját. A harminc vizsgázó számára 13 témakörből 143 kérdést felölelő tananyagot ké­szítettünk és mindenki számá­ra füzet alakban kiadtuk. Ez a módszer hasznosnak bizo­nyult, mert a műszakiak ala­posan felkészültek, sikeresen levizsgáztak és megkapták a bizonyítványukat. Egyben ez­úton tesszük közzé, hogy ha valamelyik vállalat biztonsági megbízottjának szüksége van a mi anyagunkra, szívesen el­juttatjuk számukra a még ren­delkezésünkre álló sokszorosí­tott példányt. Mikolcay­ Árpád Szegedi Szőrme Nyugdíjasok találkozása December 10-én a már ha­gyományossá vált nyugdíjas találkozóra került sor. Ezt min­­den évben a nőbizottság szer­vezi. Ez egyben megtisztelte­tés is számunkra, mert a vál­tásat, a pártszervezet, a szak­szervezeti bizottság számít munkánkra. Az ilyen találko­zások hasznosak, mert az idős dolgozók gyakran jó tanácsok­kal látják el a fiatalokat. Szász Istvánné Díszműbőrgyár Bonyhádi események Jól sikerült az újítási hónap. A benyújtott 40 javaslatból 11- et el is fogadtak. Az előkalku­lált gazdasági eredmény 75 ezer forint. A legnagyobb eredmény az, hogy ez alka­lommal olyanok is kísérletez­tek újítással, akik azelőtt tá­vol maradtak. A legjobb újí­tók jutalmat kaptak, Lékai Er­nő órát, Sarlós József aktatás­kát és Pék Ferenc kínai vázát. A sikeren felbuzdulva részt vettünk az SZMT rendezésében szervezett kiállításon is és szá­mos nézője akadt a kiállított tárgyainknak. Vállalatunknál nagy gondot fordítunk a nyugdíjasokra is. Ezt igazolja, hogy a múlt év­ben 77 esetben kértük fel őket munkára, s a kifizetett összeg közel 23 ezer forintot tesz ki. Horváth nyugdíjasai összegyűlnek I­ráti találkozóra. Ilyenkor,­­ csak nem beteg, mind jel van és sorra járják a múlté részeket és el­ék­­őznek tit­kon a munkahelyeken, as oly sok időt eltöltöttek. S az üzem tudós­ító­ja most én nyomukba szegődtem. Megvallom őszintén, jeles látnom, hogy tápra nyílt e­mekkel és a csodálkozás meglepetten tapasztalták, de mennyit fejlődött a mi üzemünk. Modernizálta egész üzemrészeket, új gépet kaptunk és a nehéz fizik­munkák egész sorát könn tettük. Nem is csoda, hogy­­ hányan felsóhajtottak: bez, a mi időnkben másként­­ minden. A gyárlátogatás után ebédlőben terített asztal­ra a nyugdíjasokat, akik fiata kedvvel elszórakoztak, és b­log tudattal nyugtázták, ha jó kezekben van a gyár sor KISZ-fiataljaink lelkes szavu­kal köszöntötték a munkát megöregedett szaktársaink akik a hirtelen előkerült néze még táncra is perdült s úgy szórakoztak a fiatalo­kal. Mikor hazatértek, mit annyian a viszontlátás ter­ejében búcsúztak. Jaksa László Finombőrök gy. Jó szokás Karácsony táján szinte szo­kássá vált, hogy üzemünk Pályázati felhívás! A Szakszervezetek Országos Tanácsának termelé­si, valamint kulturális osztálya pályázatot hirdet a Szo­cialista Munka műhelye (üzeme, vállalata stb.) jelvény (díszes kivitelű tábla) tervezésére, amely a címet el­nyert termelő-egység (műhely stb.) homlokzatát díszí­tené. Szövege: »Szocialista Munka« s a mezőben megfe­lelő terület hagyva az »üzeme«, »műhelye«, »vállalata« stb. cím mutációjának. A jelvényen kell elhelyezni az eredményességet mutató I. II. III. fokozat jelölését. A jelvény szimbolikusan ábrázolja a különböző ré­tegek és foglalkozási csoportok (fizikai, szellemi, férfi, nő, idős, fiatal dolgozók stb.) együvé tartozását, összefo­gását. A pályamunkákat 1964. március 10-ig kell bekülde­ni a Szakszervezetek Országos Tanácsa kulturális osz­tályának A 4 (210X297 mm) méretben. Felhasználható szín: legfeljebb 6. A beküldött munkákat zsűri bírálja el. Díjazás: I. díj: 2000.— Ft II. díj: 1000.— Ft III. díj: 500.— Ft (Megjegyzés: Célszerű, ha a pályázó tájékozódik valamelyik versenyben résztvevő egység szakszervezeti bizottságnál e versenyformáról szóló SZOT irányel­vek felől.) SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA Termelési Osztály Kulturális, Agitációs és Propaganda Osztály

Next