Bőripari Dolgozó, 1964 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
ELŐÍTÉLETEK TÜZÉBEN HÁROM évvel ezelőtt, amikor Erdélyi Mária felvételét kérte a Szombathelyi Cipőgyár körmendi telepén, sokan gúnyos megjegyzéssel illették. Amikor elmondta, hogy családfenntartó, és édesanyja beteges, 78 éves nagyanyjáról is neki kell gondoskodnia — a kemény szívek megtörtek. Némi sajnálkozással, és a családi gondokban való együttérzéssel fogadták a fiatal, 19 éves lányt. Az előítélet azonban továbbra is keserű mosolyt csalt az arcokra. Az sem oldotta fel a kezdeti idegenkedést, hogy Erdélyi Mária az általános iskolában jó eredménnyel vizsgázott. Tanárai úgy vélekedtek róla, hogy becsületes, igyekvő kislány. »Majd elválik« — gondolták többen. Az alja körre osztatták be, és sarokkenéssel foglalkozott. Szűkös keresete nem volt elegendő ahhoz, hogy a család otthoni gondjain enyhítsen. Aztán maga is többre vágyott, nagyobb szaktudást akart elérni. Úgy érezte, hogy többre érdemes. De nem így gondolták azok, akikben tovább izzott az előítélet parázsa. Nem sokra becsülték Erdélyi Mária törekvését. S hosszú időnek kellett eltelnie, amíg felfigyeltek arra, hogy a szerény, szorgalmas lány valóban megérdemli a nagyobb megbecsülést. MA MÁR KEVESEN EMLÉKEZNEK vissza, hogyan került a 238/1-es tűzödébe. Bizonyára a cipők tisztázására ügyes kezű munkást kerestek. Talán így jutott a választás , pontosan Erdélyi Máriára. A körmendi telephelyen nem mindenki osztotta véleményét a műszaki vezetőkkel, akik lehetőséget nyújtottak arra, hogy a fiatal lány magasabb kategóriájú munkát végezzen. Az öltözőben, és a munkából jövet nemegyszer megjegyezték irigyel, hogy »de felvitte a teremtő a dolgodat«. A szemekből nem tűntek el a megvető pillantások, az emberek ajkán továbbra is ott húzódott a gunyoros nevetés. Erdélyi Mária akkoriban sokat gondolkodott azon, vajon mikor tudja majd megnyerni az emberek szívét Hogyan lehet majd munkatársainak igazi barátja. Nagyon vágyott a szeretetre, a jó szóra. Mindez azonban továbbra is késett. A vállalat feladatai az elmúlt félévben úgy alakultak, hogy a fűződében új erőkre, friss szakmunkás gárdára lett szükség. Kevés tűzőnő dolgozott a szalagon. Erdélyi Mária úgy döntött, hogy itt az alkalom, tovább lép a megkezdett úton. Felkereste Fülöp Elemérnét, a tűző munka mesterét, és arra kérte, legyen segítségére. A tapasztalt szakmunkás szívesen fogadta a lányt. S Erdélyi Mária nem csak a munka mesterfogásait tanulhatja meg Fülöpné mellett, hanem azt a magatartást és viselkedést is, mely a jövőben ismét egy fokkal magasabbra lendíti. FÜLÖP ELF MÉRNÉ BEVÁLTOTTA ígéretét, bár többen kicsit ferde szemmel néztek rá. Munka után rövid félórát szentelt arra, hogy az ügyes kezű kislányt megtanítsa a tűző munkára. Gyakran megesett, hogy a délutános műszak után is bent maradtak a gyárban. Ilyenkor féltizenegyig is tartott az oktatás. A munkának meglett a várt eredménye. Erdélyi Mária megtanulta, hogyan kell elvégezni a fejtűzést, dísztűzést. Elsajátította a körültűző gépen is a munkafogásokat. Jelenleg a simatűzőn képezi tovább magát. Ha pedig márciusban megszervezik a kilenc hónapos szakmásító tanfolyamot, Erdélyi Mária úgy határozott, hogy beiratkozik az rrgdósokra. Ezzel kettős feladatnak tesz majd eleget, mert a körmendi gimnázium levelező tagozatán is nagyok a követelmények. Erdélyi Mária pedig tovább akarja gyarapítani általános műveltségét, és szakmai tudását is. S hogy lesz-e ereje helytállni — bizakodva csak annyit mondott — most már könnyebben, mint az előző években. MAGYARÁZATOT KERESTÜNK erre a megjegyzésére, és hamarosan felkutattuk, hogy mi ad erőt Erdélyi Máriának. Ugyanis tagja lett a »Gagarin« szocialista brigádnak. Ez röviden most már szépen hangzik. Azonban heves szócsaták, csípős megjegyzések, megalázó kacagás kísérte azt a tanácskozást, amikor arról döntöttek, hogy Erdélyi Mária érdemes-e a megtisztelő posztra. S azon a szeptemberi napon, Horváth Mária sorsáról is született elhatározás. ő még nem állta ki a »próbát«, összeroppant a gúnyos pillantások kereszttüzében. A kollektíva nem vette fel a szocialista brigádtagok sorába. Nagy Gézáné brigádvezető hiába állt ki a lány mellett. A meggyőző érvek nem jutottak át a megkövesedett előítéletek vastag kérgén, így csupán Erdélyi Mária jutott el kitűzött céljáig, amely nem több, mint igénylése az őt megillető megtisztelésnek. ERDÉLYI MÁRIA SZEPTEMBER óta együtt dolgozik a brigáddal. Közösen járnak el társadalmi munkában kultúrtermet csinosítani, sportpályát építeni. Moziba is magával vitte a kollektíva. A tavasszal pedig közös kirándulásokon vesznek majd részt Szombathelyen. A havonta megtartott brigádgyűlésen is teljes jogú brigádtag, aki véleményt alkothat, javaslatokat tehet. A »Gagarin« brigád nem szégyenli, hogy soraiba vette Erdélyi Máriát. Úgy mondják többen, hogy jól jártak vele, hiszen becsületesen dolgozik, mindenkor lehet rá számítani. Ma már senki sem mondja: cigánylány. Forrai Erdélyi Mária munka közben Panaszok és panaszoltak Beszélgetés az érdekeltekkel Kevés segítséget kapnak az esti iskolákban tanulók — ezt panaszolta legutóbbi számunk cikkében a Táncsics Bőrgyár egyik dolgozója. Az írásban szó esett a társadalmi ösztöndíjak késedelméről, a megfelelő munkakörök hiányáról, és sok egyébről, amely kedvüket szegi a felnőtt diákoknak. A panaszos után a panaszoltakat, a Bőripari Vállalat — a Táncsics Bőrgyár utódjának — erre illetékes vezetőit kerestük fel. A gyár igzogató-főmérnökével, személyzeti vezetőjével és szb-titkárával beszélgettünk arról, amit a Thán Károly Technikum esti tagozatának hallgatói sérelmesnek tartanak. Dr. Vermes Lászlóné igazgató-főmérnök elmondta: az átszervezés, amelyre tavaly júliusban került sor, valóban okozott némi nehézséget. Az esti iskolában tanulókat fel kellett deríteni, s ez eléggé körülményes volt. Amíg nem tudták, ki hová jár, s ki az, aki egyáltalán tanul, természetesen nem gondoskodhattak a tanulási lehetőségek megkönnyítéséről. Az egyesülés előtti hibákat azonban hamarosan megszüntetik. Ezt a törekvést tükrözi az 1961—65. évi oktatási terv, amely a tímár és lakatosipari szakmunkás iskolától, s szakmunkás tanfolyamokon keresztül az aspirantúráig minden oktatási formát felölel. E terv szerint személyesen beszélnek majd azokkal, akik a következő tanévben kezdik meg tanulmányaikat, és már készen van a jelenleg tanulók listája is. Vermesné elvtárs tájékoztatása szerint a Thán Károly technikum esti tagozatán jelenleg tanuló tizenegy dolgozó közül, négy már az iskolai végzettségének megfelelő munkakört tölt be: művezetők, laboránsok és szortírozók. A most már központilag irányított oktatási teendők közé iktatták — a személyzeti osztály vezetőjével és a szakszervezei bizottsággal közösen — az oktatási bizottságok megalakítását. Ezek a minden gyáregységben működő bizottságok, illetve tagjai — mérnökök, technikusok és más szakemberek — közös korrepetációkat tartanak azok számára, akik nehezebben küzdenek meg egyegy tantárgy anyagával. Ezen túlmenően negyedévenként megbeszélik az esti iskolákban tanulókkal: milyen problémáik, nehézségeik vannak, s a lehetőségek szerint segítenek akár személyi, tanulmányi, vagy munkahelyi jellegűek a panaszok. A jövőben figyelemmel kísérik dolgozóik tanulmányi eredményeit, az eddiginél is jobban gondoskodnak arról, hogy az oktatási napokon mindenki időben az iskolába érhessen. A szakszervezeti bizottság titkára kicsit bosszankodva kapcsolódott a beszélgetésbe, mert mint elmondta: eddig tapasztalata szerint a felnőtt diákok nem igen kérték a szakszervezet segítségét. Csupán tanulmányi segélyekért keresték fel az szb-t, s csak elvétve azért, hogy valakinek a tanulással kapcsolatos ügyes-bajos dolgát elintézze. A jövőben — akár eddig — szintén mindent elkövet a szakszervezeti bizottság, hogy a tanulási jog, s a lehetőség sehol ne szenvedjen csorbát. A következő esztendőkben — s az idén sem — már remélhetőleg nem történnek olyan hibák, amelyek megnehezítik ezt az egyébként is nagy erőfeszítést igénylő esti tanulást A Bőripari Vállalat erre törekszik. Tóth Ilona EGY BRIGÁD ÉLETÉRŐL kellett riportot írnom. Kinéztem magamnak a Minőségi Cipőgyár »Március 8.« címet viselő női brigádot. Felkészülve ültük körül az asztalt, s az első kérdések után máris rájöttem, hogy rossz vágányon futok. Állj — mondom magamban —, ebből termelési értekezlet lesz (még a főművezető is beült a sorba), pedig én a brigád életéről akarok írni. Átállítottam gyorsan a váltót, hiszen a szocialista brigád tagjaival beszélgetek, akik nem csupán a munkaasztal mellett dolgoznak szocialista ember módján, de így is élnek a gyárban, s a kapun kívül, így is tanulnak, fejlődnek, haladnak az élen. Példamutatóan, mindinkább tükrözve a típus formálódását, a mi korunk mai emberét. Így azután az »értekezletből« közvetlen, baráti beszélgetés lett, s amennyit a hely enged, közzéadok. Kövér Istvánné nemcsak a brigád vezetője, de a mamája is. Nem a kora miatt, de ezt a nemes rangot csak az őszinte anyai szeretet fémjelezheti, amivel »leányait« körülveszi. — A NŐNAP TISZTELETÉRE még 1961 márciusában alakítottuk meg a brigádot. Nem ment minden jól akkor itt a szabászatban, nem dicsekedhettünk a munkafegyelemmel sem. Aztán körülnéztünk a házunk táján, elhatároztuk, hogy az üzem, a közösség érdekében nekünk is többet kell tennünk. 1962. április 4-re már megkaptuk a »szocialista« címet, a múlt év március 8-án pedig az oklevelet is megszereztük. Hogy hogyan? Vigyáztunk egymásra, neveltük, bíráltuk egymást. Az asszonyi nyelvekre hangfogót tettünk mindaddig, amíg természetessé nem vált az őszinte emberi hang, amíg nem lett természetes a segítőkészség, amíg egyszer csak azon nem vettük magunkat észre hogy a brigád családdá kovácsolódott. — Hogy mit értek üzemi nyelven családnak? — Ezt már Molnár Ottóné magyarázza. — Hát azt, hogy nemcsak arra ügyelünk, hogy a napi munkát mindenki becsületesen teljesítse, de azon túl is gondolunk egymás bajára, örömére. Látta volna, amikor unokáink születtek Pappnénak, meg Gerainénak. Mind elmentünk és együtt örültünk a kismamákkal. Meg mennyi ajándékot vittünk! Hát ez a család. Meg az is, hogy nem haragszunk már egymásra, ha valaki »beolvassa« a hibánkat. Ha késünk. Ha hibásan dolgozunk. DE ARRA IS VIGYÁZNAK a brigádtagok — ezt már egy fekete szemű, csinos lány, Keresztesi Vera mondja —, hogy mindenki tanuljon a munkája mellett. Én például gimnáziumba járok. Beteg voltam hosszabb ideig, de társaim mindent megtettek, hogy könnyebbé tegyék a munkát, kíméltek, ahogy csak lehetett, s vigyáztak, hogy ne maradjak le a tanulásban sem. — Mire gondolok, amikor szép női cipőket készítek? Furcsa kérdései vannak, de eltalálta, hogy szoktam ábándozni. Milyen sikerei lesznek annak a nőnek, aki valahol messze idegenben sétára indul ezekben a pompás tűsarkú cipőkben. S ilyenkor szinte akaratlanul is jobban vigyázok a munkámra. Elvégre van női szolidaritás is. Igaz? Vitkovics Ilonka nagyon helyesel erre. Kedves, fiatal lány, családi hagyomány náluk a szakma, mamája is itt dolgozik, s nagyon szeretik a gyárat. A munkahelyén bélyegez, az I. gimnáziumban szorgalmasan tanul, a politikai-társadalmi ismereteket hallgatja, vitatja. Jókait olvas és tangózni szeret. Nem tviszttípus. Mennyi mindent kellene és lehetne írni, hogy teljessé kerekedjék a »családi kör«, ötvösnéről szólhatnánk, Kövérné helyetteséről, aki magáról nem akar semmit elmondani, pedig Kövérnével együtt már tulajdonosai a »Könnyűipar Kiváló Dolgozója« jelvénynek. Másokról beszél Németh Károlynéról, akivel sok baj volt évekkel ezelőtt, de »kezelésbe vették«, s ma a brigád egyik erőssége. Így voltak Kurucsai Lászlónéval is. Ezt Konta Gyula főművezető is aláhúzza. MEG ARRÓL BESZÉL, hogy a társadalmi munkában mindig együtt vesznek részt, példamutatóan, hiszen tudják, hogy rajtuk a gyár szeme, de a nyelve is. Vigyáznak is, hogy a megszerzett rangon folt ne essék. Együtt mennek moziba, színházba és hogy örültek újra sikereinek, amikor a kitűnően sikerült szüreti matságon tombolakirályi volt. S ahogy beszélgetünk, midenki sorra kerül. A csín fiatalasszony, Bodroginé aki a közértet cserélte fel gyárral. — Itt jobb — mond. —, megtaláltam a helyem. Beiratkoztam a gimnáziumba is, mert kevés embert érzem így magam. A biolgiát szeretem. Meg a muikámat. Meg a társaimat, a legjobban? A kislányomé Látná, milyen tündéri gyek. S ahogy ezt mondy nem tudja eltitkolni — ő minek is — azt a harmat a szeme sarkában. Könyvtáros szeretne sem Kremnyiczkiné — talán egyelen a brigádban, akinek gyáron túli tervei vannak — de most nagyon szereti munkáját, úgyannyira, hog kereskedelmi iskolai végzetsége ellenére is inkább dolgozik. A napi terv: 3300 pár élő. Még megszámolni : sok, nemhogy megdolgoz. De a brigád becsülettel téjesíti a feladatot, a hibájukon kívüli lemaradásoké behozták, s a túlteljesítése igyekeznek. EGYSZÓVAL MINDENT megtesznek annak érdekében, hogy másodszor is elnyerjék a szocialista brigád címet a maguk s a közösség dicsőségére. Hiszen amit elérnek, az »családban marad»«. Hamm# Urnát családi kör A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Munkásvédelmi vizsga Szegetten A Könnyűipari Minisztérium utasításának megfelelően megtartottuk a műszaki vezetők munka- és egészségvédelmi vizsgáját. A harminc vizsgázó számára 13 témakörből 143 kérdést felölelő tananyagot készítettünk és mindenki számára füzet alakban kiadtuk. Ez a módszer hasznosnak bizonyult, mert a műszakiak alaposan felkészültek, sikeresen levizsgáztak és megkapták a bizonyítványukat. Egyben ezúton tesszük közzé, hogy ha valamelyik vállalat biztonsági megbízottjának szüksége van a mi anyagunkra, szívesen eljuttatjuk számukra a még rendelkezésünkre álló sokszorosított példányt. Mikolcay Árpád Szegedi Szőrme Nyugdíjasok találkozása December 10-én a már hagyományossá vált nyugdíjas találkozóra került sor. Ezt minden évben a nőbizottság szervezi. Ez egyben megtiszteltetés is számunkra, mert a váltásat, a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság számít munkánkra. Az ilyen találkozások hasznosak, mert az idős dolgozók gyakran jó tanácsokkal látják el a fiatalokat. Szász Istvánné Díszműbőrgyár Bonyhádi események Jól sikerült az újítási hónap. A benyújtott 40 javaslatból 11- et el is fogadtak. Az előkalkulált gazdasági eredmény 75 ezer forint. A legnagyobb eredmény az, hogy ez alkalommal olyanok is kísérleteztek újítással, akik azelőtt távol maradtak. A legjobb újítók jutalmat kaptak, Lékai Ernő órát, Sarlós József aktatáskát és Pék Ferenc kínai vázát. A sikeren felbuzdulva részt vettünk az SZMT rendezésében szervezett kiállításon is és számos nézője akadt a kiállított tárgyainknak. Vállalatunknál nagy gondot fordítunk a nyugdíjasokra is. Ezt igazolja, hogy a múlt évben 77 esetben kértük fel őket munkára, s a kifizetett összeg közel 23 ezer forintot tesz ki. Horváth nyugdíjasai összegyűlnek Iráti találkozóra. Ilyenkor, csak nem beteg, mind jel van és sorra járják a múlté részeket és elékőznek titkon a munkahelyeken, as oly sok időt eltöltöttek. S az üzem tudósítója most én nyomukba szegődtem. Megvallom őszintén, jeles látnom, hogy tápra nyílt emekkel és a csodálkozás meglepetten tapasztalták, de mennyit fejlődött a mi üzemünk. Modernizálta egész üzemrészeket, új gépet kaptunk és a nehéz fizikmunkák egész sorát könn tettük. Nem is csoda, hogy hányan felsóhajtottak: bez, a mi időnkben másként minden. A gyárlátogatás után ebédlőben terített asztalra a nyugdíjasokat, akik fiata kedvvel elszórakoztak, és blog tudattal nyugtázták, ha jó kezekben van a gyár sor KISZ-fiataljaink lelkes szavukal köszöntötték a munkát megöregedett szaktársaink akik a hirtelen előkerült néze még táncra is perdült s úgy szórakoztak a fiatalokal. Mikor hazatértek, mit annyian a viszontlátás terejében búcsúztak. Jaksa László Finombőrök gy. Jó szokás Karácsony táján szinte szokássá vált, hogy üzemünk Pályázati felhívás! A Szakszervezetek Országos Tanácsának termelési, valamint kulturális osztálya pályázatot hirdet a Szocialista Munka műhelye (üzeme, vállalata stb.) jelvény (díszes kivitelű tábla) tervezésére, amely a címet elnyert termelő-egység (műhely stb.) homlokzatát díszítené. Szövege: »Szocialista Munka« s a mezőben megfelelő terület hagyva az »üzeme«, »műhelye«, »vállalata« stb. cím mutációjának. A jelvényen kell elhelyezni az eredményességet mutató I. II. III. fokozat jelölését. A jelvény szimbolikusan ábrázolja a különböző rétegek és foglalkozási csoportok (fizikai, szellemi, férfi, nő, idős, fiatal dolgozók stb.) együvé tartozását, összefogását. A pályamunkákat 1964. március 10-ig kell beküldeni a Szakszervezetek Országos Tanácsa kulturális osztályának A 4 (210X297 mm) méretben. Felhasználható szín: legfeljebb 6. A beküldött munkákat zsűri bírálja el. Díjazás: I. díj: 2000.— Ft II. díj: 1000.— Ft III. díj: 500.— Ft (Megjegyzés: Célszerű, ha a pályázó tájékozódik valamelyik versenyben résztvevő egység szakszervezeti bizottságnál e versenyformáról szóló SZOT irányelvek felől.) SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA Termelési Osztály Kulturális, Agitációs és Propaganda Osztály