Bőripari Dolgozó, 1973 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

­ December 12-én a Szombat­­helyi Cipőgyárban bensőséges ünnepségen köszöntötték Nagy Dénes igazgatót abból az al­kalomból, hogy több mint két évtizedes vezetői beosztás után nyugállományba vonult. Az ünnepségre a gyár ét­termében került sor, ahol a dolgozók több százas csoport­ja gyűlt össze, hogy köszöntse azt az embert, aki 12 évig volt igazgatója a gyárnak. A feldíszített teremben meg­jelent Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes, Turzó László, szakszervezetünk fő­titkára, továbbá a megyei és városi pártbizottság küldöttei. De eljöttek az ország vala­mennyi cipőgyárának igazga­tói is. Az ünnepi beszédet Pesti Ernő tartotta. Kiemelte, hogy Nagy Dénes az egész életét a magyar cipőipar fejlesztésé­nek szentelte. Időt, fáradsá­got nem kímélve dolgozott, szinte az ország összes cipő­gyárában megfordult és segí­tette a szalagrendszerű terme­lés beindulását. 1960 óta pe­dig a Szombathelyi Cipőgyár igazgatói tisztségét töltötte be. Sokat dolgozott, mégis egyik legnagyobb érdeme, hogy egy olyan nagyszerű szakmunkás- és fiatal műszaki vezető gár­dát kovácsolt össze, amilyen kevés van az országban. Majd­­ így folytatta: — Nagy Dénes vezetésével, emberszeretetével kivívta köz­vetlen munkatársai és az üzem dolgozóinak bizalmát, szeretetét. Tisztelik és becsü­lik, mint embert, mint veze­tőt. Elismerés illeti őt azért a sok munkáért, amelyet a felszabadulás óta végzett az ipar fejlesztésében, korszerű­sítésében. Ezért a nagyszerű helytállásért engedjék meg, hogy átnyújtsam Nagy Dénes elvtársnak az Elnöki Tanács kitüntetését, a MUNKA ÉR­DEMREND arany fokozatát. Kívánom, hogy Nagy elvtárs sokáig élvezze a jól megérde­melt nyugdíját erőben, egész­ségben. Ezután Árvai Béla a dolgo­zók nevében emlékezett meg az igazgató munkájáról. A többi között a következőket mondotta: — Nemcsak üzemünk dol­gozói nevében kell megkö­szönnünk odaadó munkádat, munkatársaid iránti embersé­ges magatartásodat, hanem a szakmában más cipőgyárak­ban dolgozók nevében is. A Tisza, a Duna, a volt Ifjúsá­gi, a Bertex, és a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói is munka­társaid voltak, s hogy ők is szerettek és megbecsültek, an­nak számtalan tanújelét ad­ták. •­ Kívánjuk, hogy még sok­szor találkozzunk veled gyá­ron belül és gyáron kívül. Jó­kedv, jó egészség, sok vidám­ság, ezt kötjük egy szeretet­­csokorba, s ezt adjuk át, mikor elköszönünk. A továbbiakban a megyei, városi párt- és tanácsi szer­vek, szakszervezetünk részéről pedig Turzó László főtitkár köszönte meg az igazgató eredményes munkáját, majd erőt, egészséget és hosszú éle­­kívánt Nagy Dénesnek. Nemcsak a Szombathelyi Cipőgyár, hanem az egész ipar nevében... Pesti Ernő köszönti Nagy Dénest Sok szeretettel gondolok a gyárra A Pécsi Bőrgyár osztályve­zetői, párt- és szakszervezeti tisztségviselői, valamint a vá­rosi pártbizottság és az SZMT képviselői voltak jelen azon a rövid ünnepségen, ahol Pesti Ernő könnyűipari miniszter­­helyettes méltatta Béres Pál igazgató érdemeit. Elmondot­ta, hogy az ország legnagyobb bőrgyára az elmúlt 25 év alatt hatalmas fejlődést ért el. Fel­építették a d­rómos üzemrészt, amely szinte teljesen automa­tizált, és a nehéz fizikai mun­kát kiküszöbölték. S egyetlen bőrgyárban sincs annyi tech­nikumot és egyetemet végzett fiatal műszaki ember, mint Pécsett. Ezekben az eredmé­nyekben nagy érdeme van Béres elvtársnak is. Még ha voltak is kisebb vi­ták, problémák, az mindig a termelés, a dolgozók érdeké­ben történt. Béres elvtárs a legrégibb igazgatók közé tar­tozott, hiszen 1951 óta folya­matosan a Pécsi Bőrgyárban töltötte be az igazgatói posztot. Majd a következő szavakkal fejezte be méltató szavait: — A több évtizedes lelkiis­meretes és eredményes mun­ka elismeréseként, amelyet a bőrgyártás fejlesztése érdeké­ben kifejtett, az Elnöki Ta­nács Béres Pálnak a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. Kívánom, hogy sokáig élvezze a megérdemelt nyugdíját erőben, egészségben. Dr. Nagy József, a városi pb titkára szólt ezután a bőr­gyárról, a vezetésről. Hangsú­lyozta, hogy a bőrgyártásnak Pécsett kétévszázados hagyo­mánya van, de olyan óriási fejlődésre sohasem volt példa, mint az elmúlt huszonöt esz­tendőben. Ehhez pedig hozzá­járult Bérei Pál szakmai tu­dása, szervezőképessége. So­kat tett azért, hogy a fiatal műszakiak megismerjék a ve­zetés „művészetét”. A sok jókívánságra Bérei Pál emelkedett szólásra, meg­köszönve munkatársainak se­gítségét, jókívánságait és a kitüntetést, majd így folytat­ta: — Ez a kitüntetés nemcsak nekem szól, hanem az egész kollektívának. Nem v­égezhet­­tem volna egyedül jó munkát, ha nem segítenek közvetlen munkatársaim és a dolgozók. Amikor a közeli napokban nyugdíjba vonulok és vissza­tekintek az elmúlt évekre, az eredményekre, nyugodt a lel­­kiismeretem, mert nagyon sok fiatal, rátermett műszaki nőtt fel az elmúlt években. — Sok szeretettel gondolok a gyárra, a dolgozókra, mert sokszor nagyon nehéz körül­mények között dolgoztunk, de ezek az évek mégis szépek, eredményesek voltak. Móczi András, szakszervezetünk elnöke köszönti Béres Pált Négyes névadás Bonyhádon A Bonyhádi Cipőgyár fiataljai egyre gyakrabban rendezik meg társadalmi úton esküvőjüket és gyermekeik névadó ünnepségét. Kezdeményezésüket messzeme­nően felkarolja, segíti az üzemi szakszervezet és KISZ-szervezet is. 1972-ben 13 esetben került sor társa­dalmi rendezvényre, esküvői és névadó ünnepségekre. December 3-a, vasárnap kedves Ünnep volt az újszülöttek, a szülők és a névadó szülők számára. Az ün­nepi díszbe öltözött cipőgyári kul­túrotthon színpada felett igen ta­váló felirat: „Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja!»» E szellemes mondás tükrözi és hí­ven kifejezi ez esetben is a társad­al­­omi eseményt, hisz az újszülött en­nek jegyében indul el az élet sok­szor nem is sima útjain. A szép gondolatok és szavak kife­jezik az újszülött eljövendő útjait, a szülők kötelességét gyermekük és a társadalom iránt. A névadó ün­nepségen Antal Géza ikergyerme­kei, Judit és Helga, Sasvári István gyermeke, Anita és Miskolci József gyermeke, a József utónevet kapta. Ezután kedves nercek következ­­tek. A kicsik értékes és főleg prak­tikus ajándékokat kaptak. A párt, a szakszervezet és a vállalat vezető­sége, a barátok, valamint a munka­társak ajándékainak átadása után igen kellemes és jó hangulatban ünnepeltek a szülők, névadó szülők és a meghívott vendégek. HORVÁTH JÓZSEF Bonyhádi Cipőgyár Mit kívánok, mit várok az új esztendőtől VÁLYI NAGY BÉLAnE­MŰVEZETŐ DUNA CIPŐGYÁR Mit várhatok? Mindig csak jobbat annál, ami el­múlt. Második otthonom­ban, a munkahelyemen, bizony rám férne egy kis változás. Azt szeretném, ha a termelést nem zavar­nák külső tényezők, s itt főleg az anyagellátásra gondolok. Ámbár azt hi­­-----------------------szem, ilyen kívánságomat még a mesebeli csodatündér sem tudná tel­jesíteni. Azt viszont remélem, nem hiába vá­rom 1973-ban, hogy javuljon a műhely és a társosztályok kapcsolata. Például nagyon is bosszantó apróság az, ha a kereskedelmi osz­tály rossz díszeket rendel, s ezeket látatlan­ban felküldi a termelésbe, a körre, s itt kell válogatni. Az viszontt már nagyjából kiala­kult, hogy igen jó az együttműködés a gaz­dasági és a mozgalmi vezetés között — kö­zépszinten. Ha lehet, ezen a területen is még további előrelépést szeretnék. Tudom, össze­fogással a legnagyobb problémák is megold­hatók. Otthon leghőbb vágyam, hogy sikeres érett­ségi vizsgát tegyen lányom, s csak titkon re­mélem, talán megjön a továbbtanulási kedve­m végül, talán sablonosnak hangzik, de azt szeretném, hogy véget érjen a vietnami há­ború. Anya vagyok, fáj a távoli anyák szen­vedése. Remélem 1973 a, béke éve lesz! DANCS KÁROLY MŰVEZETŐ, TÁNCSICS BŐRGYÁR Optimista ember vagyok, mindig — s kü­lönösen az új év küszöbén — csak jót és szépet várok. Ha ez nem lenne, nem tudom minek élnék. Gyerekként kerültem ide a bőr­gyárba, itt voltam tímár inas, 1935-ben kap­tam segédlevelet. Azóta állandóan ebben a műhelyben dolgozom. Innen szeretnék majd nyugdíjba is menni. Annyi változás történt körülöttem, mióta itt vagyok, hogy azt hiszem már alig jöhet valami új. Régen még mun­­kásöltözőnk sem volt. Feleségem, fiam és a menyem is a bőrgyárban dolgozik, hozzánk nőtt a gyár. Nemcsak optimista, de reális ember is va­gyok, nincsenek elérhetetlen vágyaim. A fia­­mék lakást szeretnének, s ez lenne az öröm nekem is. De azt hiszem, erre 1973-ban még hiába várunk! Talán arra nem, hogy az iro­dánk ablakába készítsenek végre egy kis tele­fon-asztalkát, s éjszakára kitehessük oda a telefont... HAVERMES MENYHÉRT SEGÉDMŰVEZETŐ, KISKUNSÁGI CIPŐGYÁR Legyen bérfejlesztés, hogy az 1973-as év­ben dolgozóink anyagi igényeit mindenki meg­elégedésére ki tudjuk elégíteni, mert dolgo­zóink körében ez okozza a legtöbb problé­mát, hiszen nődolgozóink közül sokan visz­nek haza 1300 forintot, amely a szalagrend­szerben kifietett munkáért roppant kevés. Ugyanakkor legyen differenciáltabb a fizetési rendszer. S ha szabad még kívánni: gyárunkban a na­pokban került átadásra egy új üzemrész, amelyben 1973 második felében kezdünk dol­gozni — kívánom, hogy beindítását siker ko­ronázza. Legyen a termelés zökkenőmentes, hogy termelési tervünket teljesíteni tudjuk, mennyiségileg és minőségileg egyaránt. NAGY ISTVÁN MODELLŐR, DUNA CIPŐGYÁR Múlt és jelen szorosan összekapcsolódik. Az el­múlt évem nagyon moz­galmas volt, jólesik egy kis visszapillantás. Szép élményekkel tértem haza a Belgrádi Könnyűipari Mintavásárról, s a BTE cipőipari pályázatán leg­szebb álmaim váltak va­lóra: L helyezést kapott a cipőkollekcióm. Ezek után mit várhatok az új évtől? Szeretnék kijutni a Düsseldorfi, vagy a Milánói Cipőkiállításra, vagy, alig me­rem kimondani: a Párizsi Bőrhétre. A mun­kámat jól szeretném végezni, s ehhez jobb feltételeket kérnék. Jelentős anyag, kellék­­anyagellátás javulásra gondolok. Eddig csak felsőrészeket terveztünk, idén talán lehetőség nyílik komplett gyártmánytervezésre. Én sze­retném! Munkatársaimmal együtt nagyon vá­rom, hogy az 1973-as évben végre fokozottabb anyagi megbecsülésben részesüljünk. Bárme­lyik cipőipari szakmunkás, s még a betaní­tói munkás is nemegyszer többet keres, mint én. Beiratkoztam egy ifjúsági klubvezető tan­folyamra, s ha terveim sikerülnek, még eb­ben az évben szeretném, ha rám bíznák az üzemi Ifjúsági Klub vezetését. Célom: tar­talomban és formában is újítani a klubéle­ten, színvonalas, kultúrált programokkal ne­velni, szórakoztatni fiataljainkat. Távolabbi cél: a „Kiváló Klub” cím elnyerése. Magánéletemben — mint annyi más fia­talnak — nekem is lakásproblémám van. Fél­éves kisfiamat édesanyám neveli, s jómagam feleségemmel egy előszobában lakunk az ő szüleinél. Az 1973-as évben leghőbb kíván­ságom: táltáshoz jutni, s nyugodt körülmé­nyek között együtt élni a családommal. SERES ISTVÁNNÉ, KISKUNSÁGI CIPŐGYÁR Az új üzemrész beindulása után gyáregy­ségünk dupla létszámmal fog üzemelni. Na­gyon szeretném, ha mint brigádvezető átszer­vezés után is a jelenlegi munkahelyünkön maradhatnék. Erre azért van szükség, mert üzemünkben mintegy 70—80 kismama van, akiket ebben a műszakban foglalkoztatnak majd. Miután nekem is van egy négyéves kislányom, ezért jó lenne, ha továbbra is itt dolgozhatnék, mint brigádvezető végezhetném társadalmi munkámat. Azt is szeretném elmondani: nem elég csak jól dolgozni, szükség volna a hatékonyabb politikai nevelésre is. Ezért 1973-ban ezen a téren vezetőinktől többet várunk. Szeretném azt is, ha a 10 tagú női brigádunkból többen vennének részt a különböző oktatásokban, amely a jobb termelésnek is alapja. STURCZ FERENC CSOPORTVEZETŐ: PÉCSI BŐRGYÁR Szeretném, ha a kiké­szíté­s­ben az átszervezés ebben az évben megvaló­sulna. A több termelést ez nagyban elősegítené, s akkor végre meg lehet majd szüntetni a három műszakot. Szeretném, ha moder­nebb gépeket kapnánk, mert csak azok biztosít­hatnák a termelékenyebb munkát. Immár 24 éve vagyok a bőriparban, nagyon szeretem a szakmát, jól is keresek. Egyébként az egész családom a bőriparban dolgozik. Hogy mit kívánok ezeken kívül? Jó egész­séget, hogy még sokáig dolgozhassak a mi szép gyárunkban. PÁSZTOR ERNŐ RAGASZTÓ­ KÉSZÍTŐ MÜHEL A TISZA CIPŐGYÁR — Tizenkilenc éve dol­gozom a cipőgyárban, ezt csak a katonai szolgálat szakította meg. Az eltelt majd két évtized időköt, munkában, közösségi és magánéletben egyaránt — Az elmúlt esztendő­ben olyan kiugró, kima­gasló dolog nem történt nap­ysamuuin­.Hat, feleségemmel és 8 éves kis­lányommal kiegyensúlyozottan élünk. — Ta­lán amit említenék, — igaz, ez is családi öröm inkább — a gyerek olyan sokat fejlődött szel­lemileg, hogy a közepes első év után, szinte csak ötösök sorakoznak kiskönyvében. — Az új esztendőtől is hasonló békés bol­dogságot várok családban, munkahelyen egy­aránt. — Amit szeretnék: nyerni a kollektív lot­tón és egy szép kis kertes családi házat épí­teni. — Még egy esemény lesz ebben az évben: 8 éve vagyok munkásőr, szerettem az elvtár­sak között lenni, de hamarosan leszerelek. Sajnos, a két év előtti árvízvédelemben meg­betegedtem. Nem lesz vidám esemény az el­válás, de ez is hozzátartozik a mindennapok, történetéhez. ERNESZT PÉTER­NÉ TISZA CIPŐGYÁR MŰVELŐDÉSI KÖZPONTJA — 1972-ben neveztünk be a Kiváló Művelődési Központ címért indított versenybe. Hallatlan nagy akarással és lelkiismeretes­­ munkával teszünk min­dent a megtisztelő cím el­nyeréséért valamennyien. — Ez a vetélkedési for­ma nemcsak minket, nép­művelőket serkent, lelke­sít, hanem a hasznos, kultúráltan szórakozni, tanulni vágyó embereknek is ad egy válto­zatosabb, szervezettebb formát, programot, so­rozatot. — Vagyunk, tervünk tehát az elmúlt évben indult, reméljük 1973-ban örülhetünk az ered­ménynek. — Magánéletemben is „jeles” év volt a ta­valyi, befejeztem a SZOT Központi Iskola nép­művelő—könyvtáros szakát, jó eredménnyel államvizsgáztam. — A 73-as évre az előbb említett munka­helyi sikerek mellé békés, boldog családi éle­tet kívánok és várok. JOBBÁGY JÁNOS, DÍSZMŰBŐRGYÁR A legfontosabbat, erőt, egészséget magamnak és családomnak. Ha ez meg­van akkor a többi már va­lahogyan majd csak lesz. Dunakeszin lakunk hár­man egy szoba-konyhás lakásban. Nagyon szeret­ném, ha 1973-ban válto­zás történne és egy szebb, modernebb lakást kaphatnánk. Az üzemi életben pedig azt kívánom, hogy rosszabb ne legyen mint az elmúlt esztendő. Sőt jobb minőséget, magasabb termelést kí­vánok és ha ez meglesz, akkor nagyobb lesz, az év végi nyereség is. HOFFER KÁROLYNÉ BRIGÁDVEZETŐ, DÍSZMŰBŐRGYÁR Tíz éve alakult a bri­gádunk. Azóta nagyon szép eredményeket értünk el. Ez pedig nagyon jó ér­zés. Ezért azt kívánom, hogy brigádunk ebben az évben is jól dolgozzon, mert aki egyszer részese volt a kitüntetés és dicsé­ret felemelő érzésének, az nem tudja könnyen feledni. Ezért reméljük, hogy jó munkánk meghozza a gyümölcsét. Férjemmel együtt húsz éve dolgozom a gyár­ban. Nagyon jól érezzük magunkat, valóban a második otthonunknak tekintjük. Nagy örö­münkre szolgál, hogy az új esztendőben a kor­mányhatározat felemeli fizetésünket. Kíván­csian várjuk mit kapunk ebből.

Next