Bőripari Dolgozó, 1974 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, XXL évfolyam 1. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1974. január Napirenden a szakszervezet és a minisztérium közös intézkedési tervének értékelése Tanácskozott központi vezetőségünk Szakszervezetünk központi vezetősége december 11-én tartotta múlt évi utolsó ülését. A tanácskozáson két napirendi pont szerepelt: 1. A Könnyűipari Minisztérium és a Bőripari Dolgozók Szakszervezete közös intézkedési tervének végrehajtása és az ezzel kapcsolatos további feladatok. Előadó: Keserű Jánosné könnyűipari miniszter 2. Szakszervezetünk 1974. évi költségvetése. Előadó: Galamb István főkönyvelő A tanácskozáson megjelent Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes Kiss Károly a SZOT alelnöke, és Pálhalmi Mihály az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. Móczi András, szakszervezetünk elnöke megnyitójában köszöntötte a résztvevőket, majd Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, a már előzőleg kiadott írásos anyaghoz — szóbeli tájékoztatást adott. Mielőtt ennek ismertetésére rátérnénk, fontosnak tartjuk, hogy szóljunk az előzményekről. — Az elmúlt érv második felében erősen emelkedett a nyersbőr világpiaci ára. A kormány olyan döntést hozott, hogy ez az áremelkedés a belföldi termékekre — a szőrmés és bőrruházati célra készült termékek kivételével — nem hárítható át. Az áremelkedések kihatásának ellensúlyozására az 1972. évi 4 szakszervezet és a minisztérium közös feladatterve Ahhoz ugyanis, hogy valós képet kaphassunk az eltelt két év munkájáról, ismerni kell azokat az erőfeszítéseket, amelyeket elnökségünk a bőr-, cipő-, szőrmeipari dolgozók élet és munkakörülményeinek javítása érdekében tett. Elnökségünk 1972. januári ülésén mélyrehatóan elemezte a Duna és a Minőségi Cipőgyár — e két nagyvállalat — helyzetét, amely lényegében általánosítható volt az egész iparra. Az alapos elemzés és minden körülményre kiterjedő értékelés tapasztalatait figyelembe véve az elnökség úgy látta, hogy a cipőipar helyzete egyre romlik s a vállalatok eredményei mindjobban csökkennek. Mindezek alapján elnökségünk a legfontosabb és legsürgősebb feladatok megoldására hívta fel a minisztérium figyelmét. Ennek eredményeként a minisztérium vezetői 1972. március 21-én megbeszélést folytattak szakszervezetünk vezetőivel. A tanácskozáson közös feladattervet dolgoztak ki annak érdekében, hogy minél hatékonyabban, tervszerűbben és a sürgősségi sorrendnek megfelelően intézkedhessünk a helyzet javítására. Szakszervezetünk és a minisztérium vezetői az alábbi intézkedéseket ütemezték 1972—73-ra: 1972: 1. Az 1971. évre visszamenőleg egyes vállalatok részére minimális nyereségrészesedés és bérfejlesztés biztosítása. 2. Termelési adó módosításának felülvizsgálása, a felhalmozódott cipőkészletek értékesítésére a kereskedelemmel közös megbeszélés. 3. A nyersbőr áremelkedésének ellensúlyozására a bőrgyártó ipar részére költségvetési juttatás biztosítása. 4. A cipőgyárak 1972. évi fejlesztési alaphiányának rendezése. 5. A kellékanyagok problémáinak feltárása a szükséges intézkedések meghatározása. 1973: 1. A bőr- és cipőipar helyzetét komplexen feltáró tanulmány készítése a vállalatok és az érdekelt társhatóságok bevonásával. 2. A hosszabb távú intézkedések meghatározása érdekében a középtávú fejlesztési elképzelések felülvizsgálata. 3. A belkereskedelmi igény hullámzása okainak feltárása. 4. A nyersbőrpiacon mutatkozó feszültségek enyhítése érdekében a nyersanyag beszerzési források felülvizsgálata. 5. A cipőipar felső- és középvezető szakemberekkel való ellátottságának és a vezetés színvonalának elemzése, a teendők meghatározása. A közös megállapodás óta közel két esztendő telt el. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter most a központi vezetőség ülésén arról adott tájékoztatást, hogy mi valósult meg azóta és melyek a megoldásra váró további feladatok. — A megbeszélésen elhangzottak figyelembevételével intézkedési tervet készítettünk — mondotta a miniszteraszszony. Megállapodtunk abban is, hogy a minisztérium a szakszervezet vezetőségét a korábbinál gyakrabban informálja a minisztériumban folyó munkákról, rendszeresebben bevonja a bőr-cipőipart alapvetően érintő értékeléseknél. Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt másfél évben a megállapodásnak megfelelően sikeres munkát végeztünk, ezt az alábbiak is bizonyítják. Bérpreferenciák, bérintézkedések Az intézkedési terv néhány 1971 évi eredménycsökkenéssel összefüggő probléma megoldását, mint sürgős intézkedést irányzott elő. Ezek között szerepel a Minőségi és a Duna Cipőgyár bérfejlesztési adó alóli mentesítése, valamint a Duna Cipőgyárnak 5—6 napi nyerségrészesedés kifizetésének megteremtése, továbbá a Minőségi Cipőgyár részére 3 százalékos bérfejlesztés biztosítása. Elmondható: ezeket a feladatokat maradéktalanul megoldottuk, esetenként a szakszervezettel koordinálva, még további intézkedések is történtek. Az elmúlt években előfordult, hogy egyedi bérpreferenciát is biztosítottunk, mivel az iparághoz tartozó vállalatok saját erőből nem tudtak fejleszteni. Ilyen bérpreferenciát juttattunk: 1971- ben a Tisza és a Bonyhádi Cipőgyárnak, a Budapesti Bőripari Vállalatnak, valamint a Pécsi Kesztyűgyárnak, 3,9 millió forint értékben. 1972- ben: a Duna, a Szombathelyi, a Minőségi Cipőgyár, valamint a Pécsi Kesztyűgyár összesen 9 millió forintot, 1973-ban: a Tisza, a Duna, a Minőségi és az Alföldi Cipőgyár 7,7 millió forintot kapott. Az előbbieken felül a kormány határozatának megfelelően a márciusi bérintézkedést is részletesen megbeszéltük a szakszervezet vezetőivel. Ennek alapján a Bőripari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó iparágakban központi juttatásként a következő bérfejlesztést hajtottuk végre: a cipőipar 31,9, a bőr- és szőrmeipar 19,5 millió forintot kapott. Az elmúlt két évben ezen kívül egyedi intézkedések is történtek. 1972-ben a Minőségi Cipőgyár 37,6 és a Duna Cipőgyár részére pedig 10,6 millió forint bérfejlesztési kötelezettséget elengedtünk. 1973- ban a Duna Cipőgyár egymillió forint „B” alap juttatásban részesült, amely a napi év végi részesedés kifizetését biztosította. A nyereség növelését szolgáló, illetve a költségvetést terhelő intézkedések Az ipar és a belkereskedelem kapcsolata i A termelési adót az 1968 —69. évek kedvező eredményei alapján határoztuk meg évi 180 millió forintban. Több vállalatnál azonban a IV. ötéves terv indulási éve eltért a tervekben és a szabályozó mértéke által figyelembe vett feltételektől, emiatt számos központi — költségvetést terhelő — intézkedést kellett 1972— 73-ban kezdeményezni. Ezek között említhetjük meg a termelési adó csökkentését, majd megszüntetését. A termelési adó megszüntetését a cipőiparban különben az tette szükségessé, hogy a szocialista export piacon — a korábbi évekhez viszonyítva — nőtt a minőségi követelmény, az anyagigényesség, aminek következtében a termelési költségek is emelkedtek. A Minőségi Cipőgyár 1971. évi eredménye kedvezőtlenül alakult, ezért 1972. évre 25 millió forint termelési adó csökkentést hagytunk jóvá, a többi vállalat pedig 75 millió forint befizetése alól mentesült. A Vizsgálat tárgyává tettük az 1974. évi szocialista export jövedelmezőségét. A vállalatok igyekeztek olyan kollekciót bemutatni, amely a fokozódó igényességnek megfelel. A vevők általában elégedettek is voltak, azonban az elérhető árnövekedés mégsem fedezi teljesen azt a költségtöbbletet, amely részben a költségigényesebb összetételből, részben az időközben bekövetkezett át nem hárítható anyagáremelkedésből ered. Ezért kezdeményeztük, hogy vállalataink állami támogatást kapjanak 1974-ben is a szocialista export után . Az ipar és belkereskedelem jobb együttműködésének érdekében a két minisztérium vezetői, munkatársai, számos egyeztető megbeszélést folytattak. Ennek eredményeként említhetjük meg az elfekvő készletek értékesítésére tett erőfeszítéseket, amelyek eredményeként 1972. év végére a cipőkészletek 1,4 millió párral csökkentek. Sajnos a biztonsági tartalékból visszamaradt és a visszáruból származó tételeket csak jelentős anyagi veszteséggel lehetett értékesíteni. Ez a probléma még ma sem megoldott, egyes cipőgyáraknál 1973-ban is készletfelhalmozódás keletkezett, amelyből az export biztonsági tartalék egy részének folyamatos értékesítése továbbra is gondot okoz. Úgy ítéljük meg, hogy a sokoldalú együttműködés ellenére még nem jutottunk előbbre például a piackutatás terén. Továbbra is kedvezőtlenül hat az iparra a kereskedelmi igényekben mutatkozó időszakos hullámzás. A miniszterasszony a továbbiakban a külkereskedelemről, a szakember-utánpótlásról és — mint a legfontosabb tényezőről — a minőségről szólt. Elmondta, hogy a szocialista exportról pozitívan lehet számot adni. A belföldi termékek vonatkozásában is van némi javulás. A fogyasztói reklam a A képen balról jobbra: Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes, Kiss Károly, a SZOT alelnöke, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, és Turza László szakszervezetünk főtitkára beszerzések után 396 millió forint költségvetési juttatást biztosítottunk a bőrgyáraknak. 1973-ban az állami költségvetés körülbelül 1 milliárd forint összegben vállalja a világpiaci árkülönbözet megtérítését. 1974-ben várhatóan mintegy 8—900 millió forint nagyságrendű állami költségvetési ártámogatást kell biztosítani. (A könnyűipari miniszter megemlítette, hogy ilyen arányú ártámogatás csak ideiglenes lehet, mert ez odavezet, hogy nem ösztönöz megfelelően a devizával való takarékosságra, amely végül is hátrányos következményekkel járhat.) Lényegesen kisebb jelentőségű, de mégis említést érdemel az az ártámogatás, amelyet a bőripari vállalatok a festék- és vegyszer áremelkedésének ellensúlyozására kapnak. Az elmúlt évben ez mintegy 10 millió forintot jelentett. — Jelentős ártámogatásban részesülnek azok a cipőipari vállalatok is, amelyek gyermekcipőket gyártanak. A termelő vállalatoknak azonban még jelentős támogatás mellett sem gazdaságos a gyermekcipőgyártás. Ezen a téren éreztetik hatásukat leginkább az elavult árképzési normatívák, amelyek megváltoztatására a termelői árrendezéskor kerülhet sor. Ezért az 1974. évre átmenetileg további állami támogatást kezdeményezünk a fokozódó gyermekcipőigények kielégítése érdekében, amely éves szinten valószínű, mintegy 40—50 millió forint újabb költségvetési terhet jelent, de azonban — mennyiségben — hasonló az elmúlt évekhez, majd így folytatta: — örömmel mondhatom, hogy a Minőségi Cipőgyárban javulás következett be a minőségben azért, mert a vállalat vezetősége kiemelt feladatnak tartotta a technológiai fegyelem megszilárdítását, a minőségi követelmények biztosítását. A minőség a bőrgyárakban is fontos, mivel az elmúlt időszakban a jó minőségéről ismert Pécsi Bőrgyárban fordult elő nagyobb reklamáció. Végül a IV. ötéves terv feladatait összegezve Keserű Jánosné hangsúlyozta, hogy a bőr-, cipő- és szőrmeiparban a rekonstrukciós beruházásokra 2 milliárd forintot irányoztak elő, ebből 1973-ig alig több, mint egymilliárd a beindított beruházás, amelyből 58 százalék a bőrszőrme, 42 százalék pedig a cipőipart érinti. Az első három év lényegesen elmaradt a tervezett ütemtől. Számos kedvezőtlen tényező mellett igen jelentős a beruházási eszközök áremelkedése is, ami csökkenti a fejlesztési lehetőségeket. Az 1975-re tervezett 52 millió pár bőncipő termelése nem valósul meg azonban a Duna, a Szombathelyi és az Alföldi Cipőgyárban a rekonstrukció eredményeként mintegy 45—46 millió párás termelés biztosított. Előreláthatólag az összes igények 48—49 millió pár cipővel kielégíthetők, sőt a szocialista export is teljesíthető a csökkentett tőkés export mellett. A következő két év kiemelendő feladatai között szerepel a tervezett fejlesztési célkitűzések megvalósítása. A további hiányzó kapacitás biztosítására a Bonyhádi- és a Minőségi cipőgyárak fejlesztését tervezzük együttesen egymillió párás kapacitással, míg a tanácsi vállalatoktól, szövetkezetektől a hiányzó kétmillió párás termelésnövekedést várjuk — fejezte be tájékoztatóját Keserű Jánosné. Vállalati fejlesztési alapok rendezése A továbbiakban a miniszterasszony az iparág rekonstrukciójával kapcsolatban elmondta, hogy a bőrgyártás fejlesztésének első szakaszára 405 millió forint áll rendelkezésre, amelyből 30 millió forint állami támogatás. Ez a fejlesztés lehetővé teszi további 1,1 millió ml puhabőr kapacitás megteremtését, amely a BBV-nél és a Pécsi Bőrgyárban kerül megvalósításra. A cipőgyáraknál az eredménycsökkenések következtében a folyamatban levő beruházások finanszírozásában jelentős hiány keletkezett — mondotta. — Megállapítottuk, hogy hiányosak voltak a tervek, túlbecsülték a vállalatok az anyagi lehetőségeiket és időközben megdrágultak a beruházási költségek. A folyamatban levő cipőipari beruházások forráshiányból adódó problémáit a tárcaközi kormánybizottság segítségével sikerült rendezni. Ennek eredményeként a Szombathelyi Cipőgyár60, a Duna Cipőgyár 32,7, az Alföldi Cipőgyár 24,4 és a Minőségi Cipőgyár 5,4 millió forint állami támogatást kapott, amelyet 1973—75 év között használhatnak fel a vállalatok. A fentieken kívül — különböző kapacitásbővítés céljából — további juttatások is folyamatban vannak. Ezek között szerepel a Minőségi Cipőgyár évi 860 ezer párás kapacitás fejlesztésére, mintegy 31 millió forint, a Kesztyűgyár bővítéséhez 30 millió forint, valamint több új beruházás, mint például új rostműbörgyár létesítése, a simontornyai rekonstrukció, stb. Szólt a könnyűipari miniszter a vállalatok közötti együttműködésről is. Megállapította, hogy az utóbbi időben jelentős javulás következett be az alapanyaggyártó és feldolgozó vállalatok között. Bár a kelllékellátás javult mégis az V. ötéves terv koncepciójában a kellékellátás végleges megoldására 120 millió forint fejlesztést tart szükségesnek. Hozzászólások KARIKA KALMANNÉ tiszt-titkár Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmefeldolgozó Vállalat. — Az írásos anyag, a szóbeli tájékoztató, valamint személyes tapasztalataim alapján örömmel mondhatom, hogy az a tevékenység, amely a minisztérium és a szakszervezet elnöksége között kialakult, eredményes volt. — Az 1974. évi felkészüléssel kapcsolatban úgy látjuk, hogy komoly problémáink lesznek az anyagbeszerzéssel, mivel a szőrmés bőrök 85 százalékát importból szerezzük be, amelyeknek az áremelkedése 100 százalékos volt. Ezzel szemben az exporttermelésünk 65 százalékában nem tudjuk érvényesíteni ezt az áremelkedést. Ez pedig vállalati szinten mintegy 20—24 millió forint árbevétel- és nyereségcsökkenést jelent. jobbágy gyula szb-titkár Duna Cipőgyár: Bevezetőben a cipőipar helyzetéről, a munkaerővándorlásról szólt, majd így folytatta: — Nálunk az elmúlt években több, mint 1500 dolgozó hagyta el a vállalatot, amely kb. 3 millió pár cipő termeléskapacitásának felel meg. Ennek ellensúlyozására vidéki ipartelepítést hajtottunk végre. Folytatás a 2. oldalon