Bőripari Dolgozó, 1975 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

A szakszervezeti bizalmiak együtt élnek, dolgoznak mun­katársaikkal és napi gondjaik, problémáik megoldásáért nap nap után küzdenek fáradha­tatlanul, önzetlenül. Ezért a munkáért elismerést érdemel­nek. Ennek kifejezéseként kö­zöljük azoknak a bizalmiak­nak a fényképeit, akik évek óta eredményesen képviselik munkatársaik érdekeit. Geller Józsefné a Körmendi Cipőgyár alfa­ üzemében dol­gozik. Eleinte, mint bizalmi, most pedig főbizalmiként te­vékenykedik immár 15 éve Szabó Imre a Sabaria Cipő­gyár dolgozója, mint szak­­szervezeti bizalmi nyolc éve tevékenykedik a műszaki dol­gozók bizalmából. Munkatár­­s­­ai szeretik, becsülik Borsós Józsefné az Alföldi Cipőgyár Kecskeméti Gyár­egység alfa-részlegében dol­gozik, s mint bizalmi nyolc éve intézi munkatársai ügyes­bajos dolgait Tímár Lajos az Alföldi Cipő­gyár Kecskeméti Gyáregység dolgozója, négy év óta szak­­szervezeti bizalmi Sabaria Cipőgyár: Takarékos gazdálkodással, a minőség emelésével 4,6 millió forint többlet a kongresszusi munkaversenyben Kellemes gondban van Várnügyi Gyula, a­­Sabaria Cipőgyár szakszervezeti­ bizottságának "termelési- és bérfelelőse, összegező jelentés készült a kongresszusi munkaverseny első szakaszának idejéről és a számok kedvező ké­pet mutatnak. — Kezdjük ott a beszélgetést: milyen fel­adatok megoldását vállalta a gyári kollektíva? — A kongresszusi és jubileumi munkaver­­seny első szakaszában azt tekintettük a leg­fontosabbnak, hogy az 1974. évi tervünket ma­radéktalanul teljesítsük. Ennek megfelelően a vállalások a belföldi piacigények maximális kielégítését, az export minőségét és a szállí­tási határidők betartását, az induló új terme­lési rendszerek zökkenőmentes beindítását, a biztonsági tartalékok csökkentését tartalmaz­zák. — Mi valósult meg mindebből? — Hagyományos vállalásainkat teljesítet­tük, az anyagtakarékossági és minőségi együtthatókat 4,6 millió forinttal túlteljesítet­tük, s a társadalmi munkaórák száma mintegy 3000-rel lesz több a vártnál. A belföldi és szovjet szállítási határidőket betartottuk. Eb­ben az évben mintegy 330 000 pár gyermek és fiú fiesta cipőt gyártunk le — ez kétszerese a tavalyinak. Jelentősen sikerült javítani munkánk mi­nőségét, ezt bizonyítja, hogy amíg 1973 máso­dik félévében 2,4 százalék, addig 1974 első félévében 0,2 százalék volt a reklamáció. Azt terveztük, hogy a biztonsági tartalékot a tavalyi 6,5 százalékról 4,5 százalékra csök­kentjük. Az elért eredmény ma még nem elégít ki, hisz jelenleg 6 százalék körül mo­zog. — Milyen módszerek vezettek az anyag­takarékossági és minőségi eredményekhez?­­— Az anyagtakarékosság legfőbb záloga: a­ technológiai utasítások betartása, a nagyobb munkafegyelem, a helyes anyaggazdálkodás. Csaknem 1 millió forintos nagyságrendű a minőségi megtakarításunk. Régen sok prob­lémát okoztak a garanciális költségek. A gaz­dasági vezetés éveken át a legteljesebb szigor­ral lépett fel a MEO-nál: megköveteltette a technológiai fegyelem betartását — főleg így volt ez a ragasztásnál. Itt főleg az egyéni fele­lősség hangsúlyozása került előtérbe. Az ered­mények máris mutatkoznak — de még koránt­sem kielégítő a helyzet. — Új termelési rendszerek bevezetését is említette... — Igen. Arról van szó, hogy új rendszerű aljazó és tűzödei, előkészítő szalagok indítását és patronálását vállaltuk. Az aljazó esetében megvalósult az elképzelésünk: kötetlen és kö­tött ütemű, kombinált rendszert vezettünk be. Ahol a kötetlen rendszer dominált, ott kötött ütemet csak egyes szakaszokon iktattunk be. Tulajdonképpen a technológiai sorrend a régi, de van benne egy-két korszerű elem is. Ami lényeges: a cipőket kocsikra helyeztük, s így a dolgozó tudását, gyorsaságát ki tudja hasz­nálni. Jó anyagellátás esetén­­ akár maximá­lis bért is vihet haza. E rendszer célkitűzése 1200 pár volt 50 fővel. Az ellátási­ nehézségek ellenére 3 hónapos kísérlet után elértük a kívánt eredményt, de a gondok miatt stabili­zálni még nem tudtuk. A tűzödei előkészítőt — a külső partnerekkel történt egyeztetés alapján — csak a kongresszusi verseny má­sodik szakaszában indítjuk. — Végül még egy kérdés: mi várható 1974- től, mivel még végleges adatok nem állnak ren­delkezésre? — A kongresszusi verseny eredményei és hiányosságai összefüggenek terveink teljesíté­sével, vállalatunk gondjaival. Mi 1974-ben 5,8 millió pár cipő elkészítését terveztük — a várható eredmény 5,5 millió pár. Gondunk: akadozik az anyagellátás, s létszámhiányunk eléri a 200-at! Mindezekre nem gondolhattunk terveink és vállalásaink készítésekor... Pécsi Kesztyűgyár Központi Gyáregység Ragyogó teljesítmények a díszítő ll-ben A kongresszusi munkaver­seny lendülete lázgörbesze­­rűen lendül a magasba, a láz­görbe: a brigádok „egymást fi­gyelve” dolgoznak, a selejtkár összegét számolgatják, a tel­jesítményszázalékot méregetik — méltóan készülnek a párt­­kongresszusra. A szakszerve­zeti bizottságon Gábor István­ná „kérdezget” — a brigád­vezetők válaszolnak —, az új­ságíró pedig csak jegyez... Hügl Józsefné, a „Haladás” hatszoros szocialista brigád vezetője: — Pécs jubileumi emlékmű­vet kap, valamennyien társa­dalmi munkával járulunk hozzá felállításához, reper­toárunkból nem marad ki az óvoda segítése sem. Éves vál­lalásunk feszített, a 130 száza­lékos teljesítésünk jelenleg 135 százalékon „áll”. Mun­kánk: géppel díszítjük a kesz­tyűket Ne gondoljon arra, hogy gyenge a normánk — va­lamennyien régi dolgozók va­gyunk, „erős” varrónők. Var­ga Istvánná például 140 szá­zalék körül teljesít, jómagam elérem a 150—160 százalékot. Évi 200 forint selejtkárt vál­laltunk, iparkodnunk kell, mert 185 forintnál „járunk”... Spitli Jenőné a 9 fős „Ex­port” brigádot irányítja: — Évi 135 százalékot vállal­tunk, a kongresszus tisztele­tére plusz 5 százalékot vállal­tunk — ma 153-nál tartunk. Én 22 éve dolgozom a gyár­ban. Miként sikerül ennyit tel­jesíteni? Szorgalommal és fe­gyelemmel. A napi 8 órából majdnem 8 órát dolgozunk! Ha délutánosok vagyunk, va­csorázni is „elfelejtünk”. Meg­keressük a kétezer forintun­kat — igaz, 10—12 túlórával együtt. Nem könnyű, amit csi­nálunk, hisz előfordul, hogy egyetlen hónapban 50 új mo­dell­­terül a kezünkbe ... Tóth Erzsébet, a „Márciusi ifjúság” munkabrigád vezető­je. Kilencen vannak — vol­tak, jelenleg négy közülük kismama. — Nemrég alakult a brigád, fiatalok vagyunk — ezért ma­gas százalékot sem vállalhat­tunk. Csak minőséget. Éves vállalásunk 130 forintos se­lejtkár — jelenleg 86 forintnál tartunk, a teljesítményünk pe­dig 106 százalék. Az idősebbek sokat segítenek nekünk — hisz közülünk a legidősebb 21 éves! A „Steinmetz” brigád arany fokozatot ért el — vezetője Bérczes Györgynél — Vállalásunkban 120 szá­zalékos teljesítmény szerepel, ezt 3 százalékkal „megtoldot­­tuk” a kongresszus tiszteleté­re. Az első háromnegyed év után 154 százalékunk volt. Vállaltuk többek között, hogy új dolgozóinkat betanítjuk. Nem is sikerült rosszul: Ku­­hajda Józsefné fél év után már 147 százalékot produkált! Évek óta selejtmentesen dol­gozik a brigád — illetve egyet­len alkalommal egy gombot rosszul varrtunk fel — ez 21 forintunkba került! Juhász Sándorné, a „Minő­séggel a békéért” nevű brigád helyettes vezetője — aranyér­mesek: — Magas a százalékunk: 147 százalék. Vállaltuk, hogy a 200 pár exportkivetést 150-re csökkentjük. Eddig mindössze 4 pár kivetésünk volt, terme­lési tervünket 170 százalékra teljesítjük. Erős a műhelyünk , a gyárban elsők vagyunk, nagy a begyakorlottság. De kell is a munkateljesítmény, hisz rajtunk múlik, hogy a gyár többi munkahelyén egyenletesen dolgoznak-e az emberek. A hajrában bizony alig gondolunk arra, hogy ke­zünket, szemünket, idegeinket mennyire tönkreteszi ez a munka. A beszélgetéskor meglepett a magas teljesítményszázalék. Aztán rájöttem, nem beszél­nek a munkaidő kihasználá­sáról, a munkamorálról; a magas százalékhoz segíti a műhelyt a begyakorlottság, meg az is, hogy szinte vala­mennyien a legjobb varrók, törzsgárdatagok. És persze az sem utolsó szempont, hogy szükségük van a pénzre. Azért pedig — mint máshol is — nagyon meg kell dolgozni. S csak dicsérni lehet ezeket a nőket, hogy arra is jut az erejükből, hogy óvodákat, gyermekintézményeket, örege­ket patronáljanak, formálják kis közösségi életüket, társa­dalmi munkát végezzenek a városért, amelyet oly nagyon szeretnek... * Sz. Pályázatot hirdetünk A Bőripari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége hazánk fel­szabadulása tiszteletére irodalmi pályázatot hirdet. Pályázni lehet minden olyan eredeti írásművel, amely az el­telt harminc év folyamán — felszabadulástól, napjainkig — az üzemi és egyéni élettel kapcsolatos egy-egy élménnyel foglalko­zik. A műfajt a szerző maga választja meg. Lehet párbeszéd, elbeszélés, vagy novella. Az írás terjedelme legfeljebb 5 gépelt oldal lehet (120 gépelt sor).­­ A pályaművek beküldési határideje: 1975. március 31. pályázati díjak: I. díj 1500 Ft II. díj 1000 Ft III. díj 800 Ft A három legjobb írást lapunkban közzé tesszük. Fenntartjuk a jogot arra, hogy a pályázatot nem nyert írásokat — díjazás ellenében — leközöljük. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Holczapfel Károly bénák, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete szervezési osztály helyettes vezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából több évtize­des eredményes szakszervezeti munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Turzó László, szakszervezetünk főtitkára adta át. A lap hasábjain keresztül kívánjuk Holczapfel elvtársnőnek, hogy a jól megérdemelt nyugdíját erőben, egészségben, hosszú ideig élvezhesse. Cserzőanyaggyár: Célunk: Még jobban takarékoskodni az alap- és import anyagokkal (Folytatás az 1. oldalról) Érdemes megemlíteni, hogy a szocialista brigádok összesített vállalásainak az eredményeként az elmúlt év kilenc hónapjá­ban a bázishoz viszonyítva 200 ezer forintot takarítottak meg gőzenergiából, az olajból pedig 14 ezer forintos megtakarítás született. Noha a beszerzési ár emelkedett, a szigorúbb ellen­őrzéssel, a technológiai előírások pontos betartásával, most to­vább kívánják csökkenteni az önköltséget. Most derült ki igazán az is, hogy milyen nagy jelentőséggel bír az anyagnormák szigorú betartása során a műszerezettség további fokozása, így például a tárolási veszteségek csökken­tését is a műszerek segítségével gyorsítják meg, de a tárolt anyagok megfelelő­ és egyenletes hőmérsékleten tartását is a korszerű műszerek beépítésével kívánják biztosítani. A Cserzőanyaggyárban a központi intézkedés párosul a dol­gozók cselekvő akaratával. A közös erőfeszítéstől remélik, hogy sikerül a világpiaci áremelkedést némileg ellensúlyozni. Példá­juk követésre méltó. A. Minden kedves ügyfelünknek, termékeink felhasználóinak és a bőripar valamennyi dolgozójának EREDMÉNYES, JÓ MUNKÁT ÉS boldog új évet kívánunk PANNÓNIA SZŐRMEKIKÉSZÍTŐ ÉS SZŐRMEKONFEKCIÓ VÁLLALAT Budapest IV., Váci út 44.

Next