Bőripari Dolgozó, 1976 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXIII. évfolyam, 1. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1976. január Pécsi Bőrgyár: A dolgozók bevonásával készül az új kollektív szerződés A IV. ötéves terv időszakára készített kollektív szerződések hatálya 1973. december 31-ével lejárt. Most már az új terv­időszakra szóló kollektív szer­ződések előkészítésén munkál­kodnak az üzemekben. A jövő jobb megalapozása szempont­jából nagy jelentősége van a lejárt szerződések végrehajtá­sa során szerzett tapasztalatok gondos összegezéseinek, a meg­felelő tanulságok levonásának. Jól haladnak ezzel a munkával a Pécsi Bőrgyárban is. Hat­van József tiszt­titkár el­mondta, hogy már júliusban megalakították azt a bizottsá­got, amely a kollektív szerző­déssel kapcsolatos egész tevé­kenységet átfogja és irányítja. Az ütemtervben meghatározott részmunkákat azóta elvégezték, Csendes László igazgató a be­számolót elkészítette, s azt mind a szakszervezeti bizott­ság, mind pedig a szakszerve­zeti tanács tárgyalta. Követke­ző lépésként a dolgozók elé tárják, hogy megismerhessék és megvitat­hassák a munkaviszonyukkal kapcsolatos alapvető jogaik érvényesülésének főbb tapasz­talatait. A részkérdéseket már ismerik. Az egész gyárban, kisebb egy­ségenként tanácskoztak a kol­lektív szerződésről, mégpedig úgy, hogy gyakorlati tapaszta­lataikat egy­bevetették az eddig érvényben volt szabályokkal és javaslatokat tettek az őket közvetlenül érintő kérdések újabb szabályozására. Egyetértenek a bőrgyár dol­gozói, vezetői, a mozgalmi szervek és testületek tagjai abban, hogy kollektív szerződésük meg­felelően szolgálta a vállalat termelési, gazdaságossági cél­jainak megvalósítását, a dolgo­zók munka- és életkörülmé­nyeinek folyamatos javulását. Bebizonyosodott, hogy a IV. ötéves terv időszakára vonat­kozó főbb célokat helyesen határozták meg, összefogva munkálkodtak azok megvaló­sításáért és jó eredményeket értek el. Érdemes kiemelni, hogy a meglevő öltözőhelyiségeket korszerűsítették, s újakat épí­tettek. Bevált az az intézkedés is, hogy a munkaerőhiány mér­séklésére vidékről saját autó­busszal szállítják be a gyárba a dolgozókat. A szakszervezeti bizottság­nak és a gyár vezetésének minden törekvése arra irányul, hogy a dolgozók jobb körülmé­nyek között végezhessék mun­kájukat, találják meg számí­tásaikat a gyárban és kötődje­nek munkahelyükhöz, marad­janak itt. Ezt a célt szolgálja a helyesen kialakított bérpolitika is. A bé­rek alsó határát 1500 forint­ban határozták meg. Az egy főre jutó éves átlagkereset 1971-től 1975-ig 25 746 forint­ról 34 450 forintra nőtt. Nagy eredménynek számít, hogy az óvodai és bölcsődei férőhelyek jelentős növelésével eddig minden ilyen igényt ki tudtak elégíteni. Néhány évvel ezelőtt, 1973-ban építettek tizen, mi gyermekintézményt. A né­pesedéspolitikai határozat ked­vező intézkedéseinek hatására egyre több gyermek születik, s így újabb és újabb bölcsődei és óvodai fejlesztésre van szük­­­ség. A terv már készen van, további hetven kisgyermeknek létesítenek férőhelyet. A dolgozók lakásgondjai megoldásában is mind nagyobb részt vállal a gyár. Az elmúlt öt év alatt 7 346 600 forintot fizettek ki ilyen címen, támogatásként. Társadalom- és ifjúságpolitikai meggondolások alapján első­sorban a nagycsaládosoknak és a fiatal házasoknak adtak la­­kássz­erzésnek kölcsönt. Együt­tesen 23 család 1 057 000 forint építési kölcsönben részesült. Úgy számítják, hogy a jövő­ben ezt a megoldási formát még kiterjedtebben alkalmaz­zák, még több munkáscsaládot segítenek hozzá ily módon megfelelő otthonhoz. Az igazgatói beszámoló az újítások ügyeinek intézésével kapcsolatban néhány korábbi fogyatékosságra és mulasztásra is rámutat. Az újítások meg­valósulása előtt nem minden esetben vezettek megfelelő nyilvántartásokat, nem készí­tették el a szükséges alapbi­zonylatokat. Éppen ez volt az oka a kalkuláció késedelmes elkészítésének, a kifizetések elhúzódásának. Jó dolog, hogy az utóbbi években történt vál­tozás ezen a területen is. Csendes László, a vállalat igazgatója joggal állapíthatja meg, hogy a kollektív szerződés szabá­lyai kedvező hatást gyakorol­tak a vállalat egész tevékeny­ségére, s a rövidített munka­idő mellett is csökkent a túl­órák száma. A fenn ékek minősége javult, a munkafegyelem szilárdult, a dolgozók jobban kihasználják a munkaidőt. Nagyobbrészt megvalósultak az intézkedési tervekben megjelölt feladatok a termelésben, a szociális ellá­tottságban, a munka biztonsá­gának fokozásában, a nő- és ifjúságpolitika területén. Mind­ez szilárd alapot teremt a to­vábbfejlődés számára. A jövő követelménye nem más, mint az utóbbi években megkezdett céltudatos munka folytatása. Ehhez kell az V. öt­éves terv időszakára készülő kollektív szerződésnek megfe­lelő vállalati keretet biztosí­tania. Az már látszik, hogy az új időszaknak a prog­ramjában szerepelnie kell a gyermekintézmények építése mellett a harkányi új üdülő megépítésének is. A számítások szerint 3,3—3,5 milliós beruházás lesz ez. A terv már kész. A kivitelezés legalább három évet vesz igénybe. Nem kevesebb, mint 18 szoba várja majd itt egész évben a pihenni vágyó bőrgyá­ri dolgozókat. Az üzemi étkez­tetés megjavítására nem kell ennyit­ várni, hiszen már az idén korszerűsítik az éttermet és a konyhát. Akik ezt a prob­lémát­ a csoportos beszélgeté­seken vagy más, szakszervezeti fórumon szóvá tették, azok láthatják, hogy érdemes volt róla beszélnünk, hiszen a meg­oldás most már elhatározott dolog. Ugyancsak nagy horderejű munka az üzem területén a szállítások jobb, korszerűbb feltételeinek a megteremtése. Korábban sok baleset adódott a belső utak rossz állapota miatt. Ezek teljes felújítását komplex, egységes és átfogó feladatnak tekintik. Vásároltak már két kis traktort, így gépi erővel oldják meg a szállítást. Ez a megoldás gyorsabb, kor­szerűbb és egyben biztonságo­sabb is. Sok javaslatot adtak már a készülő kollektív szerződéshez. Az anyagraktár 54 dolgozója képviseletében Jámbor József bizalmi például a családos üdültetés lehetőségeinek bőví­tését terjesztette elő. Felvetet­te, hogy az anyagkiadók ba­kancsának kihordási idejét másfél évről egy évre kellene csökkenteni. Hoffeker János főművezető a Kikészítő I. mű­helyben elhangzott észrevéte­leket gondosan összegezte. A műhely levegője rossz, egész­ségtelen, ezért korszerűbb és nagyobb teljesítményű szellő­zőberendezést kérnek. A kenő­csoport dolgozói keveslik a norma megállapítására fordí­tott egy órát, szeri­ntük egy egész műszak alatt végzett fel­mérés adhat csak reális képet. A rostműbőr üzemben a laka­tosok azt kérik, hogy a közpon­ti gépjavító műhelybe érvény­be lépő szociális­­ juttatásokat reájuk, is terjesszék ki. A növé­nyi cseres műhelyben az az igény vetődött fel, hogy a tar­goncavezetők kapjanak saválló szerel­őköpen­yt. Nem egyéni kívánságok, ha­nem a dolgozók kisebb-na­­gyobb csoportjait érintő gon­dok és a megoldási lehetőségek kerülnek manapság szóba. Így készül a számadás, így formá­lódik — a dolgozók közvetlen részvételével — a vállalati al­kotmány, a következő öt esz­tendő munkásellátási prog­ramja, a közös cselekvés gyári szabályzata. Kutas József Sabária Cipőgyár: Leraktuk a vállalat V. ötéves tervének alapjait December utolsó napjaiban — a karácsonyi ünnepek előtt — jártunk Szombathelyen a Sabaria Cipőgyárban, ahol ar­ra kértünk választ: hogyan teljesítették az 1975. évi célki­tűzéseket és mit terveznek az 1976-os esztendőre? — Kicsit rosszkor jöttek — mondta Jászkuti Lászlóné, a tervosztály vezetője. — Az 1975-ös év számvetése ezután kerül sorra, s az új esztendő terve is csak javaslat formájá­ban készült el­, amely széles körű megvitatás után „emelke­dik törvényerőre”, s e percben ennek az útnak csak az elején tartunk. — Tudom, hogy a konkrét számok még nem ismeretesek, de az már nem lehet titok: eredményes évet zárhat-e a Sabaria Cipőgyár? — Ha­ csak a számokat mon­danám, hangsúlyozva, hogy megközelítő pontosságúak, az tűnne ki, nem úgy sikerült az éves gazdálkodásunk, ahogy szerettük volna. Csakhogy ez nem igaz. Vállalatunk 1975-ben a ,,nagy változások, nagy át­állások" korát élte. Ez évben raktuk le az új ötéves terv alapjait, megalapoztuk a gyár fejlődését. Az év végére ugyan­is befejeztük az évek óta folyó nagyrekonstrukciót, s ez telje­sen átalakítja a gyár arculatát. Új termelésszervezést igé­nyelt, új feladatokat jelentett és jelent a dolgozóknak és a ve­zetőknek egyaránt. A rekons­­trukció rengeteg energiát le­kötött, amelyet már 1976-ban is a termelésre összpontosítha­tunk. — Hogyan alakultak 1975- ben a mennyiségi és minőségi mutatók? — Előreláthatólag 5,5 millió pár körüli termeléssel zárjuk az évet. Ez mintegy 300 ezer párral kevesebb a tervezettnél. A lemaradást több tényező idézte elő. Elsősorban az, hogy a l­étszám­tervezésnél nagyon optimisták voltunk. Sajnos, to­vább csökken a létszámunk, jelenleg is 130 fizikai munká­sunk hiányzik.­­ Emellett sok gondot okoz az anyagellátás. A bőrgyárak rekonstrukciói nagyjából egy­beestek a mi vállalatunkéval, amelynek következtében ugyan megfelelő mennyiségű bőrt kaptunk, de a minőséggel prob­lémák voltak. Hozzájárult eh­hez a hazai kellékanyag ellá­tatlanság, és az importanyag korlátozás is.­­ Végére hagytam azt a fontos okot, amelyet általában azzal a helytelen szóval feje­zünk ki, hogy szervezetlenség. Vállalatunknál alapjában nem beszélhetünk rossz munkaszer­vezésről, hanem, mint az előbb mondtam, a „járatlan útról”, az újra való átállásról, a kö­tetlen ütemű futószalagok üzembe helyezésével járó ne­hézségekről, az új munkahe­lyekre való költözésről stb. — Nemcsak a mennyiségi tervet nem teljesítettük, de a tervezett minőségi szinttől is elmaradtunk. A vállalati átla­gos minőségünk 90—91 száza­lék között mozog, ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a szovjet export minőségét ki­emelt feladatként kezeltük. Az új termelésszervezéstől jelen­tős minőség­javulást várunk. (Folytatás a 3. oldalon) XIX. kongresszusunk szellemében írta: Petrák Ferenc főtitkár A munka lázában szinte észre sem vettük, hogy átléptük az új esztendő küszöbét. Ilyenkor általában az ember számve­tést készít az elmúlt esztendő munkájáról: mit végeztünk jól, milyen eredményt értünk el és mi az, amit jobban kellett volna csinálni. Az 1975-ös esztendő értékelésekor elmondhatjuk, hogy eredményes, gazdag esztendőt búcsúztattunk. Ha csak rövid tőmondatokban is, de elevenítsük fel sorrendben a legjelentő­sebb eseményeket. A legkiemelkedőbb esemény volt — felszabadulásunk 30. évfordulójának esztendejében — a Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusa, amely öt esztendő munkáját tette mérlegre, ebből kiindulva adott programot a jövőnek, s meg­határozta a fejlett szocialista társadalom építésének feladatait. Jelentős esemény volt a 107 éves Bőripari Dolgozók Szak­­szervezete életében a XIX. kongresszus, amelyen 45 ezer szer­vezett dolgozó képviseletében 200 küldött tanácskozott két na­pon keresztül a szakszervezet munkájáról. Összegezte a vá­lasztások tapasztalatait, értékelte a XVIII. kongresszus óta végzett munkát, a határozatok végrehajtását. Mérleget készí­tett arról, hogy az elmúlt öt esztendőben mit végeztünk jól és melyek azok a legfontosabb tennivalók, amelyek a jövőben megoldásra várnak. S­zakszervezetünk XIX. kongresszusán az írásbeli beszámoló­hoz, a szóbeli kiegészítéshez, a határozattervezethez, a több mint négy év alatt végzett munkához, a jövő feladataihoz 31 küldött és meghívott szólt hozzá, mondott véleményt. Kong­resszusunk örömmel és jogos büszkeséggel állapította meg, hogy a népgazdaság növekedésével arányosan javul a bőr-, cipő-, szőrme-, kesztyű- és bőrdíszműipar dolgozóinak anyagi jóléte és ami különösen örvendetes, megváltozott a szociális ellátott­ság és jelentősen bővültek a szociális létesítmények. Egy-két példát szeretnék megemlíteni. Néhány vállalatunknál — a Sa­baria és a Minőségi Cipőgyárban — sokat tettek az egészségre ártalmas, monotónia feloldására, a kötött ütemű futószalagot kötetlen üteműre cserélték fel. Bőrgyárainkban a nehéz fizi­kai munkát — kádak ürítését, töltését, a szállítás többségét — gépesítették. Mind több az olyan üzemek száma, amelyek vilá­gosak, tágasak és egészségesek. Több bőrgyárban létrehozták a fekete-fehér öltözőt, ezenkívül korszerű fürdők, öltözők te­szik kényelmessé, higiénikussá a dolgozók tisztálkodását. So­kat tettünk annak érdekében, hogy könnyítsünk nődolgozóink, az édesanyák munkáján. K­ongresszusunk nagyra értékelte azt a tényt, hogy a fejlődés mind gazdasági, mind kulturális téren, az elmúlt években töretlen volt. Köszönhető ez, elsősorban pártunk helyes politi­kájának, szorgalmas munkásgárdánknak, szocialista brigád­jainknak, a műszaki­ és adminisztratív dolgozóinknak. Nem utolsósorban szakszervezetünk vezető testületeinek, amelyek komoly erőfeszítéseket tettek a tagság érdekében. Elismeréssel illette kongresszusunk a társadalmi aktivisták tevékenységét, külön is kiemelve a bizalmiak mindennapos szorgalmas, oda­adó munkáját. Ugyanakkor hangsúlyozta a kongresszus, hogy az 1976-os évre kitűzött és megnövekedett gazdasági és moz­galmi munka teljesítése jelentős mértékben attól függ, hogy a vezető testületek, társadalmi aktivisták több ezres tábora mi­lyen felelősséggel, tenniakarással dolgozik majd. A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa múlt év de­cemberében kijelölte számunkra is az elkövetkező évek leg­fontosabb feladatait. Az­ elfogadott határozat hangsúlyozza: a magyar szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek a XI. pártkongresszus dokumentumaiban foglaltakkal és megvalósí­tásuknak cselekvő részesei akarnak lenni. Az év utolsó napjaiban került sor az országgyűlés ülésére, ahol a IV. ötéves terv teljesítésének megtárgyalása után tör­vényerőre emelte az V. ötéves tervet. Azóta az 1976. évi tervet a Minisztertanács is jóváhagyta. Tehát azt is tudjuk, hogy mi­lyen feladatok megoldása vár ránk az V. ötéves tervben, ezen belül 1976-ban. Mindig jó érzés az új esztendőben új feladato­kat kezdeni és azokat megoldani. Igaz, az előzetes ismeret alapján ez az év sok tekintetben nehezebb lesz, mint a tavalyi. Ezt őszintén elmondták a párt XI. kongresszusán épp­úgy, mint szakszervezetünk XIX. és a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán. T­udjuk, hogy a nyugati országok gazdasági helyzete bizonyos mértékig hatással van hazánk életére is. Azt is tudjuk azonban, hogy szorgalmas, tervszerű munkával jelentősen csökkenthetjük és ellensúlyozhatjuk a kedvezőtlen hatást. Ép­pen azért, hogy a bőr-, cipő-, szőrme-, kesztyű- és bőrdíszmű­ipar területén előbbre léphessünk, valamennyi dolgozónak tudása legjavát kell adnia. Ismeretes, hogy a következő évek­ben nem számíthatunk több munkaerőre, ezért soha nem volt nagyobb szükség a jól átgondolt, tervszerű munkára, mint most és a jövőben. Itt nagy feladat hárul a műszaki dolgozó­inkra, hogy a Dolgozz Hibátlanul munkarendszert minél több üzemben bevezessék, mert csak a jó üzemszervezéssel és jól szervezett, fegyelmezett munkával tudjuk a hiányzó munkaerőt pótolni. A másik nagyon fontos feladatunk — a mennyiség növelése mellett — jobb minőségű termékek készítése. Az utóbbi időben értünk el javulást az export területén. Tovább kell lépnünk ezen az úton és arra kell törekednünk, hogy termékeinket — hasonlóan, mint a kesztyű- és szőrmeipar gyártmányait — mi­nél jobban megismerjék és megszeressék az egész világon. Bi­zonyosak vagyunk abban, hogyha dolgozóink — ki-ki a saját területén — tudásuk legjavát adják, akkor a bőr- és cipőipar nagysága és súlyának arányában méltóképpen hozzájárul nép­gazdaságunk egyensúlyi helyzetének megszilárdításához. A termelés segítése mellett szakszervezetünknek sokat kell tennie a munkások élet- és munkakörülményeinek továb­bi javításáért. Iparágunk — az értéket tekintve — jelentős munkát végez, ugyanakkor nem ennek arányában részesül az anyagi juttatásból. Más iparágakhoz viszonyítva, egyes terüle­teken a bérezés ütemét tekintve, elmaradtunk az utóbbi évek­ben. Ahhoz viszont, hogy a lemaradást behozzuk, szükség lenne a helyi erőfeszítésen túl központi segítségre is, természe­tesen figyelembe véve népgazdaságunk teherbíró képességét. Évek óta igyekszünk segíteni az otthon dolgozó, mintegy 1590 munkás problémáján, amely elsősorban a kesztyűgyárat érinti. Ezek a dolgozók igen becsületesen kiveszik részüket a terme­lésből, amelyet bizonyít az is, hogy közöttük számtalan szocia­lista brigád működik, jó néhányan rendelkeznek állami kitün­tetéssel. Ennek ellenére sem részesülhetnek azokban a szociális juttatásokban, mint az üzemben dolgozók. Végül, de nem utolsósorban jelentős változást szeretnénk el­érni dolgozóink kulturális nevelésében. Tudjuk, hogy a roha­mosan fejlődő technika igényli a magasabb képzettségű mun­kásokat. Sajnos, az utóbbi években ismét nőtt azoknak a száma, akik nem rendelkeznek a 8 általános iskolai végzettséggel. K­ongresszusunk értékelte a megtett utat és kijelölte a jövő feladatait. Rajtunk a sor és tőlünk függ, hogy mit valósí­tunk meg kongresszusunk határozataiból és mennyire lesz­nek azok eredményesek. Az új esztendő megalapozott terveket, nehezebb és igényesebb tennivalókat hozott magával. S ha va­lamikor szükség volt arra, hogy a szakszervezetek mozgósítsák a dolgozók százezreit az országepítő nagyszerű munkára, akkor most igazán szükség van a szilárd helytállásra. Bizonyos, hogy dolgozóink megteszik a magukét. Munkájukhoz kívánok jó egészséget, sok sikert.

Next