Bőripari Dolgozó, 1983 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

2 Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége (Folytatás az 1. oldalról) ország részéről. Ennek ellensú­lyozására az­ új piacok és az új vevők felkutatása is csak rész­leges eredményt hozott. Ehhez járult továbbá az, hogy sem a ter­melők, sem a külkereskedelmi vállalatok piacszerző tevékenysé­ge nem tudott elég gyorsan fel­zárkózni az állandóan változó külső és belső körülményekhez. Éppen ezért — az év hátralevő időszakában — minden erőt arra kell koncentrálni, hogy a még le­hetséges exportot leszállítsuk. A továbbiakban a miniszterhe­lyettes a lészámmal és a bérezés­sel foglalkozott. Elmondta, hogy az 1932-es bérgazdálkodás nem volt kiegyensúlyozott. Az átlag­bérek növekedése lényegesen meghaladta a népgazdasági irány­zatot. A létszám az iparágban át­lagosan 3 százalékkal csökkent, viszont a cipőiparban eléri a 3,5- 4,5 százalékot. Javult az ága­zatban a­­munkaerőgazdálkodás, azonban a létszámcsökkenéssel továbbra is számolni kell, ez elen­gedhetetlenné teszi a szervezési intézkedések meggyorsítását, a korszerű módszerek bevezetését. Anyagellátás — Az utóbbi időben előfordul­tak kisebb gondok és problé­mák — mondotta. — Nagyobb zavarokra azért nem került sor, mivel hatékonyabb importgazdál­kodás történt. Nehezítette a vál­lalatok helyzetét a nyersanyagok világpiaci árának további növe­kedése, esetenként anyag- és al­katrészhiány is előfordult. Az eb­ből adódó zökkenőket a vállala­toknak a szakszervezet közremű­ködésével többnyire sikerült gyor­san áthidalni, átcsoportosították a munkásokat, illetve átprogra­mozták a termelést. Egyes válla­latok elsősorban a kevésbé im­portigényes termékek gyártá­sát helyezték előtérbe. Nagyobb problémát okozott a cipőiparnak — és egyben jelentős erőfeszítést követelt meg az —, hogy nem üte­mesen kapta a Tisza Cipőgyár a talphoz szükséges alapanyagot. Ennek következtében csökkentett kapacitással dolgozhatott, amely kihatott a feldolgozó iparágakra is. Kisebb gondokat okoztak a vegyi-, és segéd-, a kellékanya­gok és a gépalkatrészek hiánya. Szervezések a bőr- és cipőiparban — A bőriparban rejlő tartalé­kok szervezéssel történő haszno­sításában a Pécsi Bőrgyár a kez­deményező. A lehetőségek azon­ban — főleg az anyagkihasználás területén — még változatlanul nagyok. A cipőiparban a legje­lentősebb üzem-és munkaszerve­zést a Sabaria Cipőgyárban vé­gezték szép eredménnyel. A szer­vezési módszerek adaptálása azonban inkább csak néhány ki­sebb tanácsi felügyeleti vállalat­nál valósult meg, vagy van fo­lyamatban. — Az 1982-es év folyamán ta­pasztalható volt néhány — főleg ffibdellez­ésr­e és technológiái 'kor­szerűsítésére vonatkozó á“szerve­zési kezdeményezés, amelyek vi­szonylag alacsony ráfordítással, figyelmet érdemlő eredményeket hoztak. — összességében megállapítha­tó — mondotta a miniszterhe­lyettes —, hogy különösen sokat kell tenni a bőr- és cipőiparban az üzem- és munkaszervezés te­rületén, de valamennyi szakága­zatban nélkülözhetetlen a fajla­gos költségek, de főleg az alap­anyag ráfordítások számottevő csökkentése. Az egyensúlyi hely­zet és piacképesség javítása nagy mértékben függ az anyagköltség színvonalától, következtében növelni kell az ér­tékesítés mennyiségét.­­ A belföldi ellátásban a la­kossági felhasználást célzó terme­lés az 1982. évihez hasonlóan ala­kul. A változatlan volumenen be­lül azonban nagyobb hangsúlyt kell kapnia a rétegigényeknek.­­ Ahhoz, hogy bőr-, cipő- és szőrmeipar a még szigorúbb bel­ső és külső feltételek mellett élő­. A miniszterhelyettes, att al el­mondottak után a napirend másik előadója, CSÍKOS PÁL, a közpon­ti vezetőség titkára tartott beszé­det. Bevezetőben a tagság helyzetét érintő legfontosabb események­ről és azokról a fő folyamatok­ról szólt, melyeknek mindannyian alakítói és cselekvő részesei vol­tunk 1982-ben. Hangsúlyozta, hogy a búcsúzó esztendő több tekintet­ben rendhagyó volt a szakágazat vállalatainál. Örvendetes, hogy nehezebb körülmények között ér­tünk el figyelemre méltó eredmé­nyeket. Ezek sorából kiemelkedik, hogy a rossz világpiaci helyzet ellenére, cipőiparunk tőkés ex­portja túlszárnyalta az előző évek nagyságrendjét. A tervezettől van ugyan lemaradás, de a tőkés ex­port érdekében végzett tevékeny­ség sikerességét az is aláhúzza, hogy ez a csúcsjavítás növekvő hatékonysággal együtt történt. Szakszervezetünk XX. kong­resszusa­ határozatában egyik fő feladatként jelölte meg annak a célnak a megvalósítását, elérésé­nek segítését, hogy a felügyeleti vállalatok tőkés deviza bevételei összességükben haladják meg a­ tőkés import értékét. Sajnos, 1932-ben ezt a célt nem fogják elérni, a bőr szőrme konfekció vártnál alacsonyabb tőkés export­ja, az ár- és árfolyamváltozások miatt. A titkár ezután arra emlékezte­tett, hogy a dolgozók és a vezetők számára jelentős gondot okozott a második félévben az anyaghiány, elsősorban a cipőgyárakban a tanuellátás zavara. A problémák jelentős részét nagyobb kapaci­­tásvesztés nélkül sikerült megol­dani. Ez azonban a vállalatok többségénél jelentős túlórázással járt, és elsősorban a munkásnők­re rótt nagyobb terheket. Ajánl­juk a központi vezetőségnek — mondotta a titkár —, hogy fejez­ze ki köszönetét, tiszteletét azok­nak a munkásoknak, vezetőknek, akik abban az időszakban és most is becsülettel, lelkiismerete­sen és megértéssel végezték mun­kájukat. Dolgozóink azokat a kényszerű intézkedéseket is fe­­gyelmezetten tudomásul vették, amelyek mérsékelték a lakossági vásárlóerőt. Mi ezt a magatartást nagyra értékeljük, de tisztában get tehessen a jövő évi magasabb követelményeknek, mindenek­előtt a vállalatok és a termékek versenyképességét kel fokozni. Ebben az ágazatban, ahol a nyers­anyagok jelentős hányada im­portból származik, alapvető fel­adat, hogy a behozatallal egyen­értékű, illetve annál magasabb le­gyen a kivitel. — fejezte be tájé­­kozatóját a miniszterhelyettes. vagyuunk azzal, hogy tagságunk érzékenysége az életszínvonal va­lamennyi eleme, társadalmunk visszás, a szocializmustól idegen jelensége iránt alaposan megnöve­kedett, és így növekvő várakozás­sal tekint a szakszervezeti mozga­lomra, nagyobb követelményt tá­maszt minden tisztségviselőjével és testületével szemben. A titkár ezután azokról a fon­tos tényezőkről szólt, amelyek ha­tással voltak a tagság életkörül­ményeire. Kiemelte, hogy a bérek növekedése kedvezőbb a terve­zettnél, amely a vállalatok több­ségénél teljesítménnyel is megala­pozott. Említést tett az öt munka­napos hét bevezetésének kedve­ző tapasztalatairól, majd áttért a termelés és gazdálkodás szakszer­vezeti segítésének minősítésére. Megállapította, hogy a fejlődés alapvetően megfelel kongresszusi határozatunknak és a központi ve­zetőség 1979-es állásfoglalásának. Erőteljesen , kritizálta azonban, hogy nem kellő még az előrehala­dás a szocialista brigádmozgalom segítésében, a brigádok tevé­kenységének célszerű felhasználá­sában és kevés az eredmény az egyéni ifjúsági versenyformák terjesztésében, majd így folytat­ta: Kongresszusi dokumentumaink is szóvá tettek néhány akut prob­lémát, amelyet főként a szabályo­zásnak, a gazdasági vezetésnek kell megoldani, de rendkívül fon­tos szerepe lehet a megoldás szak­­szervezeti kezdeményezésének és támogatásának. A figyelemfel­­keltés, a segítés szándékával tesz­­szük szóvá ezeket a gondokat, mert úgy tartjuk, hogy 1 932-ben, hatásuk nélkül kedvezőbb lett volna vállalataink teljesítménye, a fogyasztók és az irányító szer­vek értékítélete termékeinkről, tevékenységünkről.­­ Az alapanyaggyártók, a fel­dolgozók és a kereskedelem közös érdekeltsége alig érvényesül. Még mindig túl sok az egymásra való hivatkozás és mutogatás, a közös érdeken alapuló üzletkötés és gyors lebonyolítás helyett. Úgy tűnik, hogy az alapanyag- és a késztermékgyártók piacán még nem kellő mértékben érvényesül a vevő szándéka és akarata. Mind­ez csökkenti a divatérzékeny­ ter­mékeink külföldi értékesítési le­hetőségét, a reális belföldi fo­gyasztói igények kielégítését.­­ Késztermékeink, elsősorban a cipő minősége változatlanul fog­lalkoztatja a vásárlókat, de a köz­véleményt is. A cipők minősége kétségkívül javult, ennek ellené­re egyes vállalatoknál az ered­mény jelentős hányadát kell a minőségi veszteségek kompenzálá­sára fordítani. Azért is irányít­juk erre a figyelmet, mert 1983- ban még inkább szükség lesz minden fillérre, amivel a válla­lati eredmény növelhető. Az ed­dig alkalmazott módszerek nem minden vállalatnál adnak garan­ciát a minőségi veszteségek csök­kentésére. Ezért szükséges, többek között az eddigi gyakorlat kri­tikus vizsgálata. El kell dönteni, hogy kötött ütemű futószalag mel­lett, 10—15%-os létszámhiány esetén szabad-e a terv szerinti mennyiséget követelni. A mennyi­ség hajszolása a búcsúzó évben is minőségrontó tényezőnek bizo­nyult. — A sürgősen megoldandó problémák között kell szóvá ten­nünk, hogy vállalatainknak gya­korlatilag nincs fejlesztési lehe­tősége. Időszerű annak vizsgálata, hogy technikai fejlesztés nélkül, csökkenő létszám mellett, képes lesz-e iparcsoportunk a tőkés piacok megtartására, az export növelésére. Aktuálisnak tartjuk, hogy a kormányzati szándéknak megfelelően többlett konvertibi­lis exportot, javuló hatékonyság­gal produkálni képes iparcsopor­tok teljesítményükkel arányosan juthassanak fejlesztési lehetősége­hez is, mert a ma feladata meg­előzni az export csökkenését. A titkár ezek után rámutatott, hogy az 1982-es esztendőre való visszatekintés a központi vezető­ség ülésén most sem lehet teljes, a gazdasági és a szakszervezeti munka minősítését, minden vál­lalatnál az­­üzemi demokratikus fórumokon kell konkréttá és rész­letessé tenni. ' ÁftJefHi¥,váz 1983-as év fő fel­adataira hangsúlyozta, hogy azo­kat az MSZMP KB és a SZOT legutóbbi ülésén hozott döntések­ből kell levezetnünk. Világosan látjuk, hogy a szakszervezeti tes­tületek és tisztségviselők tevé­kenységének jelentősége tovább növekedett a határozatok meg­valósításában — mondotta a tit­kár — majd kiemelte a legfonto­sabb tennivalókat. A vállalati tervek készítése és véleményezése során új megköze­lítésben szükséges elemezni a fej­lesztési források alakulását, fel­­használását, mert a fejlesztés, a jövedelmezőségi mutatóra hatva meghatározza a bérek és a része­sedés alakulását. Sokoldalúan kell mérlegelni a részesedési alap képzését is, az életbelépő bér- és keresetszabályozás adózási rend­szere miatt. A vállalati bérpolitika és bére­zési gyakorlat alakításához fontos útmutatást ad központi vezetősé­günk ez évi határozata. Meg kell kezdeni végrehajtását, alkalma­zását, kiemelten segítve és támo­gatva az önelszámolási rendsze­rek újraélesztését, bevezetését. A bérfejlesztési lehetőségek növelé­se szempontjából is fontos a tő­kés export fokozása, a kiterme­lési mutatók javítása, mert ez automatikusan igénybe vehető bérpreferenciát eredményez. A vállalat szociálpolitikai ter­vekben és azok megvalósítása so­rán a munkabizottságnak, vala­­mint az egészségvédelemnek el­sőbbséget kell biztosítani. A szo­ciálpolitikára fordítható összegek a gyárak többségénél a korábbi szinten maradnak vagy mérsék­lődnek. Ezért a célok sorrendbe állításánál roppant fontosságú a kollektíva véleményének ismerete, érvényesítése. A gazdasági körülmények arra késztetnek minket, hogy a válla­lati terveket, elképzeléseket ru­galmasan igazítsuk az évközi vál­tozásokhoz. A szakszervezeti tes­­ttr­mok helyesen teszik. Ha idő­ről időre tájékozódnak a kapaci­tások és a rendelések összhangjá­ról, a tervek megvalósulásáról, a mozgósítás első állomásának kell tekinteni a tervezésben való rész­t (Folytatás a 3. oldalon) Alapvető érdekünk az eredményesebb vállalati munka A résztvevők egy csoportja A könnyűipar 1983 évi feladatai A továbbiakban a miniszter­­helyettes a könnyűipar előtt álló alapvető feladatokat ismertette. Többek között a következőket fo­galmazta meg: — biztosítani kell a lakosság részére a fogyasztási cikkek meg­felelő kínálatát, választékát és színvonalas ellátását; — maradéktalanul teljesíteni a szocialista országok felé vállalt szállítási kötelezettségeket; — növelni kell a gazdaságos nem rubel elszámolású exportot, hatékony, nyereséges gazdálkodás szigorúbb és szervezettebb lét­szám, anyag- és költséggazdálko­dás érvényesítésével, csökkenő létszám és beruházás mellett.­­ A nehéz külpiaci helyzet el­lenére is növelni kell a könnyű­ipari fogyasztási cikkek exportját, elsősorban a nem rubel elszámo­lású viszonylatban. Ezt többek között a termékek színvonalának, versenyképességének javításával é­s jobb piackutatási munkával kell elérni. A bőr-, cipő- és szőrmeipar előtt állő feladatok — A bőriparban biztosítani kell az import nyersanyag struktúra és készárutermelés összhangját, a hazai nyersbőrök racionálisabb felhasználása mellett. El kell érni, hogy a bőripari készáru jobban feleljen meg a­ feldolgozó válla­latok igényeinek. Fokozott figyel­met kell fordítani a tervezett ex­port teljesítésére és a feldolgozó­­ipari export elősegítésére. T- A szőrmeiparban a korábbi nem szocialista export pozíciók visszaszerzését tűzzük ki célul a modellválaszték és­ a külkereske­delmi tevékenység javításával. — A bőrdíszműiparnak az ex­port-kötelezettségek teljesítése mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a belföldi ellátás diffe­renciáltabb minőségi igények ki­elégítésére. — A bőrruházati és kesztyű­ipar kiajánlási kollekciók javítá­sával és a rugalmas termelési szerkezet alakításával növelje a nem szocialista export értékesí­tését. — A cipőiparban a várható létszámcsökkenés ellenére a ter­melési volumen szinten tartását tervezzük. A­­ Ház elszámolású piacok előre jelzett fellendülése BŐRIPARI DOLGOZÓ 1983. január

Next