Bőripari Dolgozó, 1985 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1985-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról] A kongresszusi és a felszabadu­lási munkaverseny keretében az újítási, tevékenység fokozása ér­dekében, szakszervezetünk az­ Ipari Minisztériummal és a Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgozóipari Tu­dományos Egyesülettel közösen, éves újítási versenyt indított. Augusztusban újítási ,,csere-be­­ré”-t szerveztünk a Tisza Cipő­gyár szakszervezeti bizottságával és gazdasági vezetésével együtt­működve. A tapasztalatcsere so­rán, 47 különböző újításra 50 át­adás-átvételi előszerződést kötöt­tek a vállalatok. Eredmítér­yt hozó erőfeszítések­nek lehettünk részesei és tanúi a búcsúzó esztendőben is. Az igény­­bevétel még a tavalyinál is na­gyobb volt, hiszen a rubel­export többlet gyártása, a félév táján jelentkező nehézségek mi­att rendkívüli feladat volt. Ezért is kell megköszönnünk a fáradságos munkát, a becsületes helytállást, a sok zokszó nélküli túlmunkát a munkásoknak, az al­kalmazottaknak, a vezetőknek egyaránt. Külön a munkásédes­anyáknak, mert rájuk most is több jutott a terhekből. Illesse külön elismerés a szocialista brigádokat példamutatásukért, de szakszer­vezeti aktivistáinkat is, akik nagy igyekezettel mozgósították tagsá­gunkat a munkaversenyben való részvételre, a gazdálkodás társa­dalmi segítésének formájában. Mindezekre a jövőre is igen nagy szükség lesz. Kedves Elvtársak! A jövő esz­tendő kiemelkedő politikai, gaz­dasági jelentőségéről igen sokat hallhattunk. Felszabadulásunk ju­bileumi esztendeje, a XIII. párt­­kongresszus, a szakszervezeti vá­lasztások, a középtávú terv záró éve, a gazdaságirányítás tovább­fejlesztésének próbaesztendeje lesz 1985. Jelentőségét az arra az évre készített népgazdasági terv céljai is meghatározzák. Olyan terv kész­ült, amely célul tűzi ki a reálbérek és a beruházások csök­kenési folyamatának megállítá­sát. Ez így jelentős fordulópont lehet gazdaságunk fejlődésében. A közvélemény, tagságunk is ilyen jellegű tervet várt, ezt az igényt a párt fogalmazta meg, és továbbította a tervkészítőknek. Mindez igen kedvező kilátást je­lent, de helyes, ha realitás­érzé­künk is talpon marad. Először azért, mert ezt a tervet bevételi oldalról is teljesíteni kell, mert csak akkor érhető el a kedvező irányváltás. Másrészt azért, mert még jövőre is ütköznek politikai szándékaink, érdekképviseleti cél­jaink gazdasági lehetőségeinkkel. Tudnunk kell, hogy a terv­hez 7 százalék fogyasztói árszín­vonal-növekedés tartozik. Kilá­tásba helyez a terv kompenzációt is jövedelem, illetve szociálpoliti­kai intézkedésként. Érdemes arra irányítani a fi­gyelmünket, hogy nagy jelentőségű a hosszú távra szóló népesedéspo­litikai elhatározások kimunkálá­sa is. A célok elérésének két, prog­­ramja van: a gazdasági többlet­teljesítmény; és a meglévő szo­ciálpolitikai források átcsoporto­sítása. Mindezeket azért szüksé­ges feleleveníteni, mert józan, ki­egyensúlyozott politikai, mozgalmi felvilágosító munkára van szük­ség a terv intézkedéseinek meg­értetése, elfogadtatása során. Nem szabad a gondmentesség kellemes illúziójában ringatni magunkat és mindent meg kell tennünk azért, hogy az 1985. évi tervet teljesíte­ni tudjuk, és így a tervezett irányváltást megvalósítsuk. Hogyan, mivel tudjuk mi szak­­szervezetünk munkájával elősegí­teni a jövő évi célok elérését? Munkaprogramunk elvi részében körvonalaztuk ezeket, de néhány témában szükséges a kiegészítés, és vannak friss információk is. Tervezésben való részvételünk sajátosságai: a napokban megkap­ják a vállalatok a feladatot, vizs­gálják meg előterveiket a ráfordí­tások csökkentésének érdekében. Itt elsősorban a holt munkáról, anyagenergiáról van szó. A terv­ben levő bér- és munkaügyi feje­zet túlnő 1985-ön. Három évre kell vállalataink többségének vá­lasztani, dönteni arról, hogy a nö­vekmény vagy a szint szabályo­zást választja. A képlet nem is olyan egyszerű, most merőben el­térő gazdasági évek is lehetnek a cikluson belül. Reméljük, a szi­gorított formát senki sem választ­ja. Új fajta optimalizálási felada­tot kell megoldani, vegyenek részt az elemzések, próbaszámítások készítésében, konzultáljanak ap­parátusunkkal. Mindez azt jelenti, tovább nőtt és kiterjedt a szakszervezeti tes­­tületeink felelőssége a termelés­ben való részvétel és a vélemé­nyezés során. Természetes, a vál­lalati tervnek a szabályozás sze­rint a vállalat érdekét kell kife­jezni. Nem tartjuk magunkat felelős­nek az ellátásért, ez állami fel­adat. Mégis munkaprogramunk­ban megfogalmaztuk: különös fi­gyelmet érdemel a gyermekcipő­­ellátás a sok probléma miatt. Le­gyen figyelmünk arra, hogy vál­lalaton belüli szubjektív elhatá­rozások, kényelmesség ne rontsa az ellátást. A munkaversenynek, a munka­mozgalomnak a jubileumi évben még nagyobb szerepet kell vállal­ni a tervek teljesítésének segíté­sében. Munkahelyi mozgalom a munkaverseny, ami azt jelenti, hogy reagálni kell az erőforrások átértékelésére. Vegyük észre: egyenrangú feladattá válik az anyagtakarékosság az eleven munka racionális, takarékos fel­­használásával! Ezt a gazdálkodás társadalmi segítésében és a mun­kamozgalmakban szükséges he­lyesen értelmeznünk, tudni, hol lehet megtakarítani és hol nem. Amit nem szabad: csontig le­­hántott normát, jelentős fizikai igénybevételt, nagy intenzitást, a termék minőségét, az ember egészségét. Ahogyan lehet: munkafeltételek biztosításával, a termelők jobb kiszolgálásával. Ahol kell: kisegítő részlegekben, adminisztrációban, minden tele összehasonlító elemzéssel. Kedves Elvtársak! A gazdálko­dás szakszervezeti segítésének, de érdekképviseleti tevékenységének is felfogjuk, hogy elősegítjük­­az irányítási rendszer továbbfejlesz­tésének jobb megismerését, a he­lyes cselekvési irányok kialakítá­sát. A módosításoknak nem elsőd­leges és kizárólagos célja az elvo­nás növelése. Világosan látjuk: cél a vállalati hatékonyság foko­zása, a jövedelmezőség javítása, a többletjövedelem. Ugyanakkor kötelességünk arra irányítani a figyelmet, hogy a bér- és konfek­cióipar esetében az élőmunka ter­hek hirtelen megnövelése, a cipő­iparnál pedig a szocialista export elismerésének változása, csökke­nése aggodalommal tölt el minket. Termékeink iránt növekvő ke­resletet prognosztizálunk a jövő évre mindhárom piacon! Úgy lát­juk, nem tudjuk­­kellőképpen ki­használni a kedvező lehetősége­ket, beruházások híján, az elavult technológia­­ korszerűsítése és munkásaink bérének növelése nélkül. Ezért: " partnerek vagyunk minden jogos vállalati kezdeményezésben, amelyek megvalósítása egybeesik a vállalati és a népgazdasági ér­dekekkel. Kérjük,­ hogy a nehéz helyzetben levő vállalatok a meg­oldásra vonatkozó javaslataikat juttassák el felettes szerveikhez és hozzánk is. Az első negyedév végén az Ipari Minisztériummal áttekintjük ezeket, és a legégetőbb jogos problémák megoldását minden erőnkkel segítjük;­­— tovább folytatjuk annak be­mutatását, hogy iparcsoportjaink kedvezőtlenebb helyzetben van­nak, mint amit teljesítményük in­dokol. Ez főként bérhelyzetükre vonatkozik. Ma is időszerű az 1983-ban kidolgozott bérpolitikai kérelmünk, amelyben bemutat­tuk, hogy javuló és magas színvo­nalú jövedelmezőség­­mellett — pl. a cipőipari bérek­­ — az A főtitkár beszámolóját köve­tően felszólalások hangzottak el. Elsőként Enyedi Lajosné, a Tisza Cipőgyár stb. politikai munka­társa emelkedett szólásra., Beve­zetőben arról szólt, hogy a cipő­ipar mindent elkövetett annak ér­dekében, hogy az igényeknek maximálisan eleget tegyen már­­csak azért is, mert a népgazda­sági feladatok végrehajtása döntő volt a VI. ötéves terv meg­valósításában. Majd a vállalat termelésével kapcsolatban töb­bek között a következőkkel foly­tatta: — Elképzeléseink alapvetően megvalósultak, és­ a tervet ösz­­szességében teljesítettük, igaz, a termékféleségeknél kisebb eltéré­sek történtek. A belföldi szállí­tásaink a tervezettet kisebb mér­tékben meghaladják. Több gondot okozott viszont a szocialista­ ex­­port többletigény­­ teljesítése, amely rendkívül nagy erőfeszí­tést követelt. Külön is öröm szá­munka, hogy a szovjet export­kötelezettségeinknek sikerült ele­get tenni.­­ Sajnos a legnagyobb erőfe­szítéssel sem tudtuk teljesíteni a tőkés­ exportot, igaz, a lema­radás nemcsak rajtunk múlott... A továbbiakban a minőségről és a takarékosságról szólt, majd az 1984. évi gazdálkodással kap­csolatban elmondta: mintegy 300 millió forintos nyereséggel zár­ják az esztendőt, amelyhez hoz­zájárult az újítás és az anyagta­karékosság is .... — Oláh Lászlóné, a Minőségi Cipőgyár vszb-titkára. m­inden tájékoztatta a központi vezetősé­egész szakágazat bére is egyre messzebb került az ipari átlagtól, indokolatlanul megnövekedett bérelmaradásunk. Tudjuk, nem könnyű a kevés központi erőforrásból adni, de úgy véljük, ha saját erő nincs, azokat az iparcsoportokat kell tá­mogatni, amelyek mindhárom re­lációban képesek értékesítésünk növelésére. Örömmel kell szólni arról, hogy az utóbbi időkben több tanújelét láttuk annak, hogy mind az Ipa­ri Minisztérium, mind a SZOT egyre inkább támogatja törekvé­seinket, amelyet ez alkalommal is megköszönünk és a jövőben is szükségesnek tartunk. A gazdálkodás segítésének m­ér­get a vállalat 1984. évi gazdálko­dásáról, a várható eredmények­ről, gondokról és a meglevő prob­lémákról. Többek­­között a követ­kezőket mondta: — Tudjuk, hogy az 1935-ös esztendőben még szigorúbban veszik az exportot, nemcsak a tőkés piacon, de a­ szocialista or­szágok megrendelői is. Ez termé­szetes, de az is természetes, amit megrendeltek,­ azon lehetőleg ne változtassanak.. Egy finom puha­bőrből készült cipőnek az anyaga iserre­ nem lehet olyan kemény, mint egy bakancsé. Sajnos, az elmúlt időben volt rá példa, hogy egy jelentős tételt visszakaptunk amiatt, hogy a cipő felső része kemény volt. Ez a meghiúsulás az eredményekben is negatívan jelentkezett, mivel csak alacso­nyabb áron tudtuk,a terméket ér­tékesíteni. Rendkívül fontos szá­munkra, ha a piaci igényeknek maradéktalanul eleget akarunk tenni, azt is tudnunk kell, hogy a partner milyen réteget kíván kielégíteni a vásárolt termékből. A továbbiakban a létszámmal kapcsolatban egyetértett azzal, hogy a cipőiparban az elmúlt év­ben a létszám számszerűleg ked­vezően alakult. Hasonló a hely­zet a Minőségi Cinőgyárban is, viszont szerkezetileg már nem ilyen kedvező a helyzet, sőt, ki­mondottan negatív a változás. Ezért a vezetésnek, a régi begya­korolt munkásoknak nagy erőfe­szítésébe kerül, hogy megfelelő minőségben tudják legyártani­­a terméket. A következő szavak­kal fejezte be hozzászólását: — Öröm lenne számunkra, ha­dekképviseleti tevékenységünk célja és középpontja, de közege is a dolgozó ember. Feladatainkat velük együtt látjuk el, tevékeny­ségünket érdekükben, értük fejt­jük ki. Cselekvésünk fontos szín­­tere lesz a jövő évben is a válla­lati szociális tervezés is. Munka­­programunk szűkszavúan, de utal erre. A szűkszavúság miatt hang­súlyozzuk: helyes megítélni a kö­zéptávú vállalati szociális terv teljesítését az 1981-es határoza­tunk alapján. Ha indokolt, korri­gálni lehessen még a teljesítést! Következtetéseinket nem­­lehet nélkülözni a VII. ötéves tervi vál­lalati szociális tervek kialakításá­ban sem. Jövő évi feladataink felsorolá­sában és értelmezésében most sem törekedhettünk teljességre. Kér­jük, hogy a gazdálkodáshoz kap­csolódó, most felsorolt tenniva­lóinkat a központi vezetőség, az alapszervezetek az 1985-ös mun­kaprogramunkkal együtt tekint­sék cselekvési tervnek, feladat­nak. Nincs szükség most írásos határozathozatalra, hiszen tevé­kenységünkhöz minden bizonnyal jó útmutatást adnak korábbi el­nökségi és központi vezetőségi határozataink, illetve az ülésrend­jeinek napirendi pontjai nyomán születő dokumentumaink. Szeretnénk emlékeztetni ar­ra, hogy már mostani ülésünk előtt is több tekintetben munkálkod­tunk az­ 1985.­évi felkészülésben. Tovább folytatjuk ezt, tudatosan segítve az alapszervezetek nem könnyű tevékenységét. Tisztelettel kérem a központi vezetőséget, hogy annak hangsú­lyozásával erősítse meg felsorolt feladataink végrehajtásának szük­ségességét, hogy a gazdálkodás segítése, a valós érdekek szak­­szervezeti kifejezése az az alap, amelyre választási munkánk egé­szét, a Központi Bizottság tavaly októberi állásfoglalásának mind teljesebb megvalósítását építhet­jük.. az 1985-ös esztendőben a bőr-, szőrme- és cipőipar a jelentősé­gének és munkájának arányában részesülne a bérezésben is, mivel a­­­többi iparághoz viszonyítva jelentős a lemaradás. Tudjuk, hogy az 1985-ös évben az új sza­bályozók negatívan éreztetik ha­tásukat, ennek ellenére mindent elkövetünk, hogy eredményeinket növelni tudjuk. Balázs Istvánná, a Pannónia Szőrmekikészítő Szőrmekonfek­ció és Kereskedelmi Vállalat vszb-titkára szenvedélyesen szó­lalt fel a vállalat nehéz helyze­tét illetően. Hangsúlyozta, hogy a vállalat az exportot, a belke­reskedelmi megrendeléseket ma­radéktalanul teljesítette, a mun­kások és vezetők mindent elkövet­tek annak érdekében, hogy a vál­lalatot kimozdítsák a jelenlegi nehéz helyzetből. A legjobb szakemberek hagyják el a Pan­nóniát, ezért arra kérte a mi­nisztérium vezetőit, hogy a vál­lalatot sorolják át a központi bér­szabályozási formába. Ezzel az intézkedéssel talán még megaka­dályozható a legjobb szakembe­rek elvándorlása. Gulyás József, a HUNOR Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat vezérigazgatója arról beszélt, hogy a vállalat hosszú évekig élenjáró volt a termelésben, gaz­dálkodásban. Jelenleg viszont azok között van, amelyek gon­dokkal, problémákkal küzdenek. Az 1934. évi gazdálkodással kap­csolatban a következőket mond­ta: (Folytatás a 3. oldalon) Az ülés résztvevői BŐRIPARI DOLGOZÓ 1985. január

Next