Bőripari Dolgozó, 1989 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
1989. JANUÁR-FEBRUÁR BŐRIPARI DOLGOZÓ megvalósulásában emberi tényezők is hatnak. Gondoljanak arra, hogy az intézkedés hatása az embereken végződik. És hogy ne rébuszokban beszéljek, ez a mi ágazatunkban a Budapesti Bőripari Vállalatot, a Minőségi és Auróra cipőgyárakat érinti, mintegy 6-7 ezer dolgozóval. Úgy tűnik, mintha szándékos sorvasztás folyamata zajlana már egy, illetve két éve. Eddig sem hagytuk szó nélkül és így a jövőben is szorgalmazni fogjuk a minél előbbi rendezést. Azonban eddig sem tettük és a jövőben sem kifogásoljuk a csődtörvény alkalmazását. Az népgazdasági érdekből történik és állami feladat. De határozottan fogjuk követelni a gyors és az ott dolgozók érdekében az emberséges megoldást. Ezt tettük az említett vállalatok esetében is. Titkárságunk és az apparátus illetékes munkatársai számtalan esetben kopogtattak a hatáskörileg is intézkedni tudó szerveknél, kéréssel és követeléssel. Örömmel nyugtázhatom, hogy sok-sok részkérdésben - ami a megoldást jelenthette - nem is eredménytelenül Például bérkifizetés, hitelfolyósítás, tartozás átütemezése, berendezés sürgetése stb. Nem hagyhatom azonban szó nélkül e témánál sem a vállalatok vezetőinek magatartását. Ők is a válság első jeleinek észlelésénél azonnal indítható, gyorsan, pontosan végrehajtható stratégiát dolgozzanak ki. Ha kell, külső segítséggel is. Itt nagyon fontos a gyors és határozott vállalati magatartás. Ezt, a már e folyamatokban levők tudják isgét, személyi összetételét és üléseink tartalmát. Vezető testületi üléseinket növekvő elméleti igényességgel, magas színvonalon kell biztosítani. Növelnünk kell a testületi tagok felkészültségét és vitakészségét. Azt kell elismernünk, aki hozzáértő, aki bátran mond véleményt, előrevivő, segíteni akaró kritikát. Erre nekünk, vezetőknek is alkalmassá kell válnunk. Fel kell számolni azt az értékmérőt, hogy az a jó előadó, akinek a napirendjét simán elfogadják. Ezt úgy tudjuk kiküszöbölni, ha az előterjesztésekben alternatív javaslatok megvitatását tesszük lehetővé, és így gondolkodásra, véleményalkotásra késztetjük a testület minden tagját. Mindezek jegyében, fontos tartalmi kérdésnek tartom, hogy vezető testületeink a megegyezés (konszenzus) alapján, ajánlások, irányelvek szerint végezzék munkájukat. Szakszervezeti munkánk megújítása jól felkészült, korszerű gazdasági és politikai ismeretekkel rendelkező tisztségviselőket igényel. A mozgalom kötelessége a választott és kinevezett tisztségviselőit a végzendő feladatokra magas szinten felkészíteni. A tisztségviselőknek pedig joga, kötelessége és érdeke ezt a szervezettől elvárni és igénybe venni. Ebből következik, hogy a káderképzés a kádermunka szerves része, melynek lényege, hogy ismereteket, készséget adjon az önálló döntési, szervezési, irányítási feladatok ellátásához. Javaslom az országos értekezletnek, hogy az alapszervezetek az előrehozott kongresszusig tekintsék át a vezető testületek személyi összetételét. Az addig hátralevő időt használják fel a megfelelő személyek kiválasztására, esetleg felkészítésére. Tegyék valóban tartalmassá és demokratikussá minden szinten az esetleges kádercseréket. Ebben nagy felelőssége van és lesz a vezetőknek, a testületeknek, a kisebb kollektíváknak, tehát a teljes tagságnak. A körülöttünk zajló politikai, gazdasági változások, és benne a mi munkánk felgyorsulása, ellentmondásai kihívást jelent számunkra, és minden területen megsokszorozzák az ember szerepét. Egyre fontosabbá válik a szocialista erkölcs és magatartás, valamint ezeknek az elemei, a munkához való viszony, a közösségi tudat és a kezdeményezőkészség. Jobban megjelenik az emberi kapcsolatok erősítésének igénye, mely nélkül elképzelhetetlen a normális emberi élet. Ilyen a barátság, a hűség, a szolidaritás, az emberi jellem értéke, az önfeláldozás és az igazsághoz való ragaszkodás. E tényezők átgondolása azt sugallja, hogy minden tekintetben emberközpontúbb szakszervezeti munkára van szükségünk, minden döntésünket az emberért kell meghoznunk és megvalósítanunk. E gondolatok jegyében mondok köszönetet a jelenlévőknek, minden tisztségviselőnek, tagságunknak azért a fáradságos munkáért, melyet az elmúlt nehéz időszakban végeztek. Azért, hogy tevékenységük eredményeként sikerült tagságunk többségének bizalmát megtartani, hogy segítettek munkánk gyenge pontjaira rávilágítani és a megújulást elkezdeni. Az előttünk álló nehéz feladatok megoldásához kívánok mindannyiuknak jó erőt és egészséget. Szükségszerű a megújulás Rátérve a kongresszusunk óta végzett munkára, úgy gondolom, az eddig elmondottak is igazolják, hogy munkánkat a kongresszuson elfogadott határozat szerint, a megjelölt irányban végeztük. Készülve az országos értekezletre, úgy határoztunk, hogy a kongresszus óta végzett munka részleteiről a teljes tagságot tájékoztatni kell. Ezért a Bőripari Dolgozó című lapunk decemberi számában teljes terjedelmében hoztuk a munkabizottság által összeállított jelentést. Ebben apró részletességgel adunk számot - statisztikai adatokkal alátámasztva - iparágunk gazdasági, politikai és társadalmi fejlődéséről. A leírt pozitív és eredményes tevékenységünk ellenére, természetesen voltak kudarcaink is. Ezekben azonban nem a felületességünk, hanem alapvetően korlátozott mozgásterünk voltak az akadályozók. Írásos anyagunkban is utalunk rá, hogy az 1980-as évek elejétől jelentkező, a társadalmi, gazdasági életünket erősen befolyásoló válságtüneteket sem a SZOT XXV. kongresszusa, sem a mi XXI. kongresszusunk nem tárta fel. És ez nem feledékenységünknek, hanem az egész politikai intézményrendszerünk megmerevedésének köszönhető. Mivel szakszervezetünk, mozgalmunk is része az egész politikai intézményrendszernek, vált és válik szükségessé mozgalmi munkánk teljes megújulása. Ennek feltételeit biztosítja az 1988. májusi pártértekezlet szelleme és állásfoglalása is. E témánál szólnék röviden szakszervezetünk gazdálkodásáról is. Az elmúlt években gazdálkodási körülményeink nehezedtek. Ez a szakszervezet pénzügyi munkájában átgondoltabb tervezést, takarékosabb felhasználást követelt. Szakszervezetünk pénzügyeivel vezető testületeink rendszeresen, külön napirendi pontként foglalkoztak, értékelve szervezettségünk, bevételeink, felhasználásaink alakulását. Tagdíjbevételünk az elmúlt években folyamatosan nőtt. Javulás következett be az új tagdíjrendszerre történő átállás következtében, mely sikeresen zajlott le az elmúlt év elején. A tagdíj mellett tudtuk növelni egyéb bevételeinket is. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a beszámolási időszakban maradéktalanul és minden esetben határidőre eleget tettünk valamennyi kötelezettségünknek. Kiemelten törekedtünk arra, hogy a tagdíjbevétel felosztásánál megfelelő arányok alakuljanak ki. Igazolja ezt az a tény, hogy alapszervezeteinknél a tagdíjrészesedés 1985-ben átlagosan 49 százalék volt, míg 1988-ban elérte az 51 százalékot. Ezt a folyamatot kívánjuk továbbvinni úgy, hogy az alapszervezeti rész mintegy 10 százalékkal nőjön, vagyis 1989-ben érje el a 60 százalékot. Ez természetesen nem egyszerűen elhatározás kérdése. Ehhez olyan lehetőség kell, mint a növekvő tagdíjbevétel vagy olyan intézkedések, amik az egyéb bevételeket növelik. Ennek egyik alapja lehet a jövőben a vagyonnal való gazdálkodás. Igen kedvező, hogy szervezettségünk az utóbbi években csupán néhány tized százalékkal csökkent. Külön kiemelném, hogy jelenleg is eléri a 95,5 százalékot. Kedvezőtlenül hat azonban gazdálkodásunkra a dolgozói létszám folyamatos csökkenése. Taglétszámunk ezzel együtt nem csökkent az utóbbi években, mivel jelentősen nőtt a hozzánk tartozó tanulók, nyugdíjasok, tag- és jogfenntartók száma. Felkészült tisztségviselőket, megújuló testületeket! A közösen elhatározott feladatokat önállóan, felelősséggel és megfelelő színvonalon kell végrehajtani. Ezért újra kell gondolnunk testületeink tevékenyséAz országos értekezlet küldöttei a mozgalom vezető szerveinek megújulásával kapcsolatban két alternatíva között választva foglaltak állást. A későbbiekben is röviden csak A, illetve B változatnak nevezett „koncepciók közötti” különbséget az alábbiakban igyekszünk tömören összefoglalni. Az A változat szerint a BDSZ rendszeresen ülésező és a kongresszus után legszélesebb hatáskörrel felruházott testülete az országos titkári értekezlet, a titkárok tanácsa lenne. A testület az eddigi központi vezetőség funkcióit, tehát jogait és feladatait venné át, tagjai pedig az alapszervezetek titkárai, a szakmai rétegtanácsok és munkabizottságok vezetői lennének. A javaslat szerint e változat esetén közelebb kerül egymáshoz az irányítási és a végrehajtási szint. Hiszen ez esetben, akik a határozatokat hozzák, azok felelősek is a végrehajtásért. Emellett a döntések várhatóan aktuálisabbak, „életszagúbbak” lesznek, elsősorban annak köszönhetően, hogy az információk áramlásának lényegesen kevesebb szintet kell áttörnie. A B változat lényegében egyfajta megreformált központi vezetőséget javasol, amely alapszervezeti küldöttekből, közvetlenül választott tisztségviselőkből, a rétegtanácsok és munkabizottságok vezetőiből állna. Az elképzelések szerint e vezető testületben az alapszervezeteket taglétszámukkal arányos számban képviselhetnék a küldöttek. Meghatározásra kerülne a képviselethez szükséges minimális taglétszám is. A két kongresszus között a feladatokat koordináló, egyeztető és állásfoglalásokban illetékes képviseleti szervre vonatkozó alternatívák között az A változat kapta a januári értekezlet hozzászólóitól a legtöbb támogatást. A BDSZ kongresszusán, a végső döntés előtt tehát ez a változat „indul” a legtöbb eséllyel. Mi a különbség az A és a B változat között? 3