Bőripari Dolgozó, 1989 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1-2. szám

1989. JANUÁR-FEBRUÁR BŐRIPARI DOLGOZÓ megvalósulásában emberi tényezők is hatnak. Gon­doljanak arra, hogy az intézkedés hatása az embere­ken végződik. És hogy ne rébuszokban beszéljek, ez a mi ágazatunkban a Budapesti Bőripari Vállalatot, a Minőségi és Auróra cipőgyárakat érinti, mintegy 6-7 ezer dolgozóval. Úgy tűnik, mintha szándékos sorvasztás folyamata zajlana már egy, illetve két éve. Eddig sem hagytuk szó nélkül és így a jövőben is szorgalmazni fogjuk a minél előbbi rendezést. Azonban eddig sem tettük és a jövőben sem kifogásoljuk a csődtörvény alkalma­zását. Az népgazdasági érdekből történik és állami feladat. De határozottan fogjuk követelni a gyors és az ott dolgozók érdekében az emberséges megoldást. Ezt tet­tük az említett vállalatok esetében is. Titkárságunk és az apparátus illetékes munkatársai számtalan esetben kopogtattak a hatáskörileg is intéz­kedni tudó szerveknél, kéréssel és követeléssel. Örömmel nyugtázhatom, hogy sok-sok részkérdésben - ami a megoldást jelenthette - nem is eredménytele­nül Például bérkifizetés, hitelfolyósítás, tartozás át­ütemezése, berendezés sürgetése stb. Nem hagyhatom azonban szó nélkül e témánál sem a vállalatok veze­tőinek magatartását. Ők is a válság első jeleinek ész­lelésénél azonnal indítható, gyorsan, pontosan végre­hajtható stratégiát dolgozzanak ki. Ha kell, külső se­gítséggel is. Itt nagyon fontos a gyors és határozott vállalati magatartás. Ezt, a már e folyamatokban le­vők tudják is­­gét, személyi összetételét és üléseink tartalmát. Veze­tő testületi üléseinket növekvő elméleti igényességgel, magas színvonalon kell biztosítani. Növelnünk kell a testületi tagok felkészültségét és vitakészségét. Azt kell elismernünk, aki hozzáértő, aki bátran mond vé­leményt, előrevivő, segíteni akaró kritikát. Erre ne­künk, vezetőknek is alkalmassá kell válnunk. Fel kell számolni azt az értékmérőt, hogy az a jó előadó, aki­nek a napirendjét simán elfogadják. Ezt úgy tudjuk ki­küszöbölni, ha az előterjesztésekben alternatív javas­latok megvitatását tesszük lehetővé, és így gondolko­dásra, véleményalkotásra késztetjük a testület min­den tagját. Mindezek jegyében, fontos tartalmi kér­désnek tartom, hogy vezető testületeink a megegyezés (konszenzus) alapján, ajánlások, irányelvek szerint végezzék munkájukat. Szakszervezeti munkánk megújítása jól felkészült, korszerű gazdasági és politikai ismeretekkel rendel­kező tisztségviselőket igényel. A mozgalom kötelessé­ge a választott és kinevezett tisztségviselőit a végzen­dő feladatokra magas szinten felkészíteni. A tisztség­­viselőknek pedig joga, kötelessége és érdeke ezt a szervezettől elvárni és igénybe venni. Ebből következik, hogy a káderképzés a kádermun­ka szerves része, melynek lényege, hogy ismereteket, készséget adjon az önálló döntési, szervezési, irányí­tási feladatok ellátásához. Javaslom az országos értekezletnek, hogy az­ alap­szervezetek az előrehozott kongresszusig tekintsék át a vezető testületek személyi összetételét. Az addig hátralevő időt használják fel a megfelelő személyek kiválasztására, esetleg felkészítésére. Tegyék valóban tartalmassá és demokratikussá minden szinten az esetleges kádercseréket. Ebben nagy felelőssége van és lesz­ a vezetőknek, a testületeknek, a kisebb kollektíváknak, tehát a teljes tagságnak. A körülöttünk zajló politikai, gazdasági változások, és benne a mi munkánk felgyorsulása, ellentmondá­sai kihívást jelent számunkra, és minden területen megsokszorozzák az ember szerepét. Egyre fontosab­bá válik a szocialista erkölcs és magatartás, vala­mint ezeknek az elemei, a munkához való viszony, a közösségi tudat és a kezdeményezőkészség. Jobban megjelenik az emberi kapcsolatok erősítésének igé­nye, mely nélkül elképzelhetetlen a normális emberi élet. Ilyen a barátság, a hűség, a szolidaritás, az em­beri jellem értéke, az önfeláldozás és az igazsághoz való ragaszkodás. E tényezők átgondolása azt sugall­ja, hogy minden tekintetben emberközpontúbb szak­­szervezeti munkára van szükségünk, minden dönté­sünket az emberért kell meghoznunk és megvalósíta­nunk.­­ E gondolatok jegyében mondok köszönetet a jelen­lévőknek, minden tisztségviselőnek, tagságunknak azért a fáradságos munkáért, melyet az elmúlt nehéz időszakban végeztek. Azért, hogy tevékenységük eredményeként sikerült tagságunk többségének bi­zalmát megtartani, hogy segítettek munkánk gyenge pontjaira rávilágítani és a megújulást elkezdeni. Az előttünk álló nehéz feladatok megoldásához kívánok mindannyiuknak jó erőt és egészséget. Szükségszerű a megújulás Rátérve a kongresszusunk óta végzett munkára, úgy gondolom, az eddig elmondottak is igazolják, hogy munkánkat a kongresszuson elfogadott határo­zat szerint, a megjelölt irányban végeztük. Készülve az országos értekezletre, úgy határoztunk, hogy a kongresszus óta végzett munka részleteiről a teljes tagságot tájékoztatni kell. Ezért a Bőripari Dol­gozó című lapunk decemberi számában teljes terje­delmében hoztuk a munkabizottság által összeállí­tott jelentést. Ebben apró részletességgel adunk szá­mot - statisztikai adatokkal alátámasztva - iparágunk gazdasági, politikai és társadalmi fejlődéséről. A leírt pozitív és eredményes tevékenységünk ellenére, ter­mészetesen voltak kudarcaink is. Ezekben azonban nem a felületességünk, hanem alapvetően korlátozott mozgásterünk voltak az akadályozók. Írásos anya­gunkban is utalunk rá, hogy az 1980-as évek elejétől jelentkező, a társadalmi, gazdasági életünket erősen befolyásoló válságtüneteket sem a SZOT XXV. kong­resszusa, sem a mi XXI. kongresszusunk nem tárta fel. És ez nem feledékenységünknek, hanem az egész politikai intézményrendszerünk megmerevedésének köszönhető. Mivel szakszervezetünk, mozgalmunk is része az egész politikai intézményrendszernek, vált és válik szükségessé mozgalmi munkánk teljes megúju­lása. Ennek feltételeit biztosítja az 1988. májusi párt­értekezlet szelleme és állásfoglalása is. E témánál szólnék röviden szakszervezetünk gaz­dálkodásáról is. Az elmúlt években gazdálkodási kö­rülményeink nehezedtek. Ez a szakszervezet pénzügyi munkájában átgondoltabb tervezést, takarékosabb felhasználást követelt. Szakszervezetünk pénzügyei­vel vezető testületeink rendszeresen, külön napirendi pontként foglalkoztak, értékelve szervezettségünk, bevételeink, felhasználásaink alakulását. Tagdíjbevé­telünk az elmúlt években folyamatosan nőtt. Javulás következett be az új tagdíjrendszerre történő átállás következtében, mely sikeresen zajlott le az elmúlt év elején. A tagdíj mellett tudtuk növelni egyéb bevétele­inket is. F­ontos hangsúlyoznunk, hogy a beszámolási időszakban maradéktalanul és minden esetben határ­időre eleget tettünk valamennyi kötelezettségünknek. Kiemelten törekedtünk arra, hogy a tagdíjbevétel fel­osztásánál megfelelő arányok alakuljanak ki. Iga­zolja ezt az a tény, hogy alapszervezeteinknél a tagdíjré­szesedés 1985-ben átlagosan 49 százalék volt, míg 1988-ban elérte az 51 százalékot. Ezt a folyamatot kí­vánjuk továbbvinni úgy, hogy az alapszervezeti rész mintegy 10 százalékkal nőjön, vagyis 1989-ben érje el a 60 százalékot. Ez természetesen nem egyszerűen elhatározás kérdése. Ehhez olyan le­­­hetőség kell, mint a növekvő tagdíjbevétel vagy olyan intézkedések, amik az egyéb bevételeket növelik. En­nek egyik alapja lehet a jövőben a vagyonnal való gazdálkodás. Igen kedvező, hogy szervezettségünk az utóbbi években csupán néhány tized százalékkal csökkent. Külön kiemelném, hogy jelenleg is eléri a 95,5 száza­lékot. Kedvezőtlenül hat azonban gazdálkodásunkra a dolgozói létszám folyamatos csökkenése. Taglétszá­munk ezzel együtt nem csökkent az utóbbi években, mivel­ jelentősen nőtt a hozzánk tartozó tanulók, nyug­díjasok, tag- és jogfenntartók száma. Felkészült tisztségviselőket, megújuló testületeket! A közösen elhatározott feladatokat önállóan, felelős­séggel­­ és­ megfelelő színvonalon kell végrehajtani. Ezért újra kell gondolnunk testületeink tevékenysé­Az országos értekezlet küldöttei a mozgalom vezető szerveinek megújulásával kapcsolatban két alternatíva között választva foglaltak ál­lást. A későbbiekben is röviden csak A, illetve B változatnak nevezett „koncepciók közötti” kü­lönbséget az alábbiakban igyekszünk tömören összefoglalni. Az A változat szerint a BDSZ rendszeresen ülésező és a kongresszus után legszélesebb ha­táskörrel felruházott testülete az országos titká­ri értekezlet, a titkárok tanácsa lenne. A testü­let az eddigi központi vezetőség funkcióit, tehát jogait és feladatait venné át, tagjai pedig az alapszervezetek titkárai, a szakmai rétegtaná­csok és munkabizottságok vezetői lennének. A javaslat szerint e változat esetén közelebb kerül egymáshoz az irányítási és a végrehajtási szint. Hiszen ez esetben, akik a határozatokat hozzák, azok felelősek is a végrehajtásért. Emellett a döntések várhatóan aktuálisabbak, „életszagúbbak” lesznek, elsősorban annak kö­szönhetően, hogy az információk áramlásának lényegesen kevesebb szintet kell áttörnie. A B változat lényegében egyfajta megrefor­mált központi vezetőséget javasol, amely alap­szervezeti küldöttekből, közvetlenül választott tisztségviselőkből, a rétegtanácsok és munkabi­zottságok vezetőiből állna. Az elképzelések sze­rint e vezető testületben az alapszervezeteket taglétszámukkal arányos számban képvisel­hetnék a küldöttek. Meghatározásra kerülne a képviselethez szükséges minimális taglétszám is. A két kongresszus között a feladatokat koor­dináló, egyeztető és állásfoglalásokban illetékes képviseleti szervre vonatkozó alternatívák kö­zött az A változat kapta a januári értekezlet hozzászólóitól a legtöbb támogatást. A BDSZ kongresszusán, a végső döntés előtt tehát ez a változat „indul” a legtöbb eséllyel. Mi a különbség az A és a B változat között? 3

Next