Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-11-25 / 47. szám
Miskolcz, november 25. 1860. 47-ik szám. Harmadik évfolyam. Társadalmi érdekeket krt ,elő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve. Előleges én fizetendő. Bélyegdij: Fél évre . . 2 frt &kr. Fél évre ... 2 frt —kr. 50 szóig .... 50 kr. Minden hirdetéstől. Egész évre . . 4 „ ■— „ Egész évre . 4 „ — „ 50-től 100. ig 1 frt. — „ Nyilt tér sorsa . . 30 kr. 15 kr. Gazdasági viszonyainkhoz! Ki gazdasági viszonyainkat csak felületes figyelemmel kiséri, — meggyőződik, hogy azok ujkorszak előestéjén állanak. A roppant költséges országos investitio értem a vasúti hálózat mindenfelé való kiépítését, s ma holnap elviselhetlenné váló országos adó, — arra serkentik a gazdak, hogy birtoka eddigelé ismeretlen jövedelmi forrásokat nyisson. A földbirtokos a hűbéri bilincsekbeli kibontakozás, azaz 1848 után, általánosan a gazda közönségnek törekvése mennél nagyobb mérvbeni szemtermelésre irányult, és ezen eljárást a felemelt adó és a többszörös jobb árak sok tekintetben igazolják. Természetes következése ennek az jön, hogy a föld legelő területei fel lőnek törve, a marha tenyésztés egy részről a nyomorúságig megcsökkentve, más részről ezen rabló rendszer a folytonos szem termelés által a talaj a végkimerülésig kizsarolva. A túlcsigázott föld termelés mellett a juhászat volt a gazda közönség főjövedelmi ága, annyival fontosabb mert legalább a roppant mérvben igénybe vett talajnak a trágyában pótolta vissza némileg a kizsarolt termőerőt. Hogy állunk jövedelmezőség tekintetében kivált ez évben a juhászattal szükségtelen mondanom, elég ha sok gazda azon véleményét constatálom, hogy a juhtarlás jelenleg csak is „malum necessarium“ mely sem terményei, sem húsa tekintetében nem nyújt jövedelmet. A földmivelés és juhtarlás ily kedvezőtlen állása mellett, (főleg tekintetbe vévén a földtermények csak is kivételes jó árait,) az apáinktól reánk maradt gazdasági elvektől el kell térnünk, vagy a régiekkel ujjakat egyesítenünk, ha az állam terheit elviselni, és a vasutak jótékonyságát osztani akarjuk, mivel csakis ott van értelme egy nagy vasúti hálózatnak, hol élénk a dús termelés és gyártás szülte forgalom. Szerintem azon új tényező melyet a gazdászatnál szerepeltetni kellene: a földmiveléssel egyesített gyári ipar.Nem szándékom Németben, vagy a szomszéd Lengyelország e tekintetbeni előmenetelére, hanem éjszak megyéink, és a túl dunai vidék elhaladottságára utalni, hol a földmiveléssel karöltve jár az ipar, mint szesz és czukor főzés, úgy hogy a lehető legmagasabb jövedelem mellett, a talaj amit az iparnak ad, azt mint édes testvérétől attól visszanyeri. Náljuk meg őszintén hogy többnyire gyanús szemmel néztünk eddig ilyen vállalatokra, mintha földmivelés és ipar, mint két heterogen demzegyezhető nem lenne. Igaz hogy alföldünk gyér népességénél fogva kiváltképen itt hiányzik, a gyári iparhoz megkívántató munkás kéz, és hi- iányzanak vasúti hálónk tökéletes kiépí- j léséig közlekedési eszközeink és keres- kedelmi összeköttetéseink. De mindkét hátrányon, nem mondom hogy egészben elejét veszi, de tetemesen könnyít a máj- dán honunkat minden irányban átszelje elő és a külfölddel mindenkit összeköttetésbe hozó gőzparipa. Ha eddig feladata volt a felföldnek hogy aratásra, kaszálásra és cséplésre küldje le az alföldre felesleges munkás erejét, idővel a keletkező gyárak a népesebb tót megyékben szerezhetik be a szükséglendő kézi erőt. Tudjuk mennyire nem állhat érdekében honunknak Európa nyugati piaczait nyers terményekkel akarni elárasztani, mennyire tarthat csak azon termény világkereskedésre számot, mely közvet- lenül a fogyasztásnak adatik át, tehát csak azon kell törekednünk, hogy a földmive-lés a kereskedés valódi emeltyűjévé vál- jék, mi csak azon esetben történik , hanem nyers terményeket, hanem az azokbeli gyártmányokat adjuk át az európai forgalomnak. A földmivelési ipar határát a gazda- szatra közvetlenül, a mint a kettő egymást házilag istápolja és emeli, legközelebb kisértendem meg vázolni. Kelt Miskolczon Oct. 18. 1869. Oktatás a népösszeirási iv helyes betöltéséhez. I. Minden, értelmiségénél fogva arra képes lakófél a mennyiben elkülönzött háztartással bír, külön bejelentési ívet tartozik betölteni. Külön lakó egyének, habár családjuk nincs, külön lakó feleknek tekintetnek. A mely fél valamely házban üzleti vagy mesterséghelyiséget bir, de abban nem lakik, lakófélnek nem tekinthető s a bejelentési ívbe fel nem veendő. A bejelentési ívbe a családbeli egyének akkor is bevezetendők, ha az ország határain belől vagy kívül, vagy a rendes katonaságnál való szolgálatban bárhol, ha huzamosan is távol vannak, de távollétük az illető rovatban megjelölendő. Ellenben a családhoz nem tartozó, bár rendesen ott lakó, de az ország határain belül tartózkodók, miután tartózkodási helyükön fognak összeiratni, itt csak akkor veendők fel, ha ideiglen, p. utazáson , kórházban, börtönben stb. távol vannak. Huzamos távollét esetére pedig semmikép be nem írandók. 2. A rendes katonasághoz tartozó és teltieg szolgálatban levő valamely lakófél csak családját, hozzátartozóit, szolgáit vagy azon lakóit tartozik a bejelentési ívbe vezetni, kik a hadkötelékhez nem tartoznak. 3. A ranggal kilépett, ideiglen vagy végleg nyugdíjazott katonatisztek, katonai felek és hivatalnokok, szabadságon levő altisztek és közlegények, továbbá a tartalékosok, hadaggastyánok, valamint hozzátartozóik és elhunyt tisztek özvegyei és árvái —- ha ugyan maguk ki nem töltöttek egy ívet — a bejelentési ívbe szinte felveendők. 4. A bejelentési ív akár a családfő, akár a lakófél más tagja által tölthető be, teljessége és helyessége azonban a családfő által, aláírásával igazolandó. 5. Ila a lakófél nem írástudó vagy a számlálás idejében távol van, a háztulajdonos vagy helyettese tartozik a bejelentési ível, amennyire tőle telik, kitölteni, az üresen maradt rovatokat pedig a számláló ügynök,előtt okadatolni. 6. A bejelentési ív czímlapján az ország, megye, kerület, szék vagy vidék, úgyszintén a város vagy község neve is olvashatólag kiírandó. Itt feljegyzendő egyúttal az illető házszám, nagyobb városokban pedig a város és utcza neve is. 7. A lakrész megjelölése az illető lakosztályt jelző, a czimlapon foglalt rovatban egyszerű *,ottó szócskával, vagy az emeletet megjelölő (I. II. III. stb.) római számmal történik. A lakást képező különböző részeket az illető rovat mellé teendő közönséges szám jelzi. 8. Ha az illető helyiség csupán lakásra szolgál, az üzletet említő sor kitörlendő; ellenkező esetben az üzlet neme világosan kiteendő. 9. A nem lakásra szánt helyiségek minősége az illető elnevezés mellé teendő szám által jelöltetik meg, ha pedig az íven elő nem sorolt külön nevezetű helyiségek is léteznek, azok az üresen ma- R-1.