Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-01 / 31. szám

hetüket; mert — természetes, — izga­tó hatással működvén, mindég több kívántatik belőle, s mint a tűz soh­a nem mondja töb­bet ne rakj reám , többet nem égetek, hason­ló a helyzetük az önkénytes áldozatoknak , s ha a szülők mindég mélyebben degenerálnak, mi satnya leend a jövő nemzedék. De gazdászati tekintetben is nagy, or­szágos hátrány alakul innét. A­ki olcsóbban láthatja el magát egy oldalról az itallal, ösz­­tönszerűleg oda irányul lépte, már­pedig tud­juk , hogy a sűrűen keletkezett szesz­gyárak annyira megszállják gyártmányuk árát, hogy a szőlő birtokos a fokozott napszámok, s egyébb költségek miatt becsületetes borát majd­ csak ezen áron eresztheti el; minthogy pedig hatásosabb s ingerlőbbnek találja a nép­ség a gyártott szeszt, a bor helyett ehhez áll. S a jóravaló szőlésznek, tömérdek kiadással termelt bora a nyakán marad, s kényszerül a munkáltatási pénz megkerülése nélkül vagy házilag elfogyasztani, vagy bizonyos vesz­teséggel adni el. S mert ez általános, hogyan legyen na­gyobb szőlőbirtokosainknak kedvek és törek igyekezni, s nemezeti fölvirágzásunkat hogyan eszközöljék rengeteg szőlő­telepeink. Kivite­lünk kül­országokba mi sincs , sőt szégyenére bortemelésünknek, még kívülről jöttek hoz­zánk különféle franczia, német stb etikettek alatt gyakran pancs­borok, de kárhozatos negédességünkkel észrevétlen is ártunk a nem­zeti ipari előhaladásnak, mert elfordulva nem­zeti produktumainktól vesztükre kényszerítjük a hazai termelő közönséget. Minthogy e bajon segíteni kell, véleke­désem oda irányul, hogy bár mindenki meg­feszítené szólási tehetségét és a keze ügyé­­be eső népséget meggyőzni aziránt, mennyire üdvösebb dolog lenne mindenkép , ha a gyár­tott szesz helyett természetes bort innának. De mert az ékesszólás körülbelül annyi lesz mint a falra borsót hányni, nincs más mód, mint hogy az összeülendő országgyűlés tegye komoly tanácskozás tárgyává az ügyet, s fel­ismervén az ország népét korcsosító — je­lenleg fenálló — e rendszert, nem különben a szőlő és bor­termelés országos akadékát, mi pedig hazánk s nemzetünk fölemelkedésének egyik hatalmas emeltyűje leendne a jövőben , — nincs más gyógymód, mint a szeszgyá­rakat annyi adóval róni meg, hogy a borter­melésnek versenytársai ne lehessenek. Kisdi­ Dezső: Tisztelt munkatársunk véleményét egész teljességében magunkévá tesszük, s arra kér­jük fel laptársainkat, hogy e tárgy feletti eszmecsere által, mindnyájan odahatni szí­­veskedjenek, hogy a depraváló, elsatnyító ital élvezetének lehető meggátlására, vala­mi lépések tétessenek, mit vagy egyletek alakitása, vagy az ajánlott módon, nevezete­sen a szesznek hatalmas megadóztatása által lehetne leginkább elérni. Szerk. Egy ifjú hős. Zeyk Domokos 1848—9-iki szabadság­harczunk legderekabb bajnokainak egyike, kinek bár rövid, de babérral teljes élete volt, Daliás termete, a testgyakorlat kiválóbb­­ nemei által gondosan kifejtett, s testi erő­ügyesség, szilárd akarat, és vakmerő bátor­­sággal egyesült. Az erdélyi ifjak harczképességét oly­­ érvényre emelte, hogy többen, kik vele ma­gyar ellenes politikai nézeteik nyilvánítása miatt összeütközésbe jővén, párbajra hivat­­­­tak ki, Zeyk kardja elől jónak látták a Laj­thántulra menekülni. Ily képességgel lelkesülten lépett a 48-diki magyar szabadságharcz küzdterére, hol a „Mátyás huszárokénál mint főhadnagy s Bem tábornok vezérkarának egyik legel­szántabb segédtisztje szerepelt. Hősies elszántságát maga Bem is bá­multa, és oly nagyra becsülte, hogy sokszor dicsekvőleg hivatkozott arra, mert ő volt az öreg vezér gyakran nem kis veszélylyel járó rendeleteinek legbiztosabb végrehajtója. Többek közt a piskii győzel­em után feb­ruár 9. és 10-ik közötti éjjel a hátra vonuló ellen sarkába egy magára azon megbízással indult el, hogy Pádon és Szászvároson keresz­tül, Alvincz és a Maros mellett Limba felé kémlelje ki: várjon nincsenek-e az ellenségtől megszállva s ágyúval járhatók e az utak? honnét visszatérve, másnap délben Lámke­­réknél várja be az előnyomuló magyar sereget és tegyen jelentést. Zeyk e nem kis nehézséggel­­és veszély­­lyel járó, pontosan teljesített eljárásáról 11-én délben már jelentést tett, minek következté­ben 12-én reggelre Bem­ táborával Bervére ment, honnét ismét Megyesig kellett kém­szemlét tartania, s észleleteiről 14-én Csaná­­don jelentést tenni, mit hősünk ismét ponto­san teljesítvén, Bem 15-én reggel már Med­­gyesen volt. Ezen erőszakolt fáradság azonban ath­­letai termete daczára annyira elgyengítő, hogy 48 óráig kellett ágyban pihennie. A segesvári eset kivitele előtt ismét út­ban látjuk a rettenthetlen bajnokot. Feladata volt most a Segesvár és Szeben között Musnán Kis Kapuson és Szelindeken keresztül húzódó csatavonalat kémszemle alá venni. Márczius 5-én indult el és 9-én reggel, épen midőn Bem az újonnan csak cselből ásott sánct és földmiveletet megvizsgálva,­­ tábora felett szemlét tartott, jelenté, hogy­­ az ellenséges érzelmű szász és oláh lakossá­­­­gon kivül, egész Nagy-Csűrig semmi fegy­­­­veres ellenség sem látható; az út ugyan, föl­­ lévén fakadva, sáros, mindamellett ágyúval is járható. Midőn értesíté az öreg vezért, az meg-­­ lepetve Zeyk jelentésén, megölelte őt, és egy­­ könycsepp gördült le komor arczán, mely az­­ ágyában megvillant új haditerv kivihetése feletti örömének nyilatkozata volt, és az öröm mégis termő gyümölcsét, mert a hadi eset, mint tudjuk, teljesen sikerült! A július 31-én vívott gyászos kimenete­lű segesvári csata után, hol a Bátor Skarlati­­ne muszka tábornok és sok fakó szinű muszka tiszt mellett az erdélyi sereg szine-java bolttá a csatatért, Bem bizván szerencse csillagába, egy tervet gondolt ki; czélja lévén a meg nem menthetett gyászos napért véres boszút állani! Egy rövid parancsot intézett Zeykhez, ki nehány huszár kíséretében Keresztúr irá­nyában elszágulda. Midőn a parancs végre­hajtása után visszatért a veszélyben hátraha­gyott vezérhez, észre véve, hogy Bem, ha a segesvári patakon keresztül mehet s kísérete a hidat az ellenség előtt csak néhány perczig is birtokában tarthatja, üldözői elől megme­nekülhet. De hasztalan­ a hid az ellenségtől már el volt foglalva, gondolkozni nem volt idő, mert minden pereznyi késedelem veszélyeztet­­heté a szeretett tábornok életét, ki kevés számból álló kiséretével (közöttük derék köl­tőnk Petőfy) a hídon alul a patakon átgázol­ni készült, nyomba kisérve mindenütt a ko­zák lovasság által. Zeyk látva e veszélyt, magát hősies halálra szánva, az üldöző kozákok elé szá­guld.­­ Néhány percz alatt a rettenthetlen hős hatalmas fringiája villám­csapásai alatt több sebesült mellett 7 kozák hullott el Lüders muszka tábornok és Van der Haydte osztrák ezredes szemük láttára, kik fényes kíséretük­kel a helyszínére érkezvén, egészen megvol­tak lepetve a bajnok vakmerőségén, ki az üldöző muszka sereg előnyomulását egy maga akadályozd. Rettenthetlen feltűnő alakja, öltözete, kezében villogó hatalmas fringiájának művé­szies forgatása kétkedést és bámulatot ger­jesztőnek . Haydte ezredes közvetítése folytán, ki az előtte már régóta személyesen ismert hőst felismerte: a kozákok vissza­rendeltettek, mintegy sajnálva, hogy egy ily bátor vitéz Augustus 12-én elmúlik a világ. Lehetséges-e valamely üstökös­nek összeütközése a föld­del, s mik volnának ezen eseménynek követ­kezményei? megfejtve dr. Albert Ferencz egri csillagásztól. A hírlapok nemrég felriasztó tudósítást hoztak egy üstökösről, mely állítólag a folyó évi augusztus 12-én oly közel jönne a föld­höz, hogy azt először is tikkasztó kiállhatlan hőséggel árasztaná el, későbben pedig, futá­sa folytában, magát laktestünk létét is ve­szélyeztetné, s hogy e nyugtalanító hír annál hihetőbb színben tűnjék fel, a jövendölést a derék genfi csillagász, Plantamour szájába adták. A dolog oly feltűnést okozott, hogy Ön, kedves barátom szerkesztő úr ! indíttatva érzi magát engem becses lapjában forma sze­­rint interpellálni, azt kérdvén tőlem, hogy mit tartok én e dologról ? Sok más elhalaszthatlan teendőkkel túl­halmozva, nem felelhettem azonnal baráti felszólítására, de nem is tartottam szüksé­gesnek sietni a felelettel, mert a kérdéses tu­dósításon a hírlapi kacsa természetét azonnal felismervén, mindjárt meg voltam győződve, miszerint Plantamour, a jeles szakférfiú ilyes­mit nem mondhatott, hanem valamely tudó­sító, ismervén a t. olvasó közönség egy részé­nek vágyát hatásos és feltűnő hírek iránt, a koholt hirnek lehetségét azzal iparkodott fo­kozni, hogy nem átallott jeles, és európaszer­­te ismert szakférfiú nevével visszaélni. Sőt azon sejtelem is támadt lelkemben, hogy vala­mely könnyelmű irkász, örvendvén azon, ha a szegény nép lelki nyugalma félelem által megzavartatik, és meg nem elégedvén azon sok aggasztó eseménynyel, mely korunkban vajmi gyakran úgy a politikai, mint a társa­dalmi téren előfordult, csak hogy embertár­sait nyugtalanítsa, félelembe, aggályba ejtse. Plantamour iránti meggyőződésem csakhamar igazolva jön, mert ő nyilvánosan kelt ki a szájába adott jövendölés ellen, melyet ő csak a hírlapokból tudott meg. A másik sej­telmet illetőleg pedig ezer örömest győzet­­ném meg magamat arról, hogy az tévedésen alapszik. Ha mindamellett most még­is megraga­dom a tollat, hogy interpellációjára feleljek, azt azért teszem, mert nem tartom felesle­gesnek oly kérdéssel foglalkozni, mely min­den esetre nagy érdekkel bír, s azt azok szá­mára megfejteni, kik sem kellő alkalom, sem szükséges idővel nem rendelkezhetnek, e kérdésről önállólag határozni, vagy erről a szakmunkákban felvilágosítás után kutatni. (Folytatás következik.) A Borsod m. gazd. egylet által július 10. II. 12. napjain tartott arató s kaszálló gép versenyen következő gépek működtek. Arató gépek önlerakó szerkezettel. 1. Hornsby et Son Grantham „Progres“ képviselte : Fehér Miklós Pestről. 2. Hornsby et Son Grantham „Gover­nor“ képviselte: Fehér Miklós Pestről. 3. Walter A. Wood America „Champi­on“ képviselte: Totó György Pestről.

Next